Magyar-román csatazaj

Párizsban is meglepő lenne, ha olyan térképet lehetne látni Franciaországról, amely magában foglalja Algériát és Tahitit – kezdi budapesti tudósítását a The Economist.

Mégis, a Budapesten közlekedő autókon fölöttébb gyakori látvány a Nagy-Magyarország matrica, mely az 1920-as Trianoni Békeszerződés előtti Magyarországot az Osztrák-Magyar Monarchia részeként ábrázolja. A közel száz évvel ezelőtt szerzett Trianon okozta sebek ma is fájnak, s ezzel magyarázható a Magyarország és Románia között nemrégiben kitört diplomáciai háború.

A román külügyminiszter, Titus Corlatean, a magyar nagykövet, Füzes Oszkár kiutasításával fenyegetőzött a múlt hónapban. Füzes kiállt a székelyek – Erdélyben élő magyar etnikai csoport – mellett, miután két román megye megtiltotta a székely zászló kitűzését hivatalos épületekre. A románok lépését Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár „szimbolikus agressziónak” nevezte, és felszólította a magyar önkormányzatokat, hogy szolidaritásuk kifejezése képpen tegyék ki a székely zászlót a városháza épületeire. Ezt követően a magyar kormány a Parlamentre is kitűzte a székely zászlót, amely tovább bőszítette Bukarestet – írja a The Economist.

A lap ezután ismerteti olvasóival a székelyek autonómia iránti követelését, melyet a magyar kormány támogat, ám a románok mereven elutasítják, attól tartva, hogy az autonómia a magyar etnikum függetlenségének kikiáltásához és a román állam felbomlásához vezethet. Románia már annak sem örül, hogy a magyar kormány közel négyszázezer határon túli magyarnak adott magyar állampolgárságot, – akik részt vehetnek a következő, 2014-es magyar parlamenti választásokon is –, és kettős lojalitással vádolja őket.

Martonyi János magyar külügyminiszter – aki maga is Erdélyben született – állítása szerint Magyarországnak nincsenek territoriális követelései Romániával szemben, és bízik benne, hogy „hamarosan alábbhagy a csatazaj”.

Mégis úgy tűnik, hogy egyes, hatalmi pozícióval rendelkező, nacionalista magyarok a Trianoni szerződéssel elvesztett területeket saját birtokuknak tekintik. A két ország közötti, tavaly májusi feszültséget a magyar parlament lázító elnöke, Kövér László robbantotta ki, amikor a szélsőjobboldali író, Nyirő József hamvait romániai szülővárosában akarta eltemettetni. Nyirő József kiugrott katolikus pap, a második világháború végén a magyar náci rezsim nyilas kormányának parlamenti képviselője volt, 1953-ban Spanyolországban hunyt el – magyarázza olvasóinak a The Economist szerzője. Nyirő hamvait visszavitték Budapestre, könyveit a nemzeti alaptanterv részévé tették.

A román kormány nem értett egyet Kövér László terveivel, és azonnal megtiltotta az újratemetési szertartást Nyirő antiszemitizmusa miatt. (A magyar olvasók számára ismeretes a végül szatyorban kicsempészett hamvak halottgyalázó és komédiába illő esete, de ez elkerülte a The Economist szerzőjének figyelmét. A szerk. megj.)

Most válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy a Trianoni Békeszerződésből eredő vita Magyarország és Románia között a kommunista érában mélyhűtött állapotban volt. Húsz évvel a rendszerváltás után, a demokrácia nem hozott nagyobb megértést Budapest és Bukarest között, csupán több lehetőséget kínál a populista gesztusok és a nem túl épületes perpatvarok számára – zárja beszámolóját a The Economist újságírója.

Összefoglalta: Markó Beáta

További Nagy-Britanniához fűződő írásokat olvashat az