Kenya veszélyben
Téveszme, hogy az iszlamista terror a Közép-Keletre korlátozódik. Igaz, „minden szem” az Iszlám Államra (IS) és az Al-Káidára szegeződik, a célkeresztben Irak és főként Szíria helyezkedik el, de Afrika, fogalmazzunk így, versenyben van. Egy éve csak, hogy Nigériában a Boko Haram nevű dzsihadista („szent háborús”) terrorszervezet – számtalan gyilkosság, rablás, fosztogatás után – elrabolt és valószínűleg rabszolgasorsba kényszerített 200 iskolás lányt. A Boko Haram – csakúgy, mint az Iszlám Állam – „kalifátust” alapított, amelyben nincs helyük a keresztényeknek és más hitetleneknek, de azoknak sem, akik Afrika legnépesebb államában világias, demokratikus, tudásalapú társadalomban akarnak élni. A kontinens „túlvégén”, azaz Kelet-Afrikában egy másik terrorszervezet, a szomáliai as-Sabab dühöng. Bűnlajstromának se eleje, se vége. Noha Szomáliának az elmúlt csaknem 40 évben mindig a vele területi vitában levő (keresztény) Etiópiával volt konfliktusa, jó ideje déli szomszédját, Kenyát szemelte ki áldozatnak.
Ezek a martalócok, lettek légyen a Boko Haram vagy a Sabab uniformisának viselői, kedvelik a „puha célpontokat”. Utóbbiak lemásolták a nigériai leányrablást, amennyiben április 2-án hajnalban rátörtek az északkelet-kenyai Garissa város egyetemi tömbjére, és a még félig alvó, menekülésképtelen diákok közül a moszlim hitűeket szabadon engedték, a keresztényeket viszont vagy kivégezték, vagy túszul ejtették. Az áldozatok pontos száma e sorok írásakor ismeretlen: legalább 70, de a 800 diák közül elérheti a 170-et is. A túszoké úgyszintén.
A Sabab eddig csak gyilkolt, a túszszedés arra vall, hogy „rákapott” a Boko Haram receptjére – hogy tudniillik a fiatal nőket rabszolgaságba, kényszerházasságba lehet kényszeríteni, rövidebben szólva el lehet őket adni, pénzt lehet rajtuk keresni. Az Iszlám Államnak és a Boko Haramnak ebben már komoly gyakorlata van, és vélhetően lesz a többieknek is, amelyek hovatovább egész Észak-Afrikát benépesítik.
De ez az „auschwitzi” típusú szelekció leginkább a Sabab profilja. Amikor 2013 szeptemberében a kenyai főváros legelegánsabb bevásárlóközpontjába (plázájába) négy fegyveresük behatolt, vallás szerint – rövid „vizsgáztatással” – különítették el egymástól kiszemelt áldozataikat, ám egy idő után ráuntak, és a 67 holttest között a végén jócskán akadt moszlim is. Ennek a „vállalkozásnak” egyébként nem a gyilkolás volt az „öncélja”, hanem a gazdagodó, sok külföldi turistát és vásárlót vonzó Kenya imázsának a lerombolása.
Volt aztán, amikor határmenti városokban gondosabban válogattak. Egy alkalommal leintettek egy menetrendszerű buszjáratot, majd rátámadtak egy kőfejtőre, amelyben csupa keresztény férfi dolgozott. 62 áldozatot hagytak hátra. Mivel senkinek nem volt az arcára írva, hogy moszlim vagy keresztény, az áldozatoknak olyan kérdéseket tettek fel (a Westgate plázában is), hogy mi volt a próféta anyjának a neve vagy hogy milyen nevet viselt Mohamed első felesége. Aki rosszul válaszolt, halott volt.
A Sababról már jóval korábban, legalább egy évtizede lehetett hallani. Eleinte az Iszlám Bíróságok Uniója (ICU) elnevezésű vallási mozgalom részeként funkcionált. Az ICU ebben a teljes anarchiába süllyedt országban, amelyet helyi hadurak szabdaltak fel egymás között, eleinte pozitív küldetést teljesített, amennyiben szegény emberek közül toborzott erőivel megszabadította az országot a haduraktól.
Csakhogy az ICU riválisa lett az időközben megalakított Átmeneti Szövetségi Kormánynak (TFG), és ezzel kihívta maga ellen Etiópia haragját. Részeként egy színjátéknak, az amerikaiakkal szövetséges etióp kormány katonái az ország veszélyeztetettségére hivatkozva, valamint eleget téve a TFG segélykérésének, bevonultak Szomáliába, és szétzúzták az ICU-t.
Idővel azonban a TFG és az ICU mérsékelt szárnya kiegyezett, ami viszont a Sababnak egyáltalán nem tetszett. Sikeres gerilla-hadviseléssel 2009-re birtokába vette Szomália déli területeit, sőt majdnem az egész fővárost, Mogadishut is. Ekkor lépett színre 22 ezer fővel az Afrikai Unió többnemzetiségű békefenntartó ereje, amely visszavette a Sabab területi hódításait. Közben amerikai drónok kivégezték a Sabab vezérkarának két legfontosabb tagját.
A terrorszervezet válasza az volt, hogy mivel a békefenntartók között ugandai katonák is voltak, 2010-ben Uganda fővárosába, Kampalába két öngyilkos merénylőt küldött, akik a labdarúgó-vb döntőjét tévén néző emberek közé vetették magukat. Ennek a merényletnek 74 áldozata volt. Két évre rá a Sabab hűségesküt tett az Al-Káidának; mára ez az Iszlám Állam iránt kinyilvánított lojalitássá alakult át.
A kenyai biztonsági erőknek mind a mai napig nem sikerült megfékezniük a Sababot. Ami annál is kínosabb, mert az ország jövedelme jelentős részben az idegenforgalomból származik, és számos ország – közöttük az Egyesült Államok és Nagy-Britannia – eltanácsolta a fehér homokra és az azúrkék vízre vágyó polgárait attól, hogy akár a fürdőhelyeket is felkeressék, nemhogy a fővárost. Egyébként a Sabab közzétett egy videofelhívást, miszerint moszlim testvérei, „különösen Nyugaton”, intézzenek támadásokat amerikai vagy zsidó tulajdonban levő bevásárlóközpontok ellen.
A fenyegetést az érintettek komolyan veszik. Márciusban az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Ausztrália nairobi nagykövetségei biztonsági riadót fújtak. Ezt írták közös levelükben: „A támadások potenciális célpontjai lehetnek szállodák, éttermek, éjszakai szórakozóhelyek, bevásárlóközpontok, nagykövetségek, közlekedési csomópontok, templomok, kormányhivatalok, tömegközlekedési eszközök.”
Uhuru Kenyatta, Kenya elnöke sértetten reagált a riasztásra. Azt állította, hogy Kenya éppolyan biztonságos hely, mint a világ bármely országa. Példának hozta fel, hogy Párizsban sem hirdettek beutazási tilalmat a Charlie Hebdo szerkesztőségét ért terrortámadás után.
Noha a párhuzam sántít, elég sokat mond, hogy otthoni talajvesztését a Sabab a határon túl torolja meg, ilyenformán a kenyaiak sehol sem érezhetik magukat teljes biztonságban. Addig legalábbis – kommunikálja a Sabab –, amíg vissza nem vonják a katonáikat Szomáliából. Erre azonban semmi esély. Az, hogy Szomália legalább látszatállamként tud működni, az Afrikai Uniónak köszönhető.
Egyébként a parlamentet a régi klánfőnökök és az időközben hivatalossá tett iszlám törvénykezés, a saríatanácsok tagjai töltik meg, egyszóval a Sababnak kevés keresnivalója van ott, ahol az iszlámot államvallássá emelték. Ezért portyázik a határon túl, elsősorban Kenyában. Amit annál is könnyebben megtehet, mert a kenyai–szomáliai határ innenső oldalán jobbára szomálik élnek, akik a kenyai rendőrség szerint aktívan segédkeznek a Sababnak.
2011 óta nem múlik el év anélkül, hogy a kenyai biztonsági erők ne csapnának le moszlim papokra, prédikátorokra és ne érnének támadások mecseteket. A kenyaiak vadásznak azokra a moszlim hitű polgártársaikra, akikről gyanítják, hogy tagjai a Sababnak. A letartóztatások nem korlátozódnak a határvidékre – a sértett moszlimok eddigi legnagyobb zavargásai Mombasa kikötővárosában törtek ki, ugyanott, ahol a rendőrök megrohamoztak egy mecsetet, majd másfél száz embert előállítottak.
Az as-Sabab merényletei egybekapcsolhatók ezekkel az incidensekkel, mert a résztvevőket a szemet szemért, fogat fogért logikája mozgósítja. Egyetlen „szerencsénk”, hogy a Sabab nem mozdul ki Kelet-Afrikából, harcosai között nincsenek európaiak, a szomáli terror exportjától nemigen kell tartani.
