Kiosztották az idei Esterházy Művészeti Díjat
Negyedik alkalommal nyújtott lehetőséget az Esterházy Magánalapítvány és az UNIQA Biztosító Társaság fiatal magyar kortárs művészeknek, hogy pályázzanak műveikkel, és elnyerjék az Esterházy Művészeti Díjat. A díjazottak, illetve a döntős képzőművészek alkotásait a nagyközönség is megtekintheti: az idén 2016. január 3-ig a Magyar Nemzeti Múzeum Pulszky termében.
Ugyanitt, a Nemzeti Múzeumban vehette át a díjat Makai Mira Dalma, Kaszás Tamás és Tibor Zsolt. Az ünnepséggel együtt megnyílt a Magyar Kortárs Festészet című kiállítás is.
Csaknem háromszáz pályamű érkezett be az idén, közülük választotta ki a független szakmai zsűri – Sandro Droschl, Niklai Judit, Fenyvesi Áron, Rieder Gábor, Manfred Wiplinger és Vitus Weh valamint a díj alapítója, az Esterházy Magánalapítvány részéről Dr. Ottrubay István és a díj főszponzora, az UNIQA részéről Othmar Michl – két szakaszban, sok-sok szakmai eszmecsere eredményeként a kiállító 21 művészt, illetve a három győztest.
Az összesen 15.000 euró értékű díj egyenlő arányban oszlik meg a három idei győztes, Makai Mira Dalma, Kaszás Tamás és Tibor Zsolt között.
A művészeti díj egyébként fontos része az Esterházy Magánalapítvány kulturális tevékenységének, a kortárs művészeteket támogató NOW – Esterházy Contemporary elnevezésű projekt központi eleme. Az alapítvány a hercegi ősök több mint 400 éves gyűjtői szenvedélyének örököse és egyben folytatója, s mint ilyen, évek óta felkarolja a kortárs művészetet. Nemcsak a díj, illetve a pályázat ötlete és kivitelezése a példa erre, hanem a számtalan kiállítás, amelynek helyet biztosít a kismartoni kastélyban.
Egyenrangú partner az UNIQA Biztosító – a díj aligha lenne elképzelhető a két nagyvonalú szponzor szerencsés találkozása nélkül. Az UNIQA neve hosszú évek óta összefonódik a művészetekkel és ezen belül a képzőművészet támogatásával- így nem csoda, hogy első perctől kezdve – 2009 óta – felvállalta a Pénzügyi támogató szerepét: szeretne hozzájárulni a minőségi kortárs képzőművészet fejlődéséhez – vagyis az alapítót és a fő támogatót egyazon cél vezérli.
Ahogyan Ottrubay István, az Esterházy Magánalapítvány vezérigazgatója fogalmazott a különböző témákat, helyszíneket és kontextusokat kiemelő művek támogatása lehetővé teszi az Alapítvány számára a művészetek és a régió fejlődésének elősegítését, és a dinasztia régi hagyományainak folytatását aktuális formában. Ennek egyik eleme az a határokon átívelő dialógus is, amely többek között az Esterházy Művészeti Díjban realizálódik.
A díjazottak
A budapesti születésű (1990) Makai Mira Dalma munkásságát Vitus Weh zsűritag mutatta be: Színes mázú kerámiái úgy ragyognak a megvilágított vitrinekben, mint pompás korallok a víz alatt, valóságuk azonban mégsem kézzelfogható. Azt, hogy e tárgyak esetében ugyanakkor egész egyszerűen festészetről van szó a háromdimenziós térben, a mögéjük támasztott vászon jelzi, amely a kerámiákhoz hasonlóan színpompás és mozgalmas, mindenekelőtt azonban megfoghatatlanul elevenen megfestett absztrakt térábrázolás.“ Az alagsorban megnyílt kiállítás látogatói saját szemükkel győződhettek meg arról, amit a zsűritag szavakban megfogalmazott.
Az 1976-ban Dunaújvárosban született Kaszás Tamásról a zsűri másik tagja, Manfred Wiplinger beszélt: „Kaszás Tamás az orosz konstruktivizmus, a Bauhaus vagy a De Stijl modernizmusával foglalkozik munkáiban. Ezeknek az építészeti irányzatoknak az volt a célja, hogy esztétikai szemléletváltás segítségével megváltoztassák a társadalmat. Az „Animal Farm” című projektjében Kaszás ezt az átfogó gondolatot az állatvilágra viszi át. A fakereskedelem kezdetével sok madár nem talált megfelelő fészkelő helyet, így egész fajok tűntek el. Ebből kiindulva vonatkoztatta Kaszás az esztétikai avantgárd ötletét madárházakra, és e projektet folytatja a tarka Bauhaus stílusú méhkasokkal („Bee Education Center”).”
Az 1973-ban Budapesten született Tibor Zsoltot, illetve az ő rajzait, festményeit szintén Manfred Wiplinger mutatta be. „Tibor Zsolt rajzai és festményei tele vannak az őt körülvevő tárgyakra, személyekre és helyekre vonatkozó utalásokkal. A rajz egy ikonografikusan összekapcsolt kaleidoszkóp alapját jelenti. Ironikus játék keretében szövi a hétköznapi felszínes látásmódok, valamint a képi és mentális szokások leképeződésének narratív hálózatát.”
A díj első kiírása óta eltelt évek egyébként elegendőek voltak tapasztalatok levonásához és azok birtokában változtatásokhoz is. Így míg először 40 év volt a korhatár, ma a 45 év alattiak vehetnek részt a kétévente meghirdetett pályázaton. Csaknem százan vannak már olyanok, akik valamelyik alkalommal bekerültek a döntőbe, így műveiket kiállították, s ők tudják, hogy nem csak maga a díj, hanem a közönséggel való találkozás lehetősége is igen fontos. A díjkiosztókon is fontos ismeretségek köttetnek, de jóleső szóba elegyedni régebbi ismerősökkel. Az Alapítvány egyébként a döntősök és a díjazottak munkásságát figyelemmel kíséri, s ha alkalom adódik, további lehetőségeket kínál nekik.
