Közszolgálati eset

Egy újabb kis jelenkori abszurd. Nemrég érdekes beszélgetésem volt a helyi önkormányzattal. A jegyző szokás szerint küldött egy adóértesítőt a kommunális adóval kapcsolatban. Az egy dolog, hogy kb. háromszorosára nőtt ez az adó, de az értesítő szerint majd félévnyi túlfizetésem van. Szerettem volna beszélni a jegyzővel, hogy ilyenkor mi a teendő, ehhez képest egy magát valamiféle adóügyi tisztviselőnek nevező hölgyhöz kapcsolt a hivatal automata rendszere.

Megkérdeztem: elég-e, ha utalom/fizetem a túlfizetés és a követelés közötti különbözetet. A hölgy közölte velem, ez nem ilyen egyszerű. Először nyújtsak be egy kérvényt, amelynek elbírálása után döntenek arról, átvezetik-e a túlfizetési számláról a követelési számlára a pénzemet, majd utána beérik-e a különbözet befizetésével.

Én, ki tudja, miért, értetlenkedtem, s nem egészen a NER szerinti állampolgárhoz méltóan kiszaladt a számon néhány keresetlen megjegyzés a rendszerrel és annak működésével kapcsolatban. (Semmi anyázás vagy durvaság, csupán – hogy is mondjam – nem egészen rendszerkompatibilis megállapítások.)

Az ügyintéző hölgy érdembeli választ nem nagyon tudott adni, majd amikor szóvá tettem: az önkormányzat állítólag értünk van, szegény majdhogynem sírva közölte velem, ő csupán egy köztisztviselő, aki csak „a leckét tudja felmondani”.

Pártunkon és kormányunkon kívül vajon kinek jó s kinek az érdekeit szolgálja az, hogy egy valószínűleg alaposan megfélemlített, a mi érdekeinket szolgálni hivatott közszolga ne tudjon érdemi választ adni kérdéseinkre, illetve legalább azt megmondani: ki tud és főleg akar válaszolni?

Molnár István
E-mail