Európa legfiatalabb külügyminisztere

Amikor három évvel ezelőtt fő támogatója, Michael Spindelegger, az ÖVP vezére a frissen alapított menekültügyi államtitkárság élére állította, gúny és durva támadás egyaránt kijutott a 24 éves Kurznak, a mentorának pedig értetlenség és kétkedés. Egészen addig, amíg egyetlen év leforgása alatt a nem éppen egyszerűnek nevezhető migránspolitikában pozitív változások nem mutatkoztak. A merev osztrák struktúrákat hetente új ötletekkel bombázó, a korábbitól eltérő stílusban politizáló fiatalembert ekkor politikai őstehetségnek kiáltották ki. Kurz reakciójával mintha ezt támasztotta volna alá: hárította a dicshimnuszokat, mondván, hogy a probléma súlyosabb, a megoldás hosszabb időt igényel.

Ellenvetések, kisebb viták azért most is voltak. Túl fiatal, nem jártas a külpolitikában, sőt a végzettsége is hiányzik, elbukna a diplomatajelölteknek előírt külügyminisztériumi vizsgán – mondják ellenzői. Csupa élet, dinamizmus, ha valaki, hát ő képes leporolni a kissé avítt osztrák külpolitikát, modernebb képet közvetíteni Ausztriáról – hangzik az érv mellette.

Az igazság bizonyára valahol középen van. Tény, hogy Kurz a főváros nem éppen előkelő Meidling negyedében nevelkedett (ma is ott lakik), nem elit gimnáziumban érettségizett, ahogy mai beosztottjai. Saját bevallása szerint már tízévesen is politizált. Még gimnazistaként belépett a Néppárt ifjúsági szervezetébe. Sorkatonaság következett, majd 2005-ben beiratkozott a jogi egyetemre. Tanulmányait azóta sem fejezte be. 2007-ben a Ifjúsági Néppárt bécsi tartományi ügyvezetője lett, 2009-ben a kongresszusi szavazatok 99 százalékával országos elnökké választották, sőt a „felnőtt” párt vezetőségébe is bekerült, a bécsi tartományi elnök helyetteseként.

Kurz aktivitása már pártpolitikusként is feltűnést keltett. Az ő kampányának és aláírásgyűjtésének köszönhető például, hogy 2010 ősze óta a bécsi metró 24 órán át üzemel. Másik kampányötlete – hogy az ausztriai mecsetekben az imámok csakis németül prédikálhassanak – irányította a menekültügyek illetékeseinek figyelmét rá, s talán ennek is tulajdonítható, hogy 2011 áprilisában a néppárti alkancellár (Michael Spindelegger) létrehozta – számára? – a belügyminisztériumban a menekültügyi államtitkárságot. Már csak azért is, mert a szintén néppárti miniszter asszony, Johanna Mikl-Leitner keveset konyított a témához.

Kurz érdeklődése a migránsok iránt a gimnáziumban alakult ki: osztályában a diákok fele jött ilyen környezetből. Államtitkárként belevetette magát a munkába, mégpedig teljesen más szemlélettel, mint bárki korábban. Ő nem a szociális előnyökre hajtó élősködőket, hanem tisztes megélhetést eredményező – egyszersmind elégedettséget is okozó – elfoglaltságot kereső embereket látott a menedékért folyamodók tömegében. Úgy képzelte, hogy az érintettek jó teljesítményükkel vívják ki az integrációt. Ehhez szerinte mindenekelőtt megfelelő nyelvtudás kell. Kurz e téren több segítséget harcolt ki – igaz, egyik fontos kezdeményezése (a nem kellő nyelvi ismeretekkel rendelkező kicsik részére a létező ingyenes óvodai év meghosszabbítása még egy évvel) egyelőre javaslat maradt.

Kurz és munkatársai – sok önkéntes is – fáradhatatlanul járták az országot, menekült családokhoz látogattak el, beszélgettek, igyekeztek bizalmat kelteni, ismerkedtek a napi gondokkal. A másik oldalt is személyesen szólította meg: például nevezetes és közismert migráns hátterű személyiségekkel keresett fel iskolákat, bemutatva, hogy ha lehetőséget kapnak, ők is ugyanolyan teljesítményre képesek, mint a bennszülöttek. A harmadik országból érkezők továbbtanulási lehetőségeinek ügyében ért is el sikereket, azt azonban nem, hogy az oly áhított piros-fehér-piros kártyát a bevándorló diplomások könnyebben megkapják. A kulcsfontosságú munkaerő esetében ugyanis van egy elég magas (2000 eurós) minimális fizetési határ, ezt pedig kevés harmadik országbeli kapja meg munkáltatójától.

Kurz legnagyobb sikere kétségkívül az állampolgársági törvény módosítása: az új feltételrendszer a jobban integrált külföldiek számára könnyítést biztosít. A hasznos munkavégzés, a kiváló németnyelv-tudás, a díjazás nélküli önkéntes munka mind beszámít – egyéni elbírálás alapján hat év után is megadható az osztrák állampolgárság.

Az államtitkár tarsolyában nyilván volt még elegendő ötlet. Sokan viszont rossz néven vették, hogy aktivitása nem terjedt ki az idegengyűlölet elleni harcra. Ezt átengedte az „anyaminisztériumnak”, s legtöbbször meg sem szólalt ilyen ügyekben. Tény viszont, hogy legtöbb javaslatának kivitelezése más tárca jóindulatától függött, s nem mindenhol talált partnerekre. Rátermettségét azonban már általános elismerés övezte, így azon sem lehet csodálkozni, hogy Michael Spindelegger őt szemelte ki utódjának a külügyi tárca élére (az alkancellár a pénzügyek irányítását vette át az új kormányban).

Kérdés, e poszton mennyi a lehetőség önálló kezdeményezésre. Kurz első és nem könnyű feladata mindenesetre az lesz, hogy megnyerje beosztottjait. Ez az igen jól képzett – a csúcsbeosztásokban jó, nem egy esetben nemesi családokból származó, és ennek megfelelő remek gyerekszobából elindított – diplomás csapat nem túl boldog, hogy egy, az egyetemet félbehagyó „fiúcska” hozza a legfelsőbb döntéseket. Kurz ismeri a véleményeket, s azzal hárít, hogy természetesnek tartja, ha mások egy-egy területen sokkal többet tudnak. Az ő dolga ezt a tudást begyűjteni, összegezni. És valóban: alig negyvennyolc órával kinevezése után létrehozott egy „stratégiai stábot”. Azokból, akiknek a tanácsaira támaszkodni kíván.

Amúgy az önálló külpolitizálás tere nem túl tág, ezt ő is tudja. Ám például az EU tekintetében más megközelítést szeretne, elveti a „vagy ellenfél, vagy támogató” felfogást. Szó sincs arról – mondja –, hogy a politikusoknak szépíteniük kellene a dolgokat, de az sem helyes, ha úgy tesznek, mint aki folyton a nemzeti érdekeket védelmezi Brüsszellel szemben. A jövendő bővítések ügyében Ausztriának persze megvannak a maga prioritásai: Szerbia, a Nyugat-Balkán. Senki nem veheti zokon, ha Kurz ezt szem előtt tartja. Az Ausztriában jól hangzó közhelyek – az ország szerepének erősítése az európai egyensúly fenntartásában stb. – egyelőre nem szerepelnek a nyilatkozataiban, nem is illenek korához és személyiségéhez. Halk bírálatra azonban máris talált módot. Az egykor – Kreisky idején – oly fontos Közel-Kelet témakörében nem tartja túl bölcsnek az osztrák békehaderő visszavonását a Golánról. Ami pedig a harmadik világ fejlesztéséhez való hozzájárulás alacsony szintjét illeti – nos, véleménye szerint ez nem öregbíti Ausztria jó hírnevét.

Bizonyos, hogy Európa legfiatalabb külügyminiszterének mindennapjairól és talán az osztrák kormány hétköznapi működéséről a jövőben sokkal több információ jut majd el az érdeklődőkhöz, mint korábban. Kurz korosztályának képviselőjeként szorgalmasan használja az összes létező internetes megjelenési lehetőséget, a Facebookon éppúgy ott van, mint a Twitteren, nem beszélve a blogírás szokásáról.