Fico, Jobbik, külföldi vállalatok – erről írnak külföldön a választás után

Kester Eddy, a londoni gazdasági napilap budapesti tudósítója az újság online kiadásán hétfő délelőtt megjelent cikkében idézett a Financial Times birtokába került levélből, amely szerint a baloldali szövetség nem tudta kommunikálni üzenetét, mivel az új választási törvények megtiltották a fizetett televízió- és rádióhirdetéseket, a szabadtéri reklámfelületeket pedig Fidesz-közeli cégek ellenőrzik.

A nagykövetségeknek küldött levél felveti az ellenzéki nagygyűlést közvetítő ATV-re tiltott politikai reklám címén kirótt egymillió forintos bírság ügyét, és kiemeli azt a rendelkezést, amely szerint csak akkor lehetséges miniszterelnök-jelölti vita, ha arra mind a 18 párt megvívást kap – számolt be róla a Vg.hu.

A levél szerint a 18 párt közül nyolc „bizniszpárt”, amelyeket csak az állami finanszírozásért és a Fidesz-ellenes szavazótábor megosztására hoztak létre. Az ellenzék a levélben felrója azt is, hogy az újonnan állampolgárságot szerzett külhoni magyarok levélben is szavazhattak, a külföldön dolgozó magyaroknak viszont a legközelebbi nagykövetségre kellett utazniuk.

A The Daily Telegraph című tekintélyes konzervatív brit napilap szerint „a bírálói által antiszemitizmussal vádolt” Jobbik választási eredményét szoros figyelem övezi abból a szempontból, hogy ad-e iránymutatást más nacionalista jobboldali pártok várható teljesítményére a jövő havi európai parlamenti választásokon. A Telegraph szerint a Jobbik már az előző választásokon is sokakat megdöbbentett Európában azzal, hogy parlamenti mandátumokhoz jutott.

A könnyű győzelem ellenére nehéz feladat elé néz Orbán címmel közölt írást a Die Presse című konzervatív osztrák napilap. „Ha lakosság számára nem sikerült visszahoznia a fejlődést és a jólétet, az országot további politikai radikalizálódás fenyegeti – írja a szerző. Úgy véli, Orbánnak át kell gondolnia a külföldi vállalatokkal szembeni politikáját, mivel nemcsak a szakemberek, hanem a befektetők is kivonulnak az országból. A nemzetközi cégekre kivetett különadó csak egy a sok ”önkényes„ törvényalkotási gyakorlat közül. A választások előtt meghirdetett tízpontos programról megjegyzi: ”Kétségtelenül nagyravágyó a politikai program. Azt azonban, hogy a nacionalista politika folytatása és a szükséges gazdasági nyitás között (Orbán) összhangot tud-e teremteni, nemcsak a legélesebb bírálói kétlik" – zárja írását a szerző.

A Der Standard című osztrák liberális lap párhuzamot vont Orbán Viktor magyar és Robert Fico szlovák miniszterelnök politikája között. Ficót „Orbán baloldali párjának” nevezi. Az EU megint elfeledkezett Kelet-Európáról című cikk utal a Frankfurter Allgemeine Zeitung című konzervatív német lap tudósítójára, aki szerint Közép-Európában „putyinizálódás” figyelhető meg. Orbán rendszerének veszélye nemcsak Magyarországon érezhető, számos országban „repedés” keletkezett a demokráciában, főleg Kelet-Európában – véli a szerző. A probléma mélyebben gyökerezik, hiszen a magyar törvényeket mindig „javítani” és EU-konformmá kellett tenni. Ezt azonban Orbán nem látja be és „tovább provokál” – teszi hozzá a kommentárjában Thomas Mayer.

Viktátor nem fog hidat építeni címmel közölt cikket a Kurier osztrák lap. A magyar miniszterelnök egy korábbi, a Kuriernak adott interjúját idézi, amelyben Orbán Viktor úgy megjegyezte: minden európai politikus titokban ilyen (kétharmados) hatalomról álmodik, mint amilyet most ő magánénak tudhat. A mostani választáson Orbán kezére játszott az erőtlen és egymással civakodó baloldali ellenzék, amely semmit tudott felmutatni az „öntudatos populistával” szemben – véli a szerző, aki szerint a győzelem mértékét viszont a kormányfő a rá és a Fideszre szabott választási törvénynek köszönheti. A magyar választók fele, akik nem rá szavaztak, arra készülhetnek, hogy Orbán nem fog hidat építeni ellenfeleihez, nem fog kompromisszumot keresni, ez távol áll „Viktator” Orbán természetétől – írta jegyzi meg a lap. Ellentámadásokkal, védekezéssel és agresszív retorikával mutatja meg majd az erejét – olvasható a vezércikkben.

A német média – politikai irányultságától függetlenül – általában kritikusan foglalkozott a Fidesz választási győzelmével, hangsúlyozva Orbán Viktor nacionalista populizmusának, nemkülönben a Jobbik előretörésének veszélyeit – nem csak Magyarországra, hanem az egész, európai választások előtt álló unióra. Esti híradójában mindkét német közszolgálati adó első helyen számolt be a választásokról. „Abból indulhatunk ki, hogy Orbán Viktor a választás eredményét eddigi politikája igazolásának fogja tekinteni s folytatja azt – az Európai Unióval szemben is „- tudósított az ARD. „Megfigyelők mindenekelőtt a magángazdaságba való további állami beavatkozásokkal számolnak. Meglátjuk, milyen magatartást tanúsít majd a Jobbik, amely antiszemita megnyilvánulásokkal, a romák elleni kirohanásokkal sokkolta a közvéleményt.” Az elmúlt hétvége megmutatta, hangzott el a riportban, milyen jól tudja Orbán mozgósítani a tömegeket: a felvonulásnak csaknem félmillió részvevője volt – „Az EU bírálata a sajtószabadság, a jogrend kérdéseiben a jelek szerint nem ártott a jobboldali-populista miniszterelnöknek: támogatói előtt tekintélyt szerzett a brüsszeli bürokraták elleni harcával.” A tudósító beszámolt arról, hogy Orbán a magánszolgáltatókat a rezsiköltségek csökkentésére kényszerítette – s azok kötelesek számláikon feltüntetni a megtakarítás mértékét. A Kossuth tér hosszú átépítése, mint más nagy projekteké, éppen a választások előtt fejeződött be – ez is egy ok volt arra, hogy Orbán Viktornak ne kelljen félnie kormányváltástól. A riport idézett egy járókelőt, aki szerint Orbán, az előző kormányokkal ellentétben, sokat épített az országban s emelte a nyugdíjakat – míg egy másik budapesti szerint a várható eredmény mögött az is áll, hogy a kormányfőnek nem volt igazi ellenzéke. Azt a tudósító is hangsúlyozta, hogy „a baloldali ellenzék érezhetően nem tudta még magát összeszedni 2010-es választási veresége után.

„A jobboldali-populista Orbán Viktor a maga igényeihez hajlította a jogot s mintegyre sértegette kollégáit az EU-ban „- mutatott rá ugyancsak helyszíni tudósításában a ZDF. „ „A választások toronymagas favoritja vas keménységgel kormányoz. Megváltoztatta az alkotmányt, keresztülhajtotta az igazságszolgáltatásra és a médiára vonatkozó vitatott törvényeket, s a választási rendszert úgy módosította, hogy az egyértelműen az ő pártja számára előnyös. Európában ezen felindulnak – Magyarországon kevésbé, a nemzeti-konzervatív politikus sikeres azzal az állításával, hogy megvédi az országot a külföldi beavatkozástól. Mesterházy Attila, a ellenzék listavezetője színtelen maradt a választási kampányban, míg a Jobbik – meglepetésre – mérsékeltnek mutatkozott – hangzott el a ZDF esti híradójában.

A Süddeutsche Zeitung szerint Magyarország, a poszt-szovjet birodalom valamennyi államához hasonlóan, hosszú átalakulási folyamaton ment át, ám – először legalábbis úgy látszott – elegánsan és könnyebben, mint a kelet többi, kevesebb nyugati tapasztalatot szerzett országa. A kommunista eliteket integrálták s a kormány hol jobb-, hol baloldali volt. Ám nagy volt az ár. Az elit a globalizált neoliberalizmus új világában – informális alkuk révén – nagy szeletet kanyarított magának a tortából és privilégiumokat halmozott fel – egyidejűleg pedig a képtelenül felduzzasztott állami költségvetésből pénzügyi fedezet nélkül tovább folyósított szociális juttatásokat, hogy megőrizze a törékeny békét. (...) Orbán oly ideológiai béklyót rak irányt kereső, mélyen megosztott népére, amely nem csak Magyarországnak, neki is segít hosszú távon: család, otthon, hit, rend, nemzet. Valószínűtlen, hogy ezzel szanálni tudja országát és békét teremt – ám az elitek radikális cseréjével, a hatalom központosításával, állandó forradalom hirdetésével elméletileg megteremtette az alapjait tartós egypárti kormányzásnak. Aki nincs vele, az ellene van, ezzel Magyarország ellen: így a politikai ellenfelet démonizálják, vagy ignorálják. Orbán úgy hangzik, mint Putyin: egyszer nagyok voltunk – újra azok leszünk. Nem értenek meg bennünket, de nekünk van igazunk. Budapest demonstratívan propagálta legutóbb a keleti nyitást, keresve a közeledést Putyin Oroszországához. Onnan jön pénz, atomenergia – de gyakorlatilag nincs bírálat. (...) Jóllehet Magyarország a legtöbb EU-támogatást élvezők között van, az európai partnereket „a birodalom bürokratáiként”, a nemzetközi pénzpiacok kiszolgálóiként szidják. A multinacionális konszernektől elvárják ugyan a munkahelyeket, de azok „támadják a magyar családokat és kiviszik az extraprofitot.” Külföldön ez tiltakozást vált ki, gondokat okoz – de kit érdekel, amikor otthon fokozódik a párt népszerűsége? (...) Veszély fenyeget az európai választásokon az erős anti-európai osztrák, francia, holland, magyar erőktől. A populisták veszélye, akik azt állítják, hogy a nép nevében beszélnek, amelyre az EU-ban nem hallgatnak, hogy kivéreztetett, kizsákmányolt, lenyomott népek nevében szólnak. Ilyen egyszerű ilyen hazug, amit mondanak.

(..) A marginalizált magyar baloldalt megbénította a „nemzeti forradalom”, . Azok a politikusok, akik több pluralizmus, jogállamiság, a hatalom megosztása mellett emelnek szót, talán jobb demokratáknak látszanak – de Orbán értelmezésében rosszabb magyarok. A kormányváltók szövetsége ugyan kormányozhatott volna, ha csoda történik és győz? Ez már technikailag is nehéz lett volna, amikor sok pontos poszt a cikluson túlmenően is betöltött és sok törvényt csak kétharmados többséggel lehet megváltoztatni. Az ellenzék mindmáig nem talált ellenszert az érzelmes kábulat ellen, amely a nemzeti jelképekre és kifejezetten anti-intellektuális, a kispolgárságra és a hazai középosztályra támaszkodó politika ellen, amely pénzt és a tekintély uralmát nyújtja a politikai részvétel helyett. (Cathrin Kahlweit)

A Die Zeit szerint akár hajléktalanoknak tiltotta meg, hogy az utcán aludjanak, akár rövid úton nyugdíjba küldte az ellenszegülő bírákat, maga alá rendelte a médiát, a pénzügyi intézményeket vagy az egyházakat – sok volt a bírálat, de a miniszterelnök ment a maga útján s minden tekintélyuralmi irányzat ellenére ismét megnyerte a választást. Öt okból:
Sok szavazatot kapott azért, mert erősítette a magyarok nemzeti érzését.
Trianon tragédiája a kommunizmus alatt tabutéma volt. A magyarok többségének tetszik Orbán nyugaton vitatott politikája, az erős államférfi képe, aki sem az EU-ra, sem Amerikára nem hallgat. Annak ellenére, hogy ez mind inkább nemzetközi elszigetelődésbe viszi az országot. Nyugati államférfiak útjaikon nagy ívben kikerülik Magyarországot.
A Fidesz-kormány nyíltan hadat üzent a bankoknak és a bankároknak, akiket a társadalom széles rétegei gyűlölnek.
Magyarország végre túl van a visszaesésen, a gazdaság idén 2.1 százalékkal nőhet, a munkanélküliek száma tartósan csökken – ám ez nagyrészt állami pénzekből történt és nem lesz tartható.
A korábbi szocialista vezetés valóban csaknem csődbe vitte az országot – az ellenzék azóta állandó válságban van. Hiányzó támogatásuk mögött ott van Gyurcsány őszödi beszéde is. Bár az ellenzék pár hónapja összefogott, távolról sem értenek egyet – s a szocialisták volt alelnökük révén ismét egyszer a botrányok középpontjában állnak.