Évi 290 liter teát iszik a tengerpartlakó
Jóllehet a németeknél is több a kávébarát, mint aki teára esküszik, van kivétel: a frízek, az ország északnyugati, tengermelléki vidékén, alkalmasint világbajnokok a tea-ivásban: évi 290 literjut az italból egy főre. S nem csak úgy, simán isszák – a tea elkészítésének náluk megadják a módját.
Mennyiségben bőven maguk mögött hagyják a briteket és az íreket, míg a az ital elkészítésében hasonlítanak a japánokra: nem vágják csak úgy bele a filteres zacskót a csészébe, hanem módszeresen készítik el a kedvenc italt. Elsőnek a tealevél kerül a kannába, mégpedig nem is kevés: legalább egy púpozott kávéskanál személyenként – valamint még egy kanállal, ráadásul. A forró vizet úgy öntik a tea-levelekre, hogy az éppen befedje azokat. Három-öt perces szünet következik, majd a kannába további forró – de nem forrásban lévő! - vizet öntünk, a kívánt mennyiségben. Ám ezzel még távolról sem vagyunk készen. A kész teát ezt követően -szűrőn át - másik, természetesen előre felmelegített kannába töltjük át. Immár elővehetjük a teáscsészét is és elhelyezhetjük benne a kandiscukrot. A melasz-tartalmú darabokból álló, fehér cukrot hajdan nálunk is használták, ma ínyenceknek készítik. Többek között éppen teához, mert annak ízvilágához sokkal jobban illik, mind a szokásos kristály - vagy kockacukor.
A kandiscukor csendes pattogással oldódik fel a teában - egyben jelezve, hogy elérkeztünk a tea-készítés utolsó állomásához. Csészénkbe most kávéskanálnyi tejszínt engedünk, mégpedig a csésze peremén, az óramutató mozgásával ellentétes irányban pergetve azt. Italunkban így keletkeznek a tájnyelven „wulkje”-ként emlegetett fehér felhők. A teát felkavarni tilos: a mozdulatlan felhő jelzi, hogy mintegy megállt az idő. Lazítsunk, hagyjunk időt magunknak az oly gonddal készített ital élvezetére.
Sok német érdeklődéssel hall, olvas a frízek teakészítési szokásairól – miközben inkább kávézik. Egy németre átlagban évi 26 liter tea jut – kávéból viszont 165 liter.
