Kísértetek Magyarországon: bűnös figurák ünnepelhetnek
Dalos György arról ír a Neue Zürcher Zeitungban, hogy Magyarország – a legtöbb kelet-európai sorstársától eltérően - a történelmével és önazonosságával hadakozik. Ahol egykor a kommunisták hirdették az internacionalizmust, ott most negatív előjellel nacionalista revizionizmus megy végbe. Kétes, sőt bűnös történelmi figurák ünneplik visszatérésüket. Az írás címe: Horthy-konjunktúra – kultúra, politika, szimbolika – kísértetek Magyarországon.
A Berlinben élő író-történész két jó hírrel kezdi: viszonylag békésen ért véget az értelmetlen, ám veszedelmes gazdasági szabadságharc, és a rendőrség bizonyítékok hiányában leállította a filozófusok elleni nyomozást. Rossz hír viszont, hogy a Károlyi-szobor eltávolításával, ami Kövér Lászlónak és a Fidesz keményvonalasainak köszönhető, új fejezet kezdődött a jelképek harcában, amely egyben pillanatnyi csúcspontjára is jutott. A revizionisták számára Horthy tökéletes példakép: bevallottan zsidóellenes, aki a kormány politikáját egyre inkább a hitleri Németország érdekeihez igazította, és akit felelősség terhel több százezer zsidó elpusztításáért. Mostanában szobrokat, emléktáblákat állítanak neki, közterületeket neveznek el róla, ami zsidó közösségek, az ellenzék és civil szervezetek tiltakozásába ütközik. Ugyanilyen groteszk, ám logikus ötlet volt az Munkáspárt részéről, hogy (mobil) szoborral tisztelegjenek Kádár János emléke előtt is. Ha Horthy megérdemli ezt a dicsőséget, akkor ő miért nem?
Teljesen új fejezetet jelent ezeknek az ízléstelen történeteknek a sorában a két egyértelműen antiszemita és rég elhunyt emigráns író, Wass Albert és Nyírő József rehabilitálása. Mindketten Erdélyből származnak és nemzetiszocialista tevékenységük alapján háborús bűnösnek számítanak. Egykor értékes regényekkel kezdték irodalmi pályafutásokat, ám később sikeres szerzőként egyre inkább belesüppedtek az önáltató és giccses Erdély-romantikába. Felmentés lenne azt állítani, hogy a két irodalmi zombi mesterséges lélegeztetése csupán a Jobbik műve. Sajnos, a Fidesz képviselői vették fel mindkettőjüket a hivatalos tananyagba, ahol együtt szerepelnek Kertész Imrével és Szerb Antallal. Micsoda perverz tananyag ez? Nyírő morbid újratemetése kapcsán pedig felvetődik a kérdés: mire szolgált ez a kegyeletnek álcázott politikai kampány, amely megzavarta a javuló magyar-román kapcsolatokat és mindenekelőtt az ottani magyar kisebbségi szervezeteknek ártott? A hivatalos válaszok vagy rendkívül kétértelműek, vagy roppantul cinikusak. Orbán Viktor pl. a Horthy-emlékművekről azt mondta, hogy azokról kizárólag a helyi hatóságok döntenek. Ha egy kormányfő így beszél, akkor azzal kell számolnia, hogy kijelentése – akarva-akaratlanul – nem is gyanított energiákat szabadít fel helyi és nem csak helyi szinten egyaránt.
