Lengyelország nem az EU legnagyobb gondja

A lengyel újságíró hosszan kérdezett a bevándorlókról. Arra hivatkozott, hogy a dublini szerződés értelmében a bevándorlási kérelmet annak az országnak kell elbírálnia, amely az első az uniós tagállamok sorában a kapcsolat létrejöttekor, ugyanakkor augusztusban Berlin azt nyilatkozta, hogy nem fogja ezt alkalmazni, főleg nem a szírek esetében, s a német kancellár mágnessé vált ezek után, aki a beáramlást megtöbbszörözte. Most az unió sok politikusa azt kérdi, hogy a menekültáradat megfékezése miatti törökökkel kötött szerződés nem visszatérés-e a németek részéről a dublini szabályokhoz. Mi Tusk véleménye – vajon a németeknek a szírek esetében nem kell-e újra Dublint alkalmazni?

Tusk határozottan felelt: – Senkinek sem kell a németeket a jog tiszteletben tartására tanítani, különösen mivel a menekültek az ő specialitásuk. Emellett Dublin tiszteletben tartásának kérdésében nincsenek szentek. De közösen kell eldöntenünk, hogy ha az unióban vannak bizonyos szerződéseink és szabályzásunk, ezek között Dublin, akkor meg kell próbálnunk ezeket tiszteletben tartani. Ez nem könnyű, és senki – beleértve a németeket is – nem szökhet el kötelezettségei elől. Két problémával állunk szemben itt. Először is az Európai Tanácsban a szavazásnak valami nagyon rendkívülinek kell lennie, és nem szabad, hogy elsődlegesen a politika eszközévé váljon. Másodszor: most nem látok többséget abban, hogy újraosztjuk vagy kötelezővé tesszük a Törökországban letelepedett menekültek elosztását. Ez ellen lenne nem csak Közép- és Kelet-Európa. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az európaiak szolidárisabbak lennének a menekültek kérdésében, ha az EU és tagállamai jobban védenék az EU belső határait, ami viszont lehetővé tenné a bevándorlási hullám korlátozását. S ebben nincs ellentmondás Angela Merkel véleményével szemben, aki azt ismétli, hogy Schengen megtartásához az uniós államok szolidaritására van szükség a menekültválságban. Meg kellene tennünk ezt és azt, a belső határokat azért is meg kell védenünk, hogy meggyőzzük az uniós országokat és társadalmaikat, hogy nyitottságunk biztonságos és ellenőrzött. Hiszen senki sincs felkészülve a menekültek ekkora számára, beleértve a németeket is. Emellett a határok védelme szükséges a menekültek tagországok közti elosztáskor is – regisztrálni kell őket, tisztességesen ellenőrizni.

Arra a kérdésre, hogy a „mini-Schengen” csak zsarolás vagy reális veszély, Tusk azt felelte, hogy ez ma csak spekuláció ugyan, amelyhez ő nem akar csatlakozni, de a mini-Schengen Schengen hiányát jelentené, és ő nem érti, miért kellene a határokat újraépíteni. Nem érti, miért kellene elhatárolódni például Spanyolországtól, hiszen ebben a kérdésben az éppen nem probléma, vagy miért kellene a határokat visszaállítani Francia- és Németország között, ahelyett hogy az EU külső határait hatékonyabban ellenőriznék. Lengyelországban például több százezer ember él Ukrajnából, és ezt a migrációt senki sem tekinti problémának.

Oroszországról szólva Tusk nem optimista abban a kérdésben, hogy Putyin kész együttműködni a Nyugattal Szíriában, és ezáltal megváltoztatja az európai kérdésekhez való hozzáállását. Természetesen szükség van az oroszokkal való alapvető koordinációra – hogy el lehessen kerülni olyan tragédiákat, mint az orosz gép lelövése –, de amíg az oroszok a szír ellenzéket támadják, nehéz ezt elérni.

Bielecki nem hagyta kérdés nélkül az új lengyel kormány tevékenységét sem – eltűntek az uniós zászlók a miniszterelnök sajtókonferenciáiról, ellentmondó jelek érkeznek a korábban Varsó által elfogadott uniós kötelezettségekről a menekültek befogadását illetően. Tusk szerint az Európához való viszony lehet a leglátványosabb különbség a Jog és Igazságosság vezette kormány és az előzőek, részben az általa vezetett között. Abban, hogy Lengyelország sikeres legyen, kulcskérdés, hogy jó legyen a viszonya Németországgal és Oroszországgal – habár az oroszokkal objektív okok miatt ez ma szinte lehetetlen, nem az akarat hiánya miatt. Ugyanakkor az új lengyel kormánynak a lehető legintenzívebben együtt kell dolgoznia az EU államaival, a szomszédokkal, Brüsszellel.

Várnunk kell még – mondja Tusk –, hogy ezt a kapcsolatot értékelni tudjuk, de abban egész biztos vagyok, és ezt nem hazafiságból mondom, hogy Lengyelország nem a legnagyobb problémája Európának. Néha úgy tűnik, ahelyett hogy a valódi gondokkal foglalkoznánk, leragadunk vagy Magyarországnál, vagy Lengyelországnál. Európa öt legnagyobb problémája az orosz válság, a migráció, a terrorizmus, Görögország és a Brexit. Egyiknek sem oka Lengyelország – mondta az ET vezetője.

Az interjú megjelenését követően nem maradtak el a kritikák sem a lengyel lapokban. A külföldi véleményeket idézve kiemelték, hogy Tusk „elárulta” Merkelt, és hozzátették: ez azt jelenti, hogy számít a Lengyelországba való visszatértére és a Jarosław Kaczyńskivel való harcra a hatalomért.

Kétség sincs afelől, hogy Tusk nyíltan megtagadta az engedelmességet saját mentorával szemben – így magyarázza az interjút többek között a német média. A Die Welt kommentátora úgy értékeli, hogy az Európai Tanács vezetője „diszkvalifikálta saját magát” a német kancellár elleni „frontális támadással”, és felteszi a kérdést, mi lehet ennek oka.

„A politikában a lojalitás deficites áru. Donald Tusk egy olyan játékos, aki kitűnően érti, min alapul a hatalomért való harc. Biztosan arra a következtetésre jutott, hogy hivatali idejének meghosszabbítására mint az ET vezetője, nincs esélye. Az országok többsége Merkel bizalmasának tekintette, s amikor a kancellár helyzete meggyengült saját hazájában és az unióban is, megértette, hogy Merkel támogatása nem sokára olyan lesz, mint a halál csókja. Ezért tudatában volt annak, hogy saját karrierje az európai szalonokban megpecsételődött, tehát megváltoztatta álláspontját. Minden arra mutat tehát, hogy Tusk fontolgatja a lengyel politikába való visszatérés gondolatát – írják a lapok.