Ha az anya meg az apa egynemű

Ezekben a családokban két leszbikus anya vagy két meleg apa tölti be a nevelő szerepét. Lehetnek ők is olyan törődő szülők mint a heteroszexuális párok? Igen, igazolják filmek, riportok és sok ember véleménye. Továbbá beszéltünk egy hölggyel, aki ecseteli, hogy mit érzett, amikor fia bevallotta neki: „Anya, homoszexuális vagyok.“

A tradicionális felfogás szerint a családban létezik egy nő anyuka és egy férfi apuka. A 21. század német valóságát tükrözi egy dokumentumfilm, amely azzal a kérdéssel foglalkozik: kit, mit értünk a család kifejezés alatt? A félórás film bepillantást nyújt Holger, Jan és Minh Kai életébe – ami más, mégis normálisnak tűnik. Más, hiszen két férfi nevel egy gyereket. Normális, mert érzékelteti, hogy két azonos nemű is lehet olyan szülő, aki képes otthont, boldogságot nyújtani egy cseperedő emberkének.

Holger és Jan Saarbrückenben élnek, élettársi kapcsolatban. Minh Kai tíz hónapos volt, mikor adoptálták Vietnamból. Az örökbefogadásnál két fő dolog vezérelte a férfiakat: teljesülhetett gyermek utáni vágyuk, valamint lehetőséget nyújtottak egy gyereknek arra, hogy egészséges legyen, szeretett otthonban növekedjen.

A beteg kisfiú gyógyíttatását anyukája nem tudta finanszírozni, ezért névtelenül egy kórházra hagyta fiát, aki onnan egy gyerekotthonba került. Itt talált rá Jan és Holger, egy hamburgi közvetítő iroda révén. Ma Minh Kai egy egészséges 5 éves kis srác, aki oviba jár, biciklizik, úszik és hegedül.

Mi a fontos?

Holger beszél azokról a nehéz időkről, mikor Jan és ő bevallották szüleiknek, hogy melegek. „Viták voltak, gondok, félelmek. De mióta Minh Kai nálunk van, rengeteget javult a kapcsolatunk. Szüleink nagyszülők lettek és megértették: lényegtelen, hogy gyerekeik homo- vagy heteroszexuálisok. A legfontosabb a boldogság.“

A filmben megszólal Holger és Jan barátnője, szomszédja is. Dani kitér a klisékre: „Ha az emberek meghallják, hogy legjobb barátaim melegek és gyereket adoptáltak, elrémülnek – szegény gyerek, milyen rossz lehet neki. Ilyenkor megnyugtatom őket, Minh Kai-nak jobb nevelői nem is lehetnének.“ A hölgy szerint ugyan a fiúnak szembe kell majd néznie bizonyos problémákkal, mert a mai társadalomban még nem mindenki fogadja el a szivárvány-családokat. Mivel azonban Minh Kai felvilágosult nevelésben részesül és erős egyéniség, ezért kezelni fogja a helyzetet.

Érdekes egy pillantást vetni a fimhez írt véleményekre is. „Jó lenne, ha végre mindenki megértené: a szexuális orientáció nem mond semmit egy ember jelleméről“ – véli az egyik hozzászóló. Egy másik egyenlő jogokat és kötelességet szeretne mindenkinek. Míg egy harmadik Holger és Jan bátorságát méltányolja, mert nyíltan vállalják hovatartozásukat, amit ugyan a német lakosság egyre több rétege tolerál, de kívánatosabb lenne, ha ez a kör bővülne.

„Anya“ és „Anyu“ fontosnak tarja a férfiak szerepét is a nevelésben

„Mama“ és „Mami“ – így nevezi a három éves Jana szüleit, vagyis két anyukáját. Jana kisöccse, Leánder 14 hetes, ő még csak gőgicsél mamája karján. Jutta és Julia leszbikus pár, bejegyzett élettársi viszonyban élnek. Tudatosan döntöttek a gyerekek mellett, a megtermékenyítés egy anonim spermabankban történt. Mivel Jutta hordta ki a gyerekeket, ő a biológiai anyuka, jogilag is. Julia ott volt a szülésnél, ő a társ-anyuka. Ugyan Julia is kiveszi a részét a gyerekek nevelésében, jogilag azonban nem számít szülőnek. Számára ez érthetetlen helyzet. Hogy törvényesen is elnyerje élettársa jogait, Julia azt kívánja tenni, amit sok más leszbikus illetve meleg pár: adoptálni fogja a gyerekeket. Jutta és Julia normális családnak tekintik magukat – vallják az egyik német köztévé, az ARD esti híradós riportjában a „Tagesthemen“ adásában.

A két anya fontosnak tartja, hogy a gyerekek nevelésében a másik nem is részt vegyen. Ezért Jana lányukat heti háromszor egy férfi gondozóhoz viszik, egy úgynevezett „Tagesvater“-hoz. Jana viselkedése kiegyensúlyozottnak tűnik. Jó bizonyíték arra, hogy a szivárvány-családokban élő gyerekek nincsenek hátrányban a heteroszexuális családokkal szemben. Erre a következtetésre jutott Marina Rupp is, aki a Bamberg-i Egyetem családkutatója és azon tanulmány szerzője, melyet a 2006-ban a Szövetségi Igazságügyi Minisztérium megbízásából készített az azonos nemű párkapcsolatban élő gyerekek élethelyzetéről Németországban.

„A megkérdezett szivárvány-családokban a fiúkat fiúként kezelik, a lányokat lányként“ – nyilatkozta a családkutató az említett híradós riportban.

300 ezer homoszexuális Berlinben

Német honban körülbelül 68 ezer azonos nemű párkapcsolat létezik és 13 ezer pár él bejegyzett élettársi viszonyban – olvasható az LSVD honlapján (Lesben- und Schwulenverband in Deutschland). Az élettársi viszonyt 2001-ben törvényesítették. 2005-ben lépett életbe a “Stiefkindadoption“. „Az úgynevezett mostohagyerek adoptálás lehetővé teszi a bejegyzett élettársi kapcsolatban élők számára, hogy a leszbikus társ-anyuka illetve meleg társ-apuka adoptálja partnere biológiai gyerekeit“ – ismerteti Elke Jansen a jogi helyzetet a 168óra.hu kérdésére Jansen az LSVD-ben a szivárvány-családok projektjeit irányítja.

A „Süddeutsche Zeitung“ nem régiben egy egész oldalas riportot szentelt a Berlinben élő homoszexuálisoknak. A szerző a német fővárost a melegek fővárosának nevezi és megemlíti, hogy körülbelül 300 ezer homoszexuális él a Spree partján – annyi mint Miskolc és Győr lakossága együttvéve. Minden negyedik leszbikus és minden hetedik meleg gyereket nevel, ismerteti a lap.

Berlin szociáldemokrata főpolgármestere, Klaus Wowereit szintén a melegek közé tartozik; többek között neki is köszönhető, hogy manapság sok ember nyíltan vállalja hovatartozását. A ma 56 éves Wowereit 2001-ben tett tömör vallomása immár szállóigévé vállt még az USA-ban is: „..und das ist auch gut so“, ...és ez így is rendjén van.

„Mit csináltam rosszul?“

Vajon mit érez egy szülő, ha huszonéves fia közli vele: „Anya, homoszexuális vagyok.“ Lapunknak egy kölni anyuka mesélte el, hogy milyen gondolatok keringtek fejében.

„Fiam viselkedése alapján következtettem másságára, de mindig reméltem, hogy tévedek. Próbáltam felvilágosító könyveket olvasni; közismert emberek életéről böngésztem, akik nyilvánosságra hozták másságukat. Megértő anya akartam lenni. Külsőleg fel voltam készülve, belsőleg azonban mégis arra gondoltam: milyen kellemetlen, meleg a fiad! Nem lesznek unokáid, mit fog szólni a család, ismerősök, barátok? Miért épp az én fiam, mit csináltam rosszul?

Gyorsan túltettem magam a dolgon. Úgy látom, fiam érzi, hogy megértettem. Elfogadom őt úgy ahogy van. Elfogadom, mert a fiam és szeretném, hogy boldog legyen. Egy baráti összejövetel után, ahol fiam is ott volt párjával, barátaim rákérdeztek: meleg a fiad? Bólintottam és hatalmas kő esett le a szívemről, hogy ők is elfogadták a helyzetet.“