Kiteregették Svájcban Magyarország titkait
A Baseli Színházi Fesztivál a német regionális lap, a Badische Zeitung Pintér Béla Titkaink című előadását, bár igazából ijesztő, ahogyan a politikai diktatúrában a titkosszolgálat megzsarolja és beszervezi a darab egyik főszereplőjét.
Ezért a szerző, aki ma az ország legfontosabb független színházművésze, az elején igénybe veszi a szarkasztikus humort is, hogy elviselhetővé tegye a helyzetet.
A nyolcvanas években vagyunk, azoknak a budapesti táncházaknak az egyikében, ahol a vidéki magyar folklórt újra felfedezték. A táncban összejön a népművészetet felhasználó kommunista párt az ellenzéki csoportokkal, amelyek a tánc erejében és dinamikájában felforgató energiát is felfedezni vélnek. A szakadás a mozgalom középpontjában álló pár között következik be: Bea keménykötésű elvtársnő, szeretője (Pintér Béla) a Vasfüggöny című, illegalitásban megjelenő szamizdat folyóirat főszerkesztője.
Amikor István, a rokonszenves, kissé gyámoltalan fickó hosszas köntörfalazás után felfedi a titkát – házassága válságban van, és ő másba szeretett bele, aki se nem férfi, se nem nő –, az emberben megfagy a nevetés: ez az ember pedofil, és mostohalányába, Timibe, egy hétéves kislányba esett bele.
Pintér Béla szókimondó: teljes drasztikusságában mutatja meg a pedofilt, aki azután minden területen elbukik.
Az író/rendező/színész Berlinben sajtótájékoztatón hívta fel a figyelmet, hogy a németekkel ellentétben a magyarok soha nem néztek szembe saját titkosszolgálati múltjukkal. Pintérnek azonban sikerült könnyítenie a szexuális visszaélésből és árulásból álló tonnás súlyon: szellemes párbeszédeket alakít ki, poétikus magyar népdalokat alkalmaz, az egzisztenciális kényszert átfordítja a szellem és az irónia szabadságába.
A végén a darab átvált a jelenbe: a magyar Önbecsülés Érdemrend átadásával üdvözletét küldi Orbán Viktor nacionalista Magyarországa.
A taps a svájci viszonyokhoz képest frenetikus volt. Az előadás bebizonyította, hogy a hagyományos színház még mindig meg tud érinteni, amikor olyan felkavaró és elkötelezett, mint Pintér Béla Társulata esetében.
(Forrás:
Galamus)
