Hogy mi van?

Azt állítja Orbán Viktor (a bálványosi szabadegyetemen), hogy uniós tagságunk nem zárja ki egy illiberális állam felépítését Magyarországon, és nem hiszi, hogy az unión belül ezt ne lehetne megtenni.

Ezzel szemben a tény az, hogy nem lehet. Az Európai Unió Alapjogi Chartája, amelynek célja kimondottan az egyéni emberi alapjogok védelme, kötelező és betartandó Magyarország számára is. Ha Orbán sutba akarja dobni az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló liberális (igen, liberális) Chartát, akkor az unió alapértékeivel kerül szembe. Mi pedig előbb-utóbb az unión kívül találjuk magunkat.

Azt állítja Orbán Viktor (ugyanott), hogy egy demokrácia nem szükségképpen liberális, és attól, hogy valami nem liberális, még lehet demokrácia.

Ezzel szemben a tény az, hogy csak elnevezésében lehet demokrácia (mint például a népi vagy szocialista demokrácia), gyakorlatilag azonban nem. Az illiberális demokrácia ugyanis nem más, mint egy lényegében kiüresített rendszer, amelyben megvannak ugyan a demokrácia formai elemei, de az erősen központosított állam mindegyiket szigorú ellenőrzés alatt tartja. Nevezhetjük ezt akár Orbán-demokráciának is, ahol mindig a hatalom legfőbb birtokosának a szava dönt. Ha hagyjuk.

Azt állítja a miniszterelnök (szintén Tusnádfürdőn), hogy a munkaalapú állam korszaka jön el.

Ezzel szemben a tény az, hogy a munkaalapú állam fogalma közgazdaságilag értelmezhetetlen, hiszen a tőzsdei spekuláció vagy a banki szolgáltatás és hitelezés is munka, amit lehet jól vagy rosszul, és bármelyik esetben akár napi 16 órás intenzív munkával is csinálni. A munkaalapú társadalom egyetlen értelmezési lehetősége az, hogy kényszermunka alapú, vagyis azt jelenti, hogy munka nélkül senkinek nem jár semmiféle szociális juttatás. A munkanélkülieknek, a betegeknek, a fogyatékosoknak annyi. Semennyi.

Azt állítja továbbá Orbán, hogy a jóléti állam és társadalmi rendszer mára kimerítette a tartalékait, önmagát emészti fel hatalmas eladósodással, ez a modell pedig nem fenntartható.

Ezzel szemben a tény az, hogy a nyugati jóléti rendszer megrendült ugyan a világválságban, de a legtipikusabb jóléti államok, mint például Svédország és Dánia eladósodottsága mindössze 40-45 százalékos, az ugyancsak jólétinek nevezhető Németország pedig folyamatosan csökkenti adósságát, amely most 77% körül van. Szemben a magyarral, amely ismét 84% fölé nőtt. Mellesleg a világ csodájának számító Kínában az önkormányzatok adósságát is beszámítva már 60% fölé nőtt az adósság aránya a GDP-hez viszonyítva. Pedig hol vannak még a jóléttől...

Azt is állítja a miniszterelnök, hogy manapság a világ azokat a rendszereket próbálja elemezni és megérteni, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok és talán nem is demokráciák, mégis sikeresek, az elemzések sztárjai pedig Szingapúr, Kína, India, Oroszország és Törökország.

Ezzel szemben a tény az, hogy Oroszország gazdasága vergődik, és egyébként is teljesen az olaj- és gázkitermeléstől függ, nem a nagyszerű munkaalapú társadalomtól. India egy ideje ugyancsak gyengébben muzsikál, Kína (szintén csökkenő ütemű, de még gyors) növekedését pedig az tette lehetővé, hogy egyre több kapitalizmust engedélyeztek az állampárti rendszerben, beengedve a külföldi beruházókat. Szingapúr szintén rendkívül kedvező feltételeket teremtett a külföldi tőkének, és különleges földrajzi helyzetét kihasználva a világ második legforgalmasabb kikötőjét és pénzügyi központját építette ki. A gazdaság majdnem egynegyedét a pénzügyi szolgáltatások adják, az Ázsiába szállított olajnak a nagy részét meg Szingapúrban finomítják, majd exportálják tovább. Végül Törökország is azt a helyzetét használja ki, hogy a fizetőképes arab világ szintén muzulmán szomszédja, viszont annál sokkal fejlettebb. Melyik is illik ezekből Magyarországra? Hogy mi sem vagyunk demokrácia?

Azt állítja végül Orbán Viktor (ugyancsak a bálványosi szabadegyetemen), hogy a legnagyobb bajunk a magyar külkereskedelem egyoldalúsága, az, hogy a forgalmunk több mint kétharmada az unió felé irányul, míg az egészséges arány 50 százalék volna.

Ezzel szemben a tény az, hogy az egészséges Ausztriában ez az arány szintén eléri a 70 százalékot. Vagy itt van Svájc, amely még csak nem is tagja az EU-nak, és az egyik legsikeresebb gazdaság az egész világon, aztán mégis exportja és importja 70 százalékát az Unióval bonyolítja le. Egészségtelen. Csak rájuk kell nézni. Aztán magunkra. Meg Orbánra.