Gesztusok és üzenetek

- Említette már: a nagykövetjelöltek az izraeli külügyminisztérium „kívánságlistáján” három országot tüntethetnek fel. Ön első helyen jelölte Magyarországot.

– Mielőtt ide akkreditáltak, komoly „előképem” volt már Magyarországról. Kétéves voltam, amikor a szüleim Szatmárnémetiből kivándoroltak Izraelbe. Odahaza magyarul beszéltek, megismerhettem a magyar szokásokat, kulturális értékeket. Nem volt kérdés, hova jönnék legszívesebb a diplomáciai képviselet vezetőjének. Ugyanakkor a családi emlékezetből soha nem törlődik ki az a tény sem: ebből az országból hurcolták el nagyszüleimet a holokauszt idején. Nem tértek vissza a lágerből, nem ismerhettem őket. Ám nagykövetként én főleg azt nézem: mindig is barátiak voltak az izraeli–magyar kapcsolatok. S amióta itt vagyok, még jobban kiteljesedtek kulturális téren, gazdaságilag, de talán legfőképpen politikailag.

- Utóbbit hogy érti?

– Magyarország a rendszerváltás után elsőként nyitotta meg kapuit Izrael felé, és tette lehetővé, hogy Budapesten keresztül vándoroljanak ki azok, akik aliázni akartak a Szovjetunióból. De a politikai kapcsolatok igazi elmélyülését – legalábbis számomra – az jelentette, amikor Magyarország elutasította a Goldstone-jelentést. Mint ismeretes: Izraelt évek óta érték rakétatámadások a gázai övezetből, számos településen az ott élők gyakorlatilag állandó készenlétben voltak. A zsidó állam meg akarta védeni magát, ezért indította 2009-ben az „Öntött ólom” hadműveletet. Richard Goldstone, az egykori dél-afrikai bíró az ENSZ-nek készített akkori jelentésében Izraelt háborús bűnökkel vádolta meg. Az izraeli társadalmat felháborította Goldstone álláspontja, igazságtalanak, elfogadhatatlannak tartotta. Viszont az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa jelentős arányban megszavazta. Csak néhány ország tiltakozott, s állt ki Izrael mellett. Magyarország köztük volt. A magyarok ellenszavazását nagyra értékelte az izraeli közvélemény. Hozzáteszem: Goldstone most áprilisban revideálta a jelentését. Nagyon örültünk a nyilatkozatának: ha már akkor tudta volna, amit ma tud a gázai háborúról, jelentése másképp festett volna.

- Mondta az előbb: kiteljesedtek a két ország közötti kapcsolatok. Dacára annak, hogy Magyarországon éppen az utóbbi időben megerősödött a szélsőjobb?

– Az antiszemitizmus – sajnálatosan – újra megjelent a világ több országában. Magyarországon is, ahol a Jobbik parlamenti jelenlétével az antiszemitizmus politikai szintre került. Meggyőződésem:
a szélsőségekkel szemben az oktatás, a megfelelő politikai megnyilvánulások, a törvényhozás és a média segítségével lehet és kell fellépni. A két ország viszonyában ezért is tartom lényegesnek, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr határozottan elítélte a szélsőségeket az izraeli Jediot Ahronot lapnak adott interjújában is. Egy demokratikus országban minden, magát demokratának tekintő politikusnak feladata, hogy harcoljon a kirekesztő és veszedelmes eszmék terjedése ellen. Orbán Viktor kormánya – tapasztalataim szerint – nemcsak szavakkal küzd a szélsőségek ellen, hanem a törvény erejével is. Magyarországnak nem lehet érdeke, hogy a nemzetközi világban szélsőségesnek bélyegezzék meg.

- Egyébként ön szerint az mivel magyarázható, hogy az utóbbi egy évben csökkent az izraeli beruházások száma Magyarországon?

– Azt hiszem, ez leginkább a válságnak tulajdonítható. Magyarországon mindig is szívesen fektettek be izraeli üzletemberek. A két ország gazdasági és kulturális együttműködésének már-már történelme van. Miközben az is igaz: az izraeli üzletemberek – közvetve – negatív üzeneteket is kaptak Magyarországról. Vegyük például a Sukoró-ügyet. A büntetőjogi eljárásnak ebben a korai fázisában, amikor még semmi sem nyert bizonyítást, a magyar média – eltekintve néhány kivételtől – egyenesen sulykolja: az ügy középpontjában izraeli üzletember áll. Vagyis kiemelik izraeli-zsidó származását. Félreértés ne essék: egyetértek azzal, hogy ha felmerül a bűncselekmény gyanúja, azt ki kell vizsgálni. Az izraeli befektetőknek be kell tartaniuk a magyar törvényeket. Csakhogy az ilyen „kommunikáció”, a származás szüntelen felemlegetése antiszemita sztereotípiákat ébreszt, és ennek elrettentő hatása is lehet.

- Vagyis: az előítéletes hozzáállás elriaszthatja az izraeli befektetőket?

– Egyelőre nem látok ilyen tendenciát. Összességében ma is szívesen fogadják itt az izraeli beruházókat – akár az üzleti szférát, akár az idevonatkozó törvényeket nézzük. Én csak egy lehetséges veszélyre hívtam föl a figyelmet. A kelet-közép-európai térség országai közt nagy a verseny a befektetőkért, az izraeliek pedig miért mennének oda, ahol megbélyegzik őket a származásuk miatt? De Orbán Viktor – a már említett interjújában – elítélte a külföldi befektetőkkel, köztük az izraeliekkel szembeni magyarországi megnyilvánulásokat is. Ugyanezt az üzenetet kapjuk a gazdasági ügyekkel foglalkozó állami szervektől is. Mindezek okán hangsúlyozom: az államközi kapcsolatok igenis kiválóak a két ország között. Korábbi egyezmények után 2009 januárjában kötöttünk kétoldalú megállapodást a tudomány és az innováció közös fejlesztéseinek lehetőségeiről: jelenleg a megvalósításánál tartunk. Az elmúlt évben egyetemek közötti együttműködési megállapodást írtunk alá. Nagykövetségünk pedig külön kurzust is szervez – rangos izraeli professzorok részvételével – az egyik nagy múltú budapesti egyetemen.

- Magyarországon a közvélekedés szerint az arab térség politikai-társadalmi krízise csak a közel-keleti országok problémája. Valóban semmilyen hatással nincs az európai országokra?

– Nagyon is hatással van. A radikális elemek megerősödése nemcsak a közel-keleti régió stabilitását fenyegeti. Figyelembe kell venni, hogy ezeknek az arab országoknak nincsenek demokratikus hagyományaik, és mindenhol jelen vannak a szélsőséges muszlimok. Észre kell venni az olyan problémákat, mint a terrorizmus, az energiaellátás és a bevándorlás kérdése. Ha az iszlám országok netán felsorakoznak a nagy hatótávolságú rakétákkal és fegyverarzenállal rendelkező Irán mögé, annak beláthatatlan következményei lehetnek a Közel-Keleten. Miként a nagy többség, én is azt remélem: a tüntetések célt érnek, és demokratikus államok alakulnak ki az arab térségben. Mindnyájunknak ez az érdeke. Bár fennáll a veszélye annak, hogy másként lesz.