Európa a Viktátorok ellen
Miben különbözik Victor Ponta román és Orbán Viktor magyar kormányfő autoritarizmusa? – teszi fel a kérdést a Gazeta Wyborcza című lengyel napilap kommentárjában Tomasz Bielecki. Választ is ad azonnal: abban, hogy míg az előzőt az európai jobboldal, utóbbit a baloldal kritizálja.
A szerző szerint amit az európai nemzetközi jobbközép ma a román kormányfő szemére vet, s amivel azt a balközép kivédi, rendkívül hasonlít ahhoz, amit a magyar ellenzék által viktátornak nevezett Orbán hallhatott nemrégiben. A különbség, hogy akkor – a mostani helyzettel ellentétben – a demokráciára való veszélyre sikerült figyelmeztetnie az uniós baloldalnak, de arra vak volt a jobbközép többek között az Európai Parlamentben, s Orbánt nyilvánosan megvédte Donald Tusk lengyel miniszterelnök is.
Vajon az ellenfeleknek ennyire egymásnak ellentmondó információs forrásaik vannak a budapesti és a bukaresti történésekről? Netán különböző demokratikus parlamenti mintát követnek? – teszi fel a kérdést a szerző. A román kormány és annak feje vissza is tartotta a hivatalos közlöny megjelenését, hogy az ne hozhassa nyilvánosságra döntésüket az európai csúcs előtt. Néhány nappal ezelőtt pedig, amikor kiderült, hogy Ponta doktorátusa plágium, a román kormányfő lemondását sürgette az az európai parlamenti jobbközép, amely csendben ült, amikor hasonlóval vádolták meg Orbán szövetségesét, Schmitt Pál államfőt – aki végül le is mondott e tisztségéről.
Ponta kormánya csak májusban került hatalomra, s máris sikerült különleges módszerrel leváltania az alsó- és felsőház vezetőjét, az állampolgári jogok biztosát, megpróbálta megváltoztatni az alkotmánybíróság összetételét, s erősen korlátozta jogát a parlament nem alkotmányos döntéseinek felülvizsgálatában. Emellett eltávolították a hatalomból Basescu köztársasági elnököt, aki többéves ellenfele Pointának. A hatalom maga alá rendelte a közmédiát, és az újságírónőt, aki meg merte kérdeznie Brüsszelt, mi a vélemény a Bukarestben történtekről, az elbocsátás fenyegeti munkahelyéről.
Pontát még a lengyel SLD (Demokratikus Baloldali Szövetség) európai képviselőnője is védelmébe vette, noha Orbán szintén bevezette saját ellentmondásos reformjait (a bírói függetlenség, a média, a bankok korlátozása) a „hatalmas támogatásnak”, azaz az elsöprő választási győzelmének köszönhetően – és ebben jelentősen segítette őt az, hogy az állampolgárok belefásultak az előző tehetségtelen kormányokba és a válságba.
Nehéz megmondani, hogy az európai képviselők alapelve-e, hogy „védjük a mienket” (a baloldal a baloldali Pontát, a jobboldal a jobboldali Orbánt), vagy naivitás, esetleg rosszul értelmezett lojalitás viselkedésük, s hogy mennyiben cinikus játék, amelyet saját politikai klubjaikért folytatnak. Mindenesetre hitelességüket veszi el, hogy a demokrácia és az emberi jogok felrúgását figyelemmel kísérik és szemre hányják mindenütt a világon – de ez az elvhűség az EU-s országoknál hiányzik belőlük – állapítja meg a Gazeta kommentárja.
Szerencsére eben a szomorú históriában vannak igazságosak is. A demokratikus intézmények aláásásáért kritizálja a román miniszterelnököt Berlin, amely rámutatott Orbán hibáira is. Ehhez hasonlóan mindkét esetben bírálatot fogalmazott meg Viviane Reding uniós biztos is. És - hasonlóan Magyarországhoz - Bukarest további cselekedetein és hangnemén múlik a Valutaalap és az uniós programok sorsa is.
