Európa nagy bajban van
Bábeli harmónia. A kívülálló számára a valaha volt vasfüggönyön innen van valami anakronisztikus, egyben megható abban, ha emberek összeállnak, és 28 nyelven éneklik együtt az Internacionálét. A PES, az Európai Szocialista Párt hétvégi, budapesti kongresszusának végén a 800 küldött közül sokan a teremben maradtak, és úgy döntöttek, hogy számukra egy ilyen nagy európai esemény csak akkor ér véget, ha anyanyelvükön, de együtt dalra fakadnak. És nemzetközivé lesz holnapra a világ. Vagy sem. De véget vetnek annak, hogy a világ egyik leggazdagabb térségében, az Európai Unióban 27 millió legyen a munkanélküli, 120 millióan éljenek a szegénységi küszöb alatt. Ehhez csak meg kell nyerni a legközelebbi választásokat. Munkahelyteremtés, oktatás, befogadó társadalom, szolidaritás. Ezek a kulcsszavak röpködtek a levegőben három napon át magyarul, angolul, franciául, németül, a Dunán úszó hajón, a Parlamentben, a Kongresszusi Központban. A 28 országban 12 millió aktivistát számláló nemzetközi pártszövetség optimizmusa ragályosnak bizonyult: az MSZP elnöke pártját a legerősebb hazai ellenzéki erőnek nevezte, és megígérte, hogy 2018-ban győzni fognak. Kórozs elnökségi tag megtoldotta: akkor pedig itthon alkotmányos alapjog lesz a lakhatás és az emberhez méltó alapjövedelem. A 168 Órának a PES újraválasztott elnöke, Bulgária volt miniszterelnöke, Szergej Sztanisev adott interjút.
– Egyetért-e a kijelentéssel, hogy Európában a szociáldemokrácia válságban van?
– Nagyon sok kihívás éri a szociáldemokráciát. Hívja ezeket úgy, ahogyan akarja. Ám a realitás az, hogy három évvel ezelőtt, amikor elnökké választottak, Európában három szocialista miniszterelnök volt. Most tizenegy van. Nem hiszem, hogy precíz meghatározás lenne ezt krízisnek nevezni. De legyünk őszinték: Európa nagy bajban van. Túl sok az elégedetlen ember, túl sokan szakadtak el az európai eszmétől. Dühösek, frusztráltak.
– Alaptalanul?
– Jó okkal. Nem látják, hogy az Európai Unió megfelelően reagált volna a válságra. Öt éven át a konzervatív Néppárt határozta meg Brüsszel gazdaságpolitikáját, amit nagyon egyszerű összefoglalni: megszorítások megszorítások után. Látjuk az eredményt. Magas munkanélküliség, gyenge növekedés, az európai intézményekbe vetett bizalom megrendülése. Ezért mondtuk a legutóbbi választások idején, hogy az idő megérett a változásra. Nos, a választások nagy vesztese a Néppárt volt, amely 53 helyet veszített, miközben mi, szociáldemokraták stabilizáltuk a helyzetünket.
– Lehet. De többségben azért a Néppárt maradt.
– Tény. Mégis a mi követelésünk alapján kezdődik el az Európai Beruházási Terv: az unió 350 milliárd eurót fektet infrastruktúra fejlesztésébe. Ez új munkahelyeket jelent Spanyolországtól Magyarországig minden uniós országban. Hadd kérdezzek valamit. Hogyan volt lehetséges az, hogy a II. világháború után, amikor Európa romokban hevert, képesek voltunk egyszerre újjáépíteni a kontinenst és létrehozni a jóléti államot? Most pedig – évtizedek folyamatos növekedése, roppant gazdagság felhalmozása után – azt mondják nekünk a konzervatívok: sajnáljuk, de nincs elég pénz a jóléti államra.
– Miért, ön látja a forrást?
– Ha nincs meg, akkor azért nincs, mert igazságtalan a javak elosztása. Azért nincs, mert eltűnik az adóelkerülés, az adócsalás csatornáin. A pénz elfolyik azokból az országokból, ahol a profit keletkezik. Mindezen változtatnunk kell.
– Mi az álláspontja a bevándorlók ügyében?
– Tiszta szívvel támogatom a bizottság javaslatát. Naponta ezrek kockáztatják az életüket, hogy elmeneküljenek szülőföldjükről. És sokaknak ez tényleg az életébe kerül. Az első és legfontosabb dolgunk, hogy a halálos veszélyből kimentsük ezeket az embereket. Nem tehetjük meg, hogy ölbe tett kézzel nézzük, a következő hét végén vajon hányan fulladnak bele a Földközi-tengerbe. A második: szolidaritást kell vállalnunk azokkal az országokkal, amelyekbe a menekültek a legnagyobb számban érkeznek. Az unió nem mondhatja: legyen Olaszország problémája, hogy kimentse a menekülteket a vízből, aztán helyezze el őket.
– Értem. De mégsem engedhetünk be mindenkit, aki jönni szeretne.
– Nem is. De azokat be kell engedni, akik számára élet-halál kérdés, hogy befogadjuk őket. Európát nem lehet erőddé alakítani, körbevenni falakkal, szögesdrót kerítésekkel. Ez képtelenség. Mi csak tudjuk, hiszen mindketten a berlini fal innenső oldalán születtünk. De minden fal leomlik egyszer. Persze a hosszú távú megoldáshoz is hozzá kell járulnunk, meg kell tennünk mindent, ami tőlünk telik, annak érdekében, hogy stabilizáljuk az uniót övező térségeket.
– Mit gondol Magyarországról? Minek látja? Jogállam még? Demokrácia? Illiberális demokrácia?
– Tudjuk: az Európai Parlament a napokban a szociáldemokraták által javasolt szövegváltozat alapján fogadott el igen kritikus határozatot Magyarországról. Európai ügy is, hogy a Fidesz-kormány egyre távolabb taszítja az országot az európai értékektől. Mindenkinek meg kell értenie, a magyar miniszterelnököt is beleértve: az Európai Unió nem közös piac, hanem értékközösség. Aki az alapelveket nem fogadja el, annak nincsen helye ebben a közösségben. Ilyen érték például, hogy nem fogadjuk el a halálbüntetést. Aki pedig a bevándorlással kapcsolatos valódi problémák ürügyén menekültellenes bűnbakképző kampányba kezd, annak célja nyilván nem a közös problémák megoldása. Hány menekült lehet most Magyarországon?
– Talán néhány tízezer menedékkérőnél tartunk.
– És hányan menekültek el Magyarországról 1956-ban? Nem ötszázezren? Micsoda veszteség volt ez Magyarországnak munkaerőben, szellemi kapacitásban!
– Nem nagyobb, mint az, hogy most egyes adatok szerint hatszázezer magyar fiatal keresi a boldogulását külföldön.
– Épp ezért mondjuk mi, európai szociáldemokraták: a legfontosabb célunk, hogy a fiatalok számára munkahelyeket teremtsünk.
– Mit gondol, szükség van-e arra, hogy az Európai Bizottság vagy a miniszterelnököket tömörítő Európai Tanács szankciókat fogadjon el az Orbán-kormány ellen?
– A kongresszus egyik javaslata, hogy az uniós intézmények dolgozzanak ki olyan jelzőmechanizmust, amely megmutatja, ha egy-egy országban károsodik a demokratikus intézmények működése.
– Értem. És mi a helyzet, ha a rendszer zavart jelez? Szükség van-e szankciókra?
– Természetesen. Olyan mechanizmusra van szükség, amely világosan tartalmazza az arányos következmények rendszerét.
– Ön támogatná, hogy ilyen esetekben vonják meg az anyagi támogatások egy részét?
– A rendszer kidolgozása felelősségteljes munka, amelyben részt vesznek szakértők, agytrösztök, civilszervezetek, parlamenti bizottságok. Nézzük meg, ők mire jutnak.
– A legutóbbi választás óta a Fidesz elveszítette sok támogatóját. Az MSZP viszont nem tudta megszólítani őket. Erről mit gondol?
– A PES pártszövetség éppen azért tartotta Budapesten a kongresszusát, hogy kifejezzük szolidaritásunkat, támogatásunkról biztosítsuk tagszervezetünket, a Magyar Szocialista Pártot. Természetesen arra is nyitottak vagyunk, hogy együttműködjünk Magyarországon minden Európa-párti, progresszív erővel. Az együttműködés erősítésére alighanem általában is nagy szükség lesz az új magyar választási rendszer előírásai miatt.
– Tudja, én látok némi álszentséget a korábbi és az új uniós tagországok viszonyában. Hadd hozzak egy példát a médiából. Miközben Nyugat-Európából hallatszik a sopánkodás a magyar sajtószabadság állapotával kapcsolatban, nálunk a nyugat-európai cégek is a kormánylapokban hirdetnek, és ugyanúgy nem mernek reklámot közölni a baloldali médiában, ahogyan a hazai cégek sem. Ergo a kormánypropagandát erősítik.
– Egy profitérdekelt cégtől persze hiába várnánk, hogy a demokratikus értékeket fontosabbnak tartsa saját bevételénél. Épp ezért van szükség arra a rendszerre, amely a demokrácia helyzetét mutatja: a sajtószabadság ügyének vizsgálatához természetesen hozzá kell tartoznia a médiafinanszírozás helyzetének elemzése is. Miért gondolja egy cég, hogy hátrány éri, ha független, a baloldal értékeit képviselő médiumban hirdet? Hiszen ez a demokrácia működésének zavara! Igen, egy dologról beszélünk.
– A PES újraválasztott elnökeként milyen célt tűzött maga elé?
– Azt, hogy a következő, 2019-es európai parlamenti választásokat a szociáldemokraták nyerjék, a mi frakciónk legyen a legerősebb, és a mi pártcsaládunk adja a bizottság következő elnökét. Nem adhatjuk alább.
– Ez reális?
– Én azt tanultam a politikai pályán, hogy nem szabad könnyen elérhető célokat kitűzni. Hozzám eddig bőkezű volt az élet. Harmincöt évesen lettem pártelnök, majd 39 esztendős miniszterelnökként az Európai Tanács legfiatalabb tagja voltam. Azt tanultam: ha esélyt kapsz, tűzz ki magad elé olyan célt, amelyért érdemes teljes erőbedobással küzdeni. És ha elindultál egy cél felé, semmiképpen se add fel.
– Erre a tanulságra nagy szüksége lehetett, hiszen rengeteg támadás érte, csak úgy porzottak ön körül a botrányok. Tavaly azért citálták bíróság elé, mert még miniszterelnökként állítólag elveszített bizalmas dokumentumokat.
– Ugyan! Ez nevetséges álügy. Boriszov regnáló miniszterelnök a múlt héten kijelentette: hibát követett el, amikor tisztán politikai megfontolásokból elindította ellenem a kampányt. Tegnap este pedig az elsők között hívott, hogy gratuláljon újraválasztásomhoz. Aki politizálni kezd, annak számítania kell nemtelen támadásokra is.
