Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja Orbán Viktor
(március 15-i ünnepi beszédében a Nemzeti Múzeumnál), hogy „március 15-én reggel hat ember indult el a Pilvaxból. Délelőttre több százan, délre több ezren, délutánra már több tízezren voltunk.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem voltunk, hanem voltak. Petőfi és társai, 1848-ban. Bár lehet, hogy Orbán mondata még helyesebben így hangzik: délutánra már több tízezren voltam. És elkergettem a labancokat.

Azt is állítja
a miniszterelnök
(ugyanott), hogy birodalmak határvidékén állunk mi, magyarok, „Nyugatra fordulva a németül beszélő népek világa, a mindig jól szervezett, az inakat szaggató gazdasági válságokat is a maga javára fordító császárok és vaskancellárok világa. Keleten a nálunknál százszorta nagyobb szláv katonanépek birodalmai.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy a német uralkodók évszázadokig még egyesíteni sem tudták a fejedelemségeket, az elmúlt száz év válságaiból pedig rendre súlyos tragédiákkal és veszteségekkel kerültek ki. Kivéve a második világháború utáni vereséget, amikor a modern demokráciát választották. A szláv katonanépek kifejezés pedig enyhén szólva is félrevezető és hamis. A szlávok semmivel sem voltak katonásabbak, mint a poroszok, a kereszténységet pedig Vlagyimir, a Kijevi Rusz fejedelme előbb felvette, mint Szent István. De ha a Nemzeti Múzeum mellől a magyar vezénylő fejedelem ilyen szemmel és aggyal nézi a világot, akkor retteghetnek körülöttünk a Góliátok: a magyar Dávid már elővette parittyáját.

Azt is állítja a kormányfő,
hogy „ha van szakrális momentuma, főnixpillanata a magyar lélek újjászületésének, az a pillanat 1848. március 15-e”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a magyar lélek újjászületésének nincs főnixpillanata. Főnix a feltámadás jelképeként létezik, főnixpillanat, vagyis tűzmadárpillanat nincs. Nix.

Azt állítja a Magyar Nemzet vezércikke
(Gyurcsány Ferenc bírósági tanúmeghallgatásával kapcsolatban), hogy „nagy hite van annak, aki elhiszi, hogy a kormányfő jóváhagyása nélkül mehetett ki több száz maszkos, azonosítószám nélküli, viperás, vadászpuskás rendőr az utcára zavarogni”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a kormányfőnek nem kellett jóváhagynia a rendőrök kiküldését, ehhez nem kellett tőle (és ma sem kell a mai miniszterelnöktől) engedélyt kérni. Azt ugyan tudjuk, hogy ha Orbán Viktor irányíthatná az igazságszolgáltatást, már kattanna a bilincs, de nagy a hite annak, aki elhiszi, hogy annak idején Gyurcsány parancsára kattant be a rendőrség. Amely mellesleg nem zavarogni ment az utcára, hanem a zavargókat megfékezni. Nem mindegy.

Azt állítja Kövér László,
az Országgyűlés elnöke (a Magyar Hírlapnak adott interjújában), hogy Gyurcsány és tettestársai a szemünk láttára tették tönkre az országot, viszont „az Antall-kormány idején még nem is volt olyan keserű az ellenzékiség kenyere, akkor nem éreztem, hogy nemzetvesztők, országrontók vezetik az államot”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy de bizony érezte, csak azóta már elfelejtette. A nevezetes Csurka-dolgozat után a Parlamentben egy Kövér László nevű fideszes képviselő azt mondta: „Csurka István nem először fogalmazza meg a maga nemzetmegváltó gondolatait, amelyeket szerencsére nem nekem kell először az újabb keletű magyarországi nácizmus alapvetésének nyilvánítanom... Az MDF-vezetés pedig szorgalmasan nyilatkozik. Kimondva: azzal nincs bajuk, hogy Csurka írásain átsüt az antiszemitizmus, a demokratikus pepecselés iránti mély megvetés, a kizárólagos hatalomra törés, az állami erőszakszervezetek politikai megfontolásból történő alkalmazásának szándéka, a politikai ellenfelek ellenségnek bélyegzése, azok kizárása a nemzetből, akik az ország érdekeit másként látják szolgálandónak.” Mellesleg nem csodálom, hogy Kövér László elfelejtkezett Kövér Lászlóról. Máskülönben elég nehéz volna belenéznie a borotválkozótükörbe, amit egyszer Dávid Ibolyának ajánlott.