Hogy mi van?

Azt állítja Orbán Viktor
(a Fidesz Hősök terén tartott választási nagygyűlésén), hogy „mi, akik ma itt vagyunk, soha nem adtuk fel”, és 2010-ben „csináltunk egy alkotmányos forradalmat. Világgá kiáltottuk: a magyaroknak nem kell többé sem kommunizmus, sem szocializmus. Nem kell többé a baloldal jelmezbálja, amellyel a Kun Bélák már száz éve szórakoztatják Európát.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem alkotmányos forradalmat, hanem alkotmányos puccsot csináltak. Sem tömegek, sem forradalmárok nem követeltek új alkotmányt, a kormány pedig nemhogy világgá nem kiáltott semmit, de itthon sem kötötte senkinek az orrára, hogy a kétharmad leple alatt új alkotmányt fogad el, amelynek elkészítéséből kizárja az ellenzéket. Azt sem kürtölték világgá 2010-ben, hogy a magyaroknak nem kell a kommunizmus, éppen ellenkezőleg: végig azt kiabálták, hogy a szocialisták a bankárok, a nagytőke kiszolgálói. A Kun Bélák pedig már régóta nem „szórakoztatják” sem Európát, sem Magyarországot, sem jelmezbállal, sem Tanácsköztársasággal, de még kommunista pártokkal sem, azoknak ugyanis szinte mindenhol végük van. Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, bizonyos Vlagyimir Putyin, de ő Orbán Viktor feltűnően jó barátja. Legalábbis a jelmezbálon.

Azt állítja a miniszterelnök
(ugyanott), hogy amikor majd megírják e négy év „példátlan történetét”, meg fogják állapítani, hogy a magyarok „farkasszemet nézve a világgal” saját nemzeti alaptörvényt alkottak, visszatértek a keresztény gyökereikhez, és egyesítették a Kárpát-medencében feldarabolt és a világban szétszórt nemzetüket.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a négy év története azért példátlan, mert a rendszerváltás utáni Európában először történt ilyen durva kísérlet a jogállam és a demokratikus intézmények felszámolására. Továbbá: a magyaroknak nem kellett farkasszemet nézniük a világgal, amikor új alkotmányt vezettek be, legföljebb az Orbán-kormánynak kellett kemény kritikával szembenéznie, amiért az Alaptörvényben gyengítette az egyéni szabadságjogokat és nem vonta be az egész társadalmat az Alaptörvény megalkotásába. De nem tértünk vissza keresztény gyökereinkhez sem. A 2011-es népszámlálás adatai szerint a magukat katolikusnak vallók száma az előző népszámláláshoz képest 5 és fél millióról 3,9 millióra, a reformátusoké 1,6 millióról 1,15 millióra csökkent. S végül: a nemzetegyesítés annyira volt sikeres, hogy a Kárpát-medencében, a határokon túl élő, mintegy 2,2 millió magyar közül 600 ezren kértek magyar állampolgárságot. Sok, de „nemzetegyesítéshez” kevés.

Azt is állítja Orbán Viktor
(a Nemzeti Közszolgálati Egyetem felújított főépületének átadásakor), hogy „2010 után mi, magyarok eldöntöttük, hogy visszaszerezzük azt, ami a miénk. Eldöntöttük, hogy egy olyan országban akarunk élni, amelynek főtere nem egy kordonok által körbezárt parkoló, és amely nem hagyja, hogy a legszebb épületei rommá legyenek.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy a Kossuth tér átépítésére már 2007-ben pályázatot írtak ki (most bezzeg nem), a nyertes pályaművel mindenki elégedett is volt, ám a tervezett mélygarázs megépítésére az építésügyi hatóságként eljáró, Rogán Antal vezette V. kerület nem adott engedélyt. Vagyis a munkálatokat nem lehetett megkezdeni. Ami meg a visszaszerzést illeti, az Orbán-kormány (nem mi!) eldöntötte, hogy államosít sok mindent, így például (energiaipari szakértők szerint) a reális árnál jóval drágábban vásárolta meg a német E.ON gázüzletágát, potom 280 milliárdért. Sikerült „visszaszerezni” alig 500 milliárd forintért egy nagy csomag Mol-részvényt is a ma már közeli barátnak számító oroszoktól, kár, hogy ez ma már csak feleannyit ér, vagyis menet közben 250 milliárd elveszett a visszaszerzett nemzeti vagyonból. A rommá lett Malévról most nem is beszélve.

Azt állítja Kövér László,
az Országgyűlés elnöke (a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában), hogy le kell számolni az európai értékközösség illúziójával, mert „az Európai Unió egy szűk, materiális érdekközösség, amiben bennünket az tart – saját nemzeti érdekeinket mérlegelve –, hogy olyan komoly, jelentős fejlesztési forrásokhoz jutottunk és jutunk hozzá a következő hét évben is, amelyek nélkül Magyarország nem tudna megállni a lábán, vagy legalábbis nem tudna fejlődni.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy az Európai Unió eleve szűk, materiális érdekközösségként (Európai Szén- és Acélközösség) indult, de éppen azzal a céllal, hogy a közös anyagi érdekek megteremtése révén csökkentse a konfliktusok, a háborúk veszélyét. Vagyis az anyagi érdek és a szellemi érték végig összhangban volt. Ahhoz képest viszont, hogy Kövér a magasztos értékeket hiányolja, meghökkentő módon bevallja, hogy a magyar kormány csakis a piszkos anyagi érdekek miatt marad az unióban, sőt még azt is elismeri, hogy Magyarország nem tudna megállni a saját lábán az unió segítsége nélkül. Vajon erről az az Orbán Viktor is tud, aki folyton arról szónokol, hogy végre a saját lábunkon állunk?