Ki marad az országban?

Mostanában, munkám során egyre többet hallom rendes, tisztességes emberektől a következőket: hitelre vettem egy lakást, nem tudtam fizetni a törlesztő részleteket, most eladják majd a lakásom ezen felül még több millió forintot is követel majd tőlem a bank.

2011. június 5., 09:19

De mit tettek ezek az emberek? Vásároltak egy lakást hitelre-lízingre, amit nem tudnak tovább fizetni, az okokat (munkanélküliség, betegség, stb.) most ne részletezzük. Az ember azt hinné, hogy el kell adnia a lakást a banknak, a vételárból a hitel megtérül a banknak, a hitelfelvevő pedig bérlőként éli tovább életét egy olyan lakásban, aminek a bérleti díját meg tudja fizetni. Tapasztalataim szerint az emberek túlnyomó része ezzel a tudattal vásárolta meg lakását, mivel ennek ellenkezőjét senki nem magyarázta el nekik, a több tízoldalas, szinte olvashatatlan formátumú közokiratba foglalt kölcsönszerződések valódi tartalmát a hitelfelevők túlnyomó része nem értette meg, annak jelentőséget az aláíráskor sajnos nem tulajdonítottak.

Az ilyen hitelfelvevők azt hitték, hogy ha nem tudják fizetni a részleteket, akkor a lakást elveszítik, és legfeljebb soha nem lesznek tulajdonosok, soha nem örökítenek a gyermekeire semmit. Magam is jól emlékszem a néhány éve nálam megfordult sok vevőre, akik néha önerővel, néha teljesen anélkül, hitelből lakást vettek, hiszen köztudomású ténynek fogadták el, az akkor hangoztatottakat, miszerint deviza alapú hitellel csak jól járni lehet, nem is életrevaló aki nem veszi fel, és bérleti díjat fizet, ahelyett, hogy saját lakástulajdonának törlesztő részleteit fizetné.

Az idő és a valóság azonban bebizonyította, hogy deviza alapú hitellel az adós nem járhatott jól, sőt, nem csak, hogy elveszíti a lakását, hanem egész életére adóssá válik.

A hitelüket fizetni nem tudók arra számíthatnak, hogy elveszítik a lakástulajdonukat, mehetnek lakást bérelni, a fizetésükből pedig 10-20-30 évig fogják tiltani azt, amivel ők állítólag – a megkötött szerződéseik alapján – a banknak tartoznak. 10-20-30 évig fognak nyomorogni, bérleti díjjal és munkabérletiltással küzdeni, elmúlik a fiatalságuk, keresztet vethetnek a jövőjükre, nem lehet gyerekük, nem lehet családjuk, ugyan mire? A végrehajtói letiltással és bérleti díjjal leterhelt egyébként is alacsony bérükre? Ezek valós kérdések, a helyzet tragikus. Ebből nem lesz magyar népszaporulat, az adósságok miatti anyagi ellehetetlenülés leginkább a szülőképes fiatal korosztályt érinti. Ezt nem lehet megengedni egy népesedési csődben lévő országnak.

A vehemensebbek a szürke-fekete zónába akarnak lemerülni, rajtuk ugyan nem talál fogást sem a bank, sem a lízingcég. Na és, legfeljebb nem lesz bejelentett jövedelmem, majd valahogy számlázok vagy zsebbe kapom a fizetést, mondják az élelmesebbek. Ebből viszont nem lesz magyar adóbevétel, a bankok, lízingcégek és egyéb „vérszívók” elől a menedék valóban csak a szürke-fekete zóna a rászedett embereknek.

A legelkeseredettebbek pedig már a kivándorlásban gondolkodnak, nem vállalják a rájuk váró több évtizedes nyomort, az USA-ban vagy valahol a nagyvilágban úgysem érik utol őket. Ezek az emberek a leghasználhatóbbak, a legmunkaképesebbek, a magyar versenyképesség letéteményesei. Ebből a típusú emberből József Attila szerint és a statisztikák szerint is adtunk az USA-nak 3 millió főt, ennyien tántorogtak ki a legjobban használható magyarok közül Amerikába a XIX-XX. században. Ezt nem lehet még egyszer megengedni.

A helyzet kialakulásának oka a tehetetlen, a külföldi tulajdonú bankok-lízingcégeknek a magyar állampolgárok érdekeivel súlyosan ütköző érdekeit teljes mértékben támogató, svájci frank, japán jen hitelek felvételét lehetővé tévő 2002-2010. közötti kormányok.

Ezek a bankok-lízingcégek most, hogy baj van gyorsan, piaci ár alatt is szabadulni akarnak ezektől a hitellel vett lakásoktól, az áron alul eladott lakásokon keletkező „veszteségüket” pedig az örökre adósukká tett magyar hitelfelvevőktől akarják szép lassan beszedni, évtizedekig nyomorra, kivándorlásra kényszeríteni több százezer magyart.

A sajnos magyar jogszabályokkal megtámogatott bankok-lízingcégek gondolatmenete és eljárása a következő (élő példa):

- 2007-ben adott a bank-lízingcég 60.000.- svájci frank hitelt, ami akkor 150.-Ft/CHF árfolyamon 9 millió forintot ért és egy budapesti panellakás megvásárlására volt elég. Az adós boldogan megvette panellakását.

- 2007-2011. között az adós 60.000.- svájci frank tőketartozása mondjuk 2.000.- svájci frankkal csökkent, mert a többi fizetményt kamatra könyvelték el. A hitel lezárása tehát 2011-ben 58.000.- svájci frankot igényelne. Ha a lakás elmenne 2011-ben is 60.000.- svájci frankért, akkor minden rendben, 58.000.- svájci frank a banké-lízincégé, 2.000.- svájci frank az adósé. Az adós szabadult, bérlő lesz belőle, a bank-lízingcég is a pénzénél van.

- A lakás azonban sajnos forintért fog elkelni, az ár pedig 2011-ben már 10-15 %-al alacsonyabb a 2007-es árhoz képest, 2011-ben mondjuk 8 millió forintot lehet kapni a lakásért. 8 millió forintért 220.-Ft/CHF árfolyamon számolva kb. 36.400.- svájci frankot lehet kapni. Már ez is nagyon kevés a bank-lízincég által elvárt 58.000 svájci frankhoz képest. A helyzetet súlyosbítja, hogy a bank-lízingcég a lakást a saját érdekköreibe tartozó cégeknek fogja „elkótavetyélni” az üzletszabályzat szerinti nyomott áron, a 8 milliós piaci árat akár 70 %-ra, vagyis 5,6 millió forintra csökkentve. 5,6 millió forintért 220.-Ft/CHF árfolyamon számolva kb. 25.500.- svájci frankot lehet kapni.

- Az adósság tehát előállt: 58.000 svájci frank a bank-lízingcég szerint tartozás, ez a lakás mélyen ár alatti eladása után, 58.000 – 25.500 lakás vételár = 32.500 svájci frank tartozást jelent. Ez 220.-Ft / CHF árfolyamon számolva 7.150.000.-Ft tartozást jelent az adósnak.

- Tetszenek érteni? Elvesztette valaki a lakástulajdonát, mehet lakást bérelni és még 7.150.000.-Ft-tal tartozni is fog. Több évtizedes nyomor vár arra hitelfelvevőre, aki azt hitte, hogy ha nem tudja a hitelét fizetni, legfeljebb a lakását veszítheti el. Ez elképesztő, felháborító, a 2002-2010. közötti magyar kormányok borzalmas hagyatéka. Ez a helyzet teljességgel életszerű, ha bármelyik bank vagy lízingcég szerint tévedek, akkor írják meg.

A vázolt helyzet kialakulását meg kell gátolni, az áron aluli banki-lízingcégi eladásokat meg kell akadályozni, mert ez sem a pénzintézeteknek sem az adósoknak nem érdeke. A jelenlegi pénzintézeti üzletszabályzatok szerinti fenti értékesítések ellen azonnal fel kell ellene lépni, meg kell ezt akadályozni.

A megoldás kettős:

- A hitel, lízingdíj tartozás miatt felmondott szerződések esetén az ingatlan értékesítési folyamatát szigorú jogszabályi környezettel kell szabályozni. A jelenlegi pénzintézeti értékesítési szabályzatok komolytalanok, kizárólag a visszaélés melegágyai. A pénzintézetek úgy hiszik, hogy az adósokra tovább tudják hárítani az áron aluli ingatlan értékesítések miatti veszteségeiket. Ne higgyék ezt, ne hihessék ezt.

- A pénzintézeteknek is kockázatot kell viselniük rossz döntéseik (túlárazott ingatlan, árfolyam kockázat) miatt, nem mondhatják azt, hogy ha egy ingatlan vételára nem fedezi a deviza alapú hitel devizában való visszafizetését, úgy ez kizárólag a magyar adós kockázata. Nem, ez nem lehet csak a magyar adós kockázata, a pénzintézet ne akarjon többet, mint az ingatlan vételárát. Szerezze meg akár illetékmentesen a „bebukott” hiteles ingatlan tulajdonjogát, tartsa akár kötelező jelleggel bérlőként a lakásban a korábbi hitelfelvevőt saját veszteségeit is mérséklendő a bérleti díjjal és a bérlő által fizetett rezsiköltségekkel, és próbálja meg eladni árában az ingatlant. Ez lehet, hogy hosszú évekbe kerül, de a tulajdon a pénzintézeté lehet, adja el akinek tudja az ingatlant minél magasabb áron, mert az ingatlan vételáránál több pénze a pénzintézetnek nem származhat egy lakáshitelből.

A probléma a körmünkre égett, sürgős kormányzati intézkedések szükségesek. A bankok kapjanak akár illetékmentesen tulajdont, próbálják meg veszteségüket mérsékelni körültekintő értékesítéssel és a hitelfelvevőnek való bérbeadással, a mostani értékesítési mód elvetendő. A hitelfelvevők pedig jogszabályban rögzített bérleti díjért maradhassanak a banki tulajdonba került lakásban addig, amíg a bank nem adja el a lakást. Ennyi és nem több ennek a dolognak a megoldása, itt mindenkinek rosszul kell járnia, megengedhetetlen, hogy csak a pénzintézetek járjanak jól és csak a halálukig adóssá tett magyar polgárok szenvedjenek.

Bízom egy korrekt, a nemzeti érdekeknek megfelelő megoldásban, mert nem tűrhetjük, hogy több százezer honfitársunk, többségében fiatal magyarok éljenek kényszerű nyomorúságban és ebből eredő gyermektelenségükkel a magyar demográfiai összeomlást sürgessék.

Dr. Telek Zoltán ügyvéd

Budapest

Donald Trump amerikai elnök június 3-án bejelentette, hogy 25%-ról 50%-ra emeli az acél- és alumíniumtermékekre kivetett vámokat. A döntést Karoline Leavitt, a Fehér Ház sajtótitkára közölte, hozzátéve, hogy az elnök várhatóan még aznap aláírja a rendeletet.