Itáliától a Holdig
A legbelsőbb Fellini ott élt leglátványosabb filmjeiben, és önéletrajzi vallomásaiban egyaránt. A Maestro születésének 90. évfordulójára éppen ezt az oldalát igyekszik megragadni a bolognai MamBo modern művészeti múzeum a város híres Cinetecájával karöltve Itáliától a Holdig (Dall’Italia alla Luna) című kiállításával, amelynek középpontjában Fellini rajzos naplója, az Álmok könyve áll.
Feljegyezni egy álmot, mielőtt az ember pszichológushoz megy, eléggé megszokott dolog. Kevesebben vannak azonban azok, akik le is rajzolják azokat és közöttük bizonyára nincs senki, aki olyan tudással, könnyedséggel, iróniával tette volna, mint Federico Fellini.
A pályáját karikaturistaként kezdő legendás rendező harminc éven át vetette papírra azoknak a szellemeknek az üzeneteit, amelyek hatalmukba kerítették éjszakánként. Az eredmény az Álmok könyve lett, egy onirikus, szuggesztív, titokzatos katalógus, a tudatalatti Pandora szelencéje.
Fellini hosszú ideig volt páciense egy Jung tanításait követő pszichológusnak, tavaly pedig két, szintén jungista lélekbúvár, Christian Gaillard és Leila Ravasi Bellocchio kutató jelentette meg Az alkotó tudatalatti címmel a maga Fellini-értelmezését, amelyben a rendező pszichológusa megerősítve látná saját következtetéseit.
A kutatók a színes rajzokból, a hozzájuk fűzött megjegyzésekből egy olyan ember belső világára következtetnek, akit egész életében ugyanazok a témák foglalkoztattak: Érosz, a szex, a betegség, a halál. Ugyanakkor az álmok alkotómunkájának segítői is voltak, ezekből merített különleges anyagot a filmjeihez.
Álmaiból építette fel például a 8 és felet – mondják a kutatók, akik nagyítóval vizsgálták konfliktusainak legnagyobbját, a nőkhöz való viszonyt. A nők, fantáziái, hallucinációi, rémálmai főszereplőként jelennek meg. Ott van Giulietta Masina, a felesége, akit mindig úgy ábrázolt, mint Pinocchio jó tündérét. (Mellesleg a filozófusi diplomával rendelkező Masina éveken át vezetett az olasz közrádióban egy műsort, amelyben lelki segélyt nyújtott a hozzá levélben fordulóknak). Pinocchio pedig, a bűnbánatot nem ismerő, a hazudós, a felnőni képtelen gyerek ő maga.
És ott vannak a többiek is, az eltúlzott mellű és fenekű, groteszk, ijesztő teremtmények, az „ősnő” Anita Ekbergtől az Amarcord Trafikosnőjéig, akik kelepcébe csalják, felfalják. Mint ahogyan megtörténik Marcello Mastroiannival Az Édes életben és A nők városában, amelyet egy időben macsó filmnek tekintettek, holott a mai elemzők szerint a valóságban a nőktől való félelem volt, amely egy másikat, a haláltól való félelmet rejtette.
A Hold hangjaiból, utolsó filmjéből a pszichológusok számára kiderül, hogy a szellemekkel való kacérkodási kísérletek ellenére Fellini előtt a túlvilág „nullaként” jelenik meg. Egy nagy fekete foltként, amely üldöz, el-eltűnik, de a végén kérlelhetetlenül elnyel. Persze a nullát is értelmezhetjük női nemi szimbólumként is…
Az ötven eredeti Fellini-rajz mellett a tárlat felöleli a Maestro teljes életművét: 200 fotó, 30 audio-vizuális élmény, köztük videóvetítések leghíresebb filmjeiből, interjú-részletek, feljegyzések, forgatókönyvek, lapkritikák, plakátok színesítik a kiállítást. Láthatók lesznek olyan jelenetek is, amelyeket Fellini elhagyott filmjeiből, vagy pedig a korabeli cenzúra miatt ki kellett vágnia.
„Nagyon hiányzik – mondta FF-ről Alberto Ronchi, Emilia tartomány kulturális intendánsa – amilyen groteszk állapotban van Olaszország, ha ma készítene filmeket, minden alkotása robbanásveszélyes lenne”.
Az Itáliától a Lunáig című kiállítás, amelyet Fellini nagy rajongója, Emir Kusturica nyitott meg, július 25-ig látható. Ez idő alatt a Cineteca előbb Lumiére termében, majd a Piazza Maggiorén a szabad ég alatt bemutatja a rendező teljes életművét.
