Guido Westerwelle Budapesten
Az új német külügyminiszter térségünkben először Varsóba látogatott: természetes gesztus, ha tudjuk, hogy a súlyos történelmi örökség máig terheli a német-lengyel kapcsolatokat. A pozsonyi és budapesti villámlátogatások jelzik, hogy a két közép-európai ország változatlanul bizonyos fokig fontos a német politika, különösen a gazdaság szempontjából. Guido Westerwelle viszont történetesen olyan időpontban hagyta el két napra Berlint, amikor személyét, bel – és külpolitikáját nem csak az ellenzék bírálja rendkívül hevesen, hanem koalíciós partnere, a CDU-CSU – sőt saját pártjának egyes hangadói is.
Westerwelle kezdettől bizonyos hendikeppel indult a diplomáciai pályán, hiszen nem voltak idevágó tapasztalatai s kiderült, hogy az egyetlen idegen nyelv, amelyet ismer, az angol – de azt is eléggé fogyatékosan. (Angela Merkel kancellár az angol mellett – NDK-béli tanulmányai nyomán – magas szinten bírja az orosz nyelvet is). Fontosabb hátránynak látszik az átlagon felüli becsvággyal rendelkező alkancellár-külügyminiszter hajlama, hogy minél hatásosabban lépjen fel a nyilvánosság előtt – még akkor is, ha hiányzik az érdemi mondanivaló. Az ellenzéki szociáldemokraták azzal vádolták: külföldi útjain is elsősorban arra törekszik, hogy hatásosan mutatkozzék a német közvélemény előtt, ami viszont veszélyezteti a külpolitikai célokat. Az SPD szerint az országnak olyan külügyminiszterre van szüksége, aki „nem csak alkalmanként” foglalkozik nemzetközi kérdésekkel.
Hogy mennyi alapja e bírálatoknak, vitatható, de tény, hogy az elmúlt hetekben Westerwelle neve elsősorban nem kül-, hanem belpolitikai kérdésekben szerepelt. A koalíciós kormány hivatalba lépése óta vitatott, mi legyen a választások előtt – az FDP igényére - beígért adócsökkentésekkel. Ezekre az ország rekord-méretű költségvetési hiánya aligha ad módot – de Westerwelle változatlanul szorgalmazza ígéretük beváltását.
Sokkal nagyobb vihart kavart az FDP vezetőjének kirohanása az u.n. „Hartz IV.”, azaz a szociális segélyek ügyében. Még a korábbi, CDU-SPD-koalíció döntött úgy, hogy – tekintettel a költségvetési hiányra és a megnőtt munkanélküliség generálta nagyobb szociális kiadásokra – csökkentenek. Összevonták a szociális – és a munkanélküli segélyt, ami a legtöbb esetben azt jelenti, hogy a rászorultak kevesebbet kapnak. Ugyanakkor fennáll a Magyarországon is tapasztalható anomália: adott esetben - főleg nagyobb családoknál - a szociális támogatás a kiegészítésekkel többet , vagy ugyanannyit hoz, mint ha az illető minimálbéren dolgozna. Westerwelle itt igényelt hangosan változtatást, mondván: azokat részesítsék előnyben, akik dolgoznak.
Az enyhén szólva népszerűtlen ötlet ellen nem csak az ellenzék tiltakozott a leghevesebben, (míg az egyik legnagyobb szakszervezet vezetője „szociális gyújtogatónak” nevezte az FDP-politikust), hanem a CDU/CSU is. Merkel kancellár elhatárolta magát a kijelentéstől azzal, hogy majd vitassák meg a kérdést márciusban, a parlamentben. Több tekintélyes FDP-politikus is úgy vélte: ha lehet is igazság abban, amit Westerwelle mondott, a kommunikációja igen szerencsétlen volt.
Mindez a jelek szerint eddig a legkevésbé sem hatotta meg a politikust. Közölte: kitart véleménye mellett,mert úgy gondolja, hogy az emberek többsége támogatja. Egyidejűleg az FDP-ben már hangok hallatszottak, többek mellett a párt alelnöke részéről, amelyek azt igénylik: ossza meg Westerwelle másokkal a párt vezetését. Az alkancellár-külügyminiszter tehát Pozsonyban, majd csütörtökön Budapesten feltehetően az otthonról kapott hírekre is nagyon figyel majd.
Németországról szóló további írások a Ger-mania.hu oldalon.
