EXKLUZÍV - Helyszíni riportunk a terror sújtotta Bécsből: A vért felmosták az utcáról, de a megrázkódtatás maradt
Kedden hajnalban már megindult az élet a Schwedenplatz környékén: a Wien folyó melletti forgalmas utcán százak siettek munkába, ahogy a megnyitott metróállomáson is. Innen alig pár méterre már teljesen más arcát mutatta Bécs. A tűzoltók a vért mosták fel a járdáról, miközben a város egyik központi részét teljesen lezárta a rendőrség. Több saroknyi távon sárga szalagok és pattanásig feszült kommandósok kerítik körbe a területet. A földön, közel hozzánk egy eldobott elegáns kesztyűpár hever egy forgalmi bólya mellett, szólnak, hogy ne fotózzuk le, bizonyíték.
„Bécset nem ilyen városnak ismertem meg” – mondta a René nevű járókelő, aki a közelben töltötte a hajnalt. „Ez egy békés hely.”
A városban előző este, a járványintézkedések szigorítása előtti utolsó nap tört ki a káosz. Egy kedvelt szórakozóhelyet támadott meg több terrorista, automata fegyverekkel és pisztolyokkal felszerelkezve. A támadók válogatás nélkül lőttek mindenkire a közelben, három ember meghalt, és legalább tizenöten megsebesültek.
„Látni lehetett a videókon, amiket azóta már eltávolítottak a közösségi médiából, hogy egy ember tetőtől talpig fehérben, egy automata fegyverrel végigmegy az éttermen, találomra lelő egy vendéget, majd később amikor visszafele jön, látja, hogy még él, és pisztollyal is többször belé lő” – meséli egy itt élő magyar nő, aki a szomszédságban tartózkodott kedd este.
„Ha az az étterem zárva lett volna, ahová mi mentünk, valószínűleg én is a támadás helyszínén kötök ki.”
Az egyik elkövetőt az este nyolc körül történt akció után röviddel lelőtték a rendőrök, de társaira még vadásznak. Egy ilyen műveletbe botlottunk bele mi is a Raiffeisenbank helyi központjánál, alig száz méterre a terrorakció helyszínétől. A toronyház elsötétített ablakai mögött tucatnyi kommandós menetelését lehetett látni, míg legalább ugyanannyi társuk csőre töltött fegyverekkel, készenlétben állt az épület előtt. Mikor megpróbáltunk közelebb kerülni hozzájuk, parancsnokuk ellenállást nem tűrő hangon ránk kiabált, hogy töröljük az eddig készített képeinket és álljunk tovább, majd durván meg is lökte a kérdéseket feltevő kollégánkat.
A hatóságok egyébként csak úgy hemzsegnek a városközpontban. A környékbeli épületeket biztosító osztagokon túl a támadások helyszínén is nagyjából tíz méterenként látni egy állig felfegyverzett őrjáratot. Egy némileg segítőkészebb rendőr elmondta, hogy a helyzettel még ők sincsenek teljesen tisztában: nem tudni pontosan, hány elkövetőt keres a rendőrség, kiket gyanúsítanak, illetve mi várható a következő percekben, órákban, hiszen amíg kézre nem kerítik az elkövetőket, az egész városban óriási a veszély.
„Csak idő kérdése volt, hogy itt is megtörténik valami ilyesmi”
– véli magyar forrásunk. „Pont, mint a világjárvány kapcsán. Ráadásul a tegnapi volt az utolsó nap, amikor az emberek elhagyhatták a házukat, és élvezhették a szép időt a teljes lezárás előtt. Szerintem direkt erre a napra időzítették a támadást, és nem is véletlenül.”
Azt is elmondta, hogy az éjszaka alig tudott aludni a helikopterek hangjától, valamint az a tudat sem segített, hogy egy ilyen szörnyűség történt szinte közvetlenül az ablaka alatt pont azon a napon, ami talán az év utolsó felhőtlenje lehetett volna.
Hiába indult be látszólag az élet, az utcákon valószínűleg rég honolt akkora némaság, mint kedd reggel. Ám Bécs csendes szíve körül immár egy várt, és egy váratlan karanténba zárva indul újra az élet – vagy próbál.
