Koki Svájcból: az orbánizmus megsemmisíti Európa lényegét

Cinikusan ítélve az európai közömbösség azt mutatja, hogy a brüsszeli mechanika már rég túlteszi magát a demokrácián a hatalom megtartása céljából. Ráadásul a brüsszeli eurokraták alighanem úgy gondolják, hogy éppen Orbán a legjobb garantálója az út egyengetésének a Kínával és az Egyesült Államokkal megkötendő új, a jólét és demokrácia tekintetében minden eddigi uniós szerződést sértő szabadkereskedelmi megállapodások előtt. De a demokrácia szempontjából valóban obszcén politika legkészségesebb végrehajtói Európa médiacsinálói.

Az Európai Unió különféle szerződésműveken áll, amelyek világos szabályozásokat tartalmaznak a demokráciára, az emberi és kisebbségi jogokra, és ezen belül a különféle politikai intézmények közötti feltétlen hatalommegosztásra nézve. Orbán Viktor az uniós tagállam Magyarország miniszterelnöke, aki negligálja e szabályozások mindegyikét. Vitatkoznak erről az európai nyilvánosságban? A svájci lapok zúgnak-e kéthetente az esszéktől, kommentároktól és releváns cikkektől arról, hogy milyen hasonlóság áll fenn Orbán jobboldali populista magatartása és a Svájci Néppárt között? A szocialista Franciaország idegesen reagál, amiért Orbán médiamodellje, Orbán külföldiekkel kapcsolatos politikája, Orbán „földreformja” és Orbán oktatáspolitikája egész Európában, és mindenekelőtt Cameron Nagy-Britanniájában kezd iskolát csinálni?

Természetesen nem. Tíz év múlva aztán a politikusok és a sajtó emberei között még az alvajárók is rémülten észlelik majd, hogy már nem létezik az Európa-modell, mint a totalitárius globálkapitalizmus egyetlen demokratikus és jóléti alternatívája, és hogy a széthullás kezdete éppen egybeesett Orbán magyarországi hatalommegragadásával, amelyet Brüsszel soha nem fékezett meg.

Brüsszel a keleti bővítés óta minden úgynevezett „új” tagállamnak milliárdos nagyságrendű regionális támogatásokat garantál, és ezeket többnyire a fenntarthatóságra, a gazdasági növekedésre és a demokrácia erősítésére történő utalásokkal adja el. Ez Brüsszelnek nemcsak ajánlott, hanem kötelező is a koppenhágai kritériumok, továbbá az 1992-ben létrejött maastrichti szerződés óta keletkezett minden további szerződés alapján. Ezek a regionális támogatások jogi szempontból csak akkor lehetségesek, ha olyan országba folynak be, amely megfelel a koppenhágai kritériumoknak. Brüsszelben azonban évek óta a vállvonogatás és a saját jogállami folyamatok pusztító figyelmen kívül hagyása van. Magyarország ebben különösen előkelő helyet foglal el, de igencsak elöl áll a koppenhágai kritériumok nem teljesítésében Bulgária és Románia is, és ezért évente eurómilliárdokkal jutalmazzák őket. Az európai sajtó kommentálja ezt? Természetesen nem, mert nyilvánvalóan fontosabb egy volt Forma–1-es pilóta síbalesete, egy idős kancellár asszony mankóval járása, vagy az akárki Syvie válásával kapcsolatos felmérés, mint Magyarország mindenki szeme láttára folyó európátlanítása.

Orbán Viktor minden tekintetben nemzeti hódítóként viselkedik, és az „ő országát” szabályos egypárti állammá hangszereli át, amelynek már semmi köze sincsen az európai jogi alapokhoz. Aki Brüsszelben merészeli megemlíteni a Magyarországon grasszáló antiszemitizmust, az csak az ismert vállvonogatást kapja, mintha azt akarnák neki mondani: „Jaj, hagyd már ezt a régi giccset.” És a magyar munkatársak mesélnek az embernek valami hülyeséget a „túlzásról”, meg arról, hogy ez „Európa számára nem érthető”, meg hogy a „a magyarok most végre megint valakik, és nem kell megjátszani magatokat”, vagy hogy „Orbánt Brüsszelben senki nem veszi komolyan”. Túrót.

Magyarországon Európa jobboldali forradalma zajlik, és csak egy kisebbség figyel oda, amelyet éppen emiatt üldöznek. Orbán alig néhány év alatt elérte, hogy pártemberekkel töltse fel a politikát, a médiát, a művészetet és az igazságszolgáltatást. A magángazdaságot is nemzeti megújítási programnak vetik alá. A nemzetközi konszernek ellen folytatott harc érthető módon örömmel tölti el a nacionalista magyarok minden rétegét – a jobboldaltól a baloldalig. Ez egyébként Svájcban sem lenne másként; vagy tekintettel az Ecopop-kezdeményezésre, talán azt kellene mondanom, hogy ez Svájcban ugyanígy van? Egy új földtörvénnyel azt akarják elérni, hogy „magyar” földet ne lehessen külföldi tulajdonban megművelni, bérbe adni és tartani. Nagyobb földeket csak Magyarországon élő magyarok vásárolhatnak. A földtulajdon, amelyet még külföldiek bérelnek, az állam tulajdonába kerül, amely aztán párttagoknak kótyavetyéli el őket, akiknek nem kell a földből származó bevételek, bérleti díjak után adót fizetni. Ez nem lenne megfelelő modell a svájci mezőgazdaságnak?

A magyar miniszterelnök mindezt „unortodox” igazságszolgáltatási reformoknak nevezi, és ezt megússza Brüsszelben, amely ezzel megsérti az összes szerződés alkotmányos szabályozásait. Az „unortodox” reformok teljesen abszurd intézkedéseket is tartalmaznak: a hagyományos magyar kutyafajták tartóinak nem kell adót fizetni. Magyarországon nem lehetséges a felvilágosítás, a tájékoztatás és az ellenzékiség, mert Orbán minden bírálatot Magyarország-ellenes magatartásként interpretál, és állandóan ismételgeti, hogy a „haza” nem lehet ellenzékben.

A legtöbb újságíró visszavonul egy atomizált világba, ahelyett hogy az európai nyilvánosságnak Brüsszel és Budapest ellen tájékoztatást, felvilágosítást és ellenzéket szervezne azzal, hogy felmutatja, Európa orbanizálódása igenis iskolát csinál, megsemmisíti Európa lényegét, és hogy ráadásul az első világháború századik évfordulója alkalmából világosnak kellene lenni, hogy Európát nem a középpontjában lobbantják lángra, hanem a végeken lobogó lángok csapnak át az egész kontinensre. Ehhez jól illik, hogy (a sajtó) mostanában értékes sorokat és hírperceket pazarol olyan teljesen abszurd témákra, mint a svájci parlamentből hiányzó képviselők listái.

Őszintén? Annak a feljegyzése, hogy hiányoznak az ülésről a választott képviselők, óvodára emlékeztet, ahol az uborkát is akkurátusan és egyformára kell szeletelni. Mindezek a példák bizonyítják, hogy Magyarország már nem csupán magyar problémát jelent, illetve hogy nem lehet körülhatárolni a térképen, hanem Magyarország egy nagy európai és médiapolitikai jogtalanságrezsim, amely sérti a demokráciát és az európai felvilágosodást.

Hogy Vlagyimir Putyin Oroszországban azt tesz, amit akar, az ugyan nem elfogadható, de geostratégiai hatalmára való tekintettel politikai szemszögből érthető, különösen mivel az európai sajtó Putyint erősen bírálva tudósít, és így ebben a vonatkozásban feltétlenül tájékozott közönségről lehet beszélni. Az azonban nemcsak meglepő, hanem mindenképpen van benne rendszer, hogy Orbán Viktor Európa kellős közepén az európai adófizetők milliárdjait teszi zsebre, ugyanakkor a szélről rombolja le Európát, anélkül hogy az európai sajtó naponta tudósítana erről.

(Forrás: Galamus)