Levél Párizsból

Párizsban már hónapok óta nyílt titokként beszélnek a különleges francia–lengyel kapcsolatokról: Varsó a küszöbön álló EU-elnökség lehetőségeit kihasználva jogosan számíthat a francia diplomácia messzemenő támogatására.

Nem ide tartozik annak elemzése, vajon 2011 első felében Párizsban miért nem volt tapasztalható hasonló lelkesedés a magyar elnökség iránt. Holott készségesen elismerik, hogy az Orbán-kormány a rendkívül nehéz körülmények ellenére Brüsszelben jó munkát végzett.

A lengyel részről beindított sokoldalú lobbizás gondosan kerüli a belpolitikai problémák „exportját”, pedig az ország választásra készül. Úgy látszik, a varsói vezetők tanultak a „magyar leckéből”, s joggal remélik, hogy politikai nézeteitől függetlenül a maga módján minden lengyel eredményes országpropagandát folytat, és a lengyel elnökség sikerét nemzeti ügynek tekinti.

A kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Orbán-kormánynak erre nem volt szüksége? Vagy talán annyira magabiztos, hogy nem érdekli, amit rólunk külföldön mondanak?

Thomas Schreiber