Hogy mi van?

Azt állítja Győri Enikő,
a Külügyminisztérium államtitkára (sajtótájékoztatóján), hogy Magyarországnak úgy sikerült kikerülnie az uniós túlzottdeficit-eljárás alól, hogy semmilyen könnyítést nem kapott a feltételek teljesítésére. Már csak azért sem számíthatott az unió jóindulatára, mert 2010 előtt minden anyagi, politikai és erkölcsi tőkéjét felélte.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a másik négy ország, amely ellen szintén megszűnt a túlzottdeficit-eljárás, ugyanúgy három százalék alá szorította költségvetési hiányát, mint Magyarország. Hogy aztán 2010 előtt mit éltünk fel, azon lehet vitatkozni, de hogy 2010 után az Orbán-kormány tényleg eljátszotta a választásokkal megszerzett politikai és erkölcsi tőkéjét, az vitathatatlan. Ha nem így volna, miért kellene ma harcban állnunk Brüsszellel, miközben 2010 előtt jóban voltunk az unióval?

Azt állítja Vargha Tamás,
a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára (a doni áttörés hetvenedik évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen), hogy „negyvenévnyi kommunista diktatúra után, a megfakult emlékezet ellenére, a hazaszeretet korszerűtlenné minősített fogalma és gyakorlata ellenére ki kell mondani, hogy nemcsak idegen értékekért, hanem hazájuk védelmében harcoltak és haltak hősi halált magyar katonák a távoli orosz harcmezőkön”. Mint mondta, „áldozatukkal hazájukat szolgálták”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy áldozatukkal sajnos nem szolgáltak semmit: ez a tragikus áldozat, amire a Horthy-rendszer kényszerítette őket, nemcsak teljesen hiábavaló volt, hanem rengeteget ártott is a hazának. Magyarországot nem kellett a Donnál védeni, annyira nem, hogy ezt még Vargha Tamás a saját beszédében is elismerte Kállay Miklós egykori miniszterelnököt idézve, aki szerint „az nem kétséges, hogy semmi keresnivalónk nem volt ebben a háborúban”. De ha semmi keresnivalónk nem volt az orosz harcmezőkön, akkor hogy védhették ott a magyar katonák a magyar hazát? Lehet, hogy nem tudja az államtitkár, hogy mit beszél az államtitkár?

Azt állítja Orbán Viktor miniszterelnök
(az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a CERN genfi központjában tett látogatásakor), hogy „a nemzeti össztermékünkön és lélekszámunkon felül vagyunk reprezentálva” a CERN-ben folyó tudományos munkában.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a genfi központnak mintegy kétezer-négyszáz állandó és ezerötszáz részmunkaidős alkalmazottja van, ezenkívül tízezer meghívott tudós, diák és mérnök dolgozik ott. Ehhez képest Orbán az ott dolgozó több mint hatvan magyar szakemberrel, doktorandusszal és diákkal találkozott. Tekintve, hogy a CERN-nek huszonegy európai ország, valamint Izrael a tagja, ez a magyar részesedés kisebbnek látszik a GDP-, illetve lakosságarányosnál. Tartalmilag persze lehet, hogy több annál, mindenesetre ha miniszterelnökök vagyunk, merjünk nagyok lenni.

Tisztelt Szerkesztőség!

A 2014. január 9-én a 168 Óra hetilapban a 18. oldalon Hogy mi van? címszó alatt megjelent cikkükkel kapcsolatban, kérjük, közöljék a Nemzetgazdasági Minisztérium álláspontját az alábbiak szerint.
A KSH január 3-án publikálta a szeptember-november hónapokra munkaerő-felmérését. Ennek részletes adatai szerint a feldolgozóiparban 854 ezren voltak foglalkoztatva az egy évvel korábbi 801 ezerrel szemben. A különbség 53 ezer fő. Ezzel szemben az Önök által citált adatok a KSH intézményi statisztikájából valók. Ez a statisztika nem tartalmazza az 5 fő alatti vállalkozásokat, amelyek több mint egymillió embert foglalkoztatnak. Emiatt a foglalkoztatás alakulásának figyelemmel követésére ez a statisztika nem alkalmas. Igaz, nem is ez a célja, hanem a keresetek alakulásához szolgáltat adatokat.

NGM Sajtó- és Kommunikációs Főosztály

A Nemzetgazdasági Minisztérium által közölt statisztika valóban szebb adat, mint amire én hivatkoztam (az intézményi statisztika alapján), ám szebb, mint amilyen a valóság. Az 53 ezres növekedés egy része ugyanis a külföldön (ráadásul nagyobb részt a feldolgozóiparban) dolgozók számának növekedéséből fakad, a másik része meg az 1–4 főt foglalkoztató mikrovállalkozásokból. Ez utóbbiakkal két baj is van. Az egyik, hogy sokkal kevésbé lehet őket statisztikailag pontosan számba venni, mint az 5 főnél többet foglalkoztató cégek adatait, a másik pedig, hogy a valódi feldolgozóipar értelemszerűen nem az 1-2 fős minivállalkozásokban működik.
De van még egy problémám: az NGM szeptember-novemberi statisztikára hivatkozik, holott tudomásom szerint a KSH mindezidáig csak a 2013 harmadik negyedévit publikálta. Ha így van, vajon a minisztérium miért tudhat más nyilvános (!) adatot, mint az egyszerű földi halandó? Egyébként meg a nyilvánosan megismerhető harmadik negyedévben nem 854 ezer, hanem csak 840 ezer 500 embert foglalkoztattak a feldolgozóiparban, az előző év hasonló időszakában meg 812 ezer 300 főt, vagyis a különbség máris nem 53 ezer, hanem csak 28 ezer 200. A semminél persze ez is több.
Bolgár György