Hogy mi van?

Azt állítja Gulyás Gergely,
a Fidesz frakcióvezető-helyettese (a Hír TV-ben), hogy az egész országot megsértette az Egyesült Államok kijelölt budapesti nagykövete, amikor washingtoni szenátusi meghallgatásán kritizálta az Orbán-kormány tevékenységét. Amit mondott, az szerintünk tényszerűen nem igaz – jelentette ki Gulyás.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a kijelölt nagykövet nem sértette meg az egész országot. Engem például biztosan nem, sőt vagyunk még néhányan, akik úgy gondoljuk, hogy Colleen Bell (pontosabban az őt felkészítő amerikai külügyminisztérium) teljes joggal és tényszerűen bírálta az Orbán-kormány antidemokratikus politikáját. Bizony sérült a fékek és ellensúlyok rendszere, az igazságszolgáltatás és a jegybank függetlensége, a média szabadsága, a szélsőjobboldal térnyerése pedig aggasztóbb, mint sok más európai országban. Gulyás szerint az is szokatlan és udvariatlan, hogy a még állomáshelyét el sem foglaló nagykövet máris bírálja a fogadó országot, de például 2009-ben a Bukarestbe jelölt amerikai nagykövet, ugyancsak a szenátusi meghallgatáson kijelentette: Romániában „nagyobb erővel kell harcolni a korrupció ellen, növelni kell az átláthatóságot, meg kell reformálni a pénzügyi ellenőrzési rendszert, meg kell szilárdítani a független igazságszolgáltatást és a szabályozó hatóságokat.” De persze amit szabad a románokkal, azt nem szabad a Fidesszel.

Azt állítja Kövér László,
az Országgyűlés elnöke (a Lánchíd Rádióban): azt, hogy „egy rákosista mítosz és logika jegyében kilencmillió fasiszta bűneként kellene állandóan a fejünkre olvasni történelmünk eme tragikus periódusát, azt engedtessék meg nekünk, hogy ne fogadjuk el”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy senki nem olvassa Magyarország, pláne az Orbán-kormány fejére a magyar zsidók nagy részének kiirtását, különösen nem kilencmillió fasiszta bűneként. A bírálók csupán egyetlen dologra hívják fel a figyelmet: arra, hogy a népirtásban a Horthy-rendszer tevékenyen, sőt lelkesen közreműködött. Ha ezt a történelmi tényt Orbán, a kormánya meg a sajtója magától értetődően elismerné, és nem próbálná tisztára mosni a Horthy-korszakot, akkor a szerencsére nem kilencmillió magyar (új)fasiszta magára maradna. Engedtessék meg nekünk, hogy így gondoljuk.

Azt is állítja Kövér László
(ugyanott), hogy az ellenzéki oldal indulatokra, acsarkodásra, gyűlölségre építve próbál meg bázist építeni magának. Ezek részben új eszközök, részben nem: „a csalás a vérükben van.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy a csalás nemhogy egy (mellesleg heterogén) politikai csoport, de egyetlen ember vérében sincs benne, hiszen genetikailag nem átörökíthető. Csalásgén nem létezik, mint ahogy rágalmazásgén vagy hazugsággén sincs. Amit például Kövér mond, az nem a vérében van, hanem így szocializálódott, ilyen ember lett. De ha a Kossuth-díjas Kertész Ákost megfosztották a Budapest díszpolgára címtől azért a rosszul sikerült félmondatáért, hogy a magyar genetikusan alattvaló, sőt utána Kanadáig kellett menekülnie, akkor az ország egyik vezetője is megérdemelné, hogy megfosszák házelnöki címétől. Persze nem fenyegetéssel és zaklatással, csak egy egyszerű országgyűlési választással.

Azt állítja Áder János
köztársasági elnök (a holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából kiadott elnöki nyilatkozatában), hogy „hetven évvel ezelőtt, hazánk 1944-es német megszállását követően a náci helytartók és a velük kollaboráló magyar állami szervek közreműködésével beteljesülni látszott Hitler náci Németországának akarata. Alig fél év leforgása alatt könyörtelenül végrehajtották a gettósítást, és deportálták szinte a teljes vidéki magyar zsidóságot.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy a gettósítást nem alig fél év leforgása alatt hajtották végre, hanem annál sokkal gyorsabban, április közepétől június végéig (akkor már Budapesten is). Tehát két és fél hónap alatt, méghozzá úgy, hogy májustól július elejéig mintegy 440 ezer embert küldtek Auschwitzba. Kivételes sebességgel. De a mondat nemcsak ezért téves, hanem azért is, mert nem derül ki belőle, hogy kik hajtották végre a gettósítást és a deportálást. A náci helytartók a velük kollaboráló magyar állami szervek közreműködésével, ahogy azt az előző mondat sugallja? Nem. A magyar állami szervek, a csendőrség, a rendőrség a németek követelésére, de a németek elképzeléseit messze túlteljesítve. Az államfő általános alany mögé rejti a felelősöket. Konkrét alanyok helyett.