Halász Gáborról

Nem tudom, a 168 Óra olvasói közül hányan vették észre az elírást Heltai András cikkében (Gyilkosságok a védővonalon, 2015. március 26.) – az 1945 elején Balfon elpusztult esszéírót nem Halász Györgynek, hanem Halász Gábornak hívták. És bár a ma már világhírű irodalomtörténész Szerb Antalt valóban agyonverték a keretlegények, Halász nem fizikai bántalmazásnak, hanem egy ismerőse vendéglátásának esett áldozatul. Ezt legutóbb éppen Sárközi Mátyás írta meg a márciusi Korunkban.

Halászt 1945 márciusában kikérte a balfi táborból apjának egy régi katonatársa, és nehéz, magyaros ebéddel traktálta a már legyengült, éhező írót, aki a táborba való visszatérése után ebbe a dús ebédbe halt bele iszonyú gyomorgörcsök közepette. Persze őt is a tömeggyilkos nyilasrendszer áldozatának kell tekintenünk – nem maga a tény, csak a halálnem megállapítása volt Heltai cikkében téves.

Gömöri György, London