Ha már homár...

Így megy ez már vagy 500 éve. Kolostorok böjti eledelére, a folyami- és a királyrákra rákaptak a királyok, majd haladt a rák, ahogy illik, visszafelé, s a nagypolgárok huncutsága is lett, aztán ahogy csökkent az ára, úgy nőtt a népszerűsége. Hamár homár ... – a kräftfest ma már mindenkié! S tapasztalatom szerint, szívesen magukévá teszik az idevándorolt idegenek is...


Az idei augusztusban e hétvégén lesz óriás a Hold, s vele a kedvünk is, hogy előkapjuk legnagyobb fazekakunkat. Bele a sok vízzel, sörrel – hadd ússzon! Az arányokat mindenki családi titokként kezeli, de nem kell bele más, mint egy kis só, cukor és rengeteg virágzó kaprot. Koronás, ahogyan itt hívják, s melyet ilyenkor külön standokon árulnak a városok piacain. Végül bele a rákot! (Mit sem ér az állatvédők menedrendszerű tiltakozása... – hát, mondom én: itt sem habostorta...)

Ám előbb egy snubbe – egy snapsz, amit bekapsz! Majd minden más szabadon választott... ital, étel, tánc és pár... Nagy társaságok jönnek össze, s mindenki hozza a legjobb formáját: túl a vakáción (itt júlisban megyünk szabadságra), kipihenve, lebarnulva, s valami virágosban, viccesben vagy pirosban. Az első kör snubbe után – mely tájanként változóan, enyhén alma-, szeder- bodza- ánizs- vagy más ízakcentussal áldott alkohol, nem vodka, inkább a magyar pálinkára emlékeztet, s feltétlenül nemes ital... – szóval az első kör után, na, jó, egyeseknél kell hozzá kettő, hogy feje búbjára illessze a kis vicces papírcsákót, s nyaka köré pedig a papírpartedlit.

E műveletet, no és a további számos snubbe-kört követően aztán szem szárazon nem marad: elég mókás élmény is az, ha az ember a nagymamáját, a főnökét vagy a szomszéd papot ilyen szokatlan külsővel és tevékenykedés közben látja... ezt csak további italokkal lehet igazán elviselni. Ráadásul minden pohár előtt valaki más, valaki másról vág le egy jól szabott szellemes, pikáns vagy éppen pajzán csasztuskát (jó svéd szokás szerint, előre alaposan megtervezve-hányva-vetve, mi több nyomtatott irodalma is van, az arra járók, netről letölthetik!).


S akkor még nem ecseteltem a rákfogyasztás magával ragadó audiovizuális élményét... ezen az éjszakán ugyanis, egész Svédország szörcsög, szörpög, csacsog és csókol.

Az asztalt természetesen a szabadban – a kertben vagy a lugasban, verandán, erkélyen ütik össze, hogy minél többen együtt ülhessennek köré, s együtt múlassák a nyár tán utolsó meleg éjszkáját. A teríték bár egyszerű, mindig friss, és színei a menüt követik: sok vörös, narancs és élénk zöld kerül a hófehér abroszra.

A díszvendég a Hold, s hogy végig maradjon, lampion formájában, egy faágra teszik. Ezen az estén alaposan elszaladhat a hangulat, ám nem szokta túllépni a kert, s a megbánhatóság határát. Inkább egy melankólikus hajnalba fordul – hisz' az imádott nyár, amely a svédeknek maga a szabadság, szárazon és vizen és a szerelemben.... hamarosan a végéhez ér.

P.S. Hogy miért nyár végén rákoznak a svédek? Mert ilyenkor van a rák-lehalászás. Azaz, a räkfest, amolyan szüreti mulatság... A friss heringet is augusztusban ünneplik. Most kihagytam, megkímélendö az olvasót az illatától, mely garantáltan odáig szállt volna. A strömming, és hordóban erjesztett változata a surströmming kapható az IKEA-ban.

Foto: Eva Tedesjö és Thomas Karlsson,