Érzelmek nélkül nézte végig családja kivégzését
Nem sokat tudni arról, milyen viszonyok uralkodnak az észak-koreai börtöntáborokban, de az elmúlt napokban tapasztalatait elmesélő egyik szökött rab borzasztó állapotokról beszélt. Hozzá hasonlóan más volt foglyok is könyvben írták le a velük történteket. A kínai határhoz közeli táborokban akár 200 ezer embert is fogva tarthatnak.
Az elmúlt napokban bejárta a világot Szhin Tonghjukh (Shin Dong-hyuk) története, aki állítása szerint 23 évig élt egy észak-koreai koncentrációs táborban, már ott született, hihetetlen szenvedések, éhezés, kínzások után szökött meg. Tapasztalataiból pedig könyv született, amelyben a férfi bevallja, hogy amikor a családja szökést tervezett, akkor feladta őket, és érzelmek nélkül nézte végig a kivégzésüket, írja az
Index.A Szhin által említett titkos tábor a fővárostól, Phenjantól 80 kilométerre fekszik, csak 14-es táborként emlegetik az emberjogi szervezetek. Itt Szhin szerint nem volt vezetékes víz, fűtés, és megfelelő élelem sem. A könyv írója, Blaine Harden elmondta, hogy a kollektív büntetés elve alapján kerülnek a rabok a táborba, ahol így aztán már két generáció nőtt fel az 1950-es évek óta.
Szhin egy átlagos napja a következőképpen festett: hajnalban kelt, megreggelizett, egész nap dolgozott sötétedésig, aztán pedig úgynevezett „önkritikai találkozókon” vett részt, mielőtt tizenegy körül lefeküdt. A táborban szigorú szabályok uralkodtak. A CBS-nek adott interjú szerint Szhin a születését is annak köszönheti, hogy apja és anyja nagyon keményen dolgozott, ezért az őrök megengedték, hogy találkozzanak. Családként azonban nem élhettek együtt, elválasztották őket egymástól. Szhint pedig gyerekkorától kezdve arra nevelték az őrök, hogy kémkedjen a szülei és a környezete után.
A börtönszabályok kegyetlenek és egyszerűek voltak: lelőtték azt, aki szökni próbált vagy csak tervezte azt, de ugyanez járt azért is, ha valaki nem jelentett egy szökési kísérletet. Szhin tizenhárom éves volt, amikor hallotta, amint anyja és bátyja szökési tervről beszél, ezért pedig szemrebbenés nélkül feladta őket. A férfinak végül egy Phenjanból érkezett rab, Pak beszélt a kinti világról, és együtt tervezték meg a 2005-ben végrehajtott szökést.
Észak-Koreában a 60-as évek óta vannak teljesen lezárt területek, ezeket külföldiek nem közelíthetik meg. Elsősorban a kínai határvidéken vannak ilyen tartományok, ezekből borzasztó kevés információ szivárog ki. Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének vezető-helyettese szerint nagyjából kétféle információs forrás áll rendelkezésre a börtöntáborok esetében: az Észak-Koreába akkreditált diplomaták elcsíphetnek elejtett megjegyzéseket, emellett ott vannak az észak-koreai menekültek elbeszélései, ezekben azonban adott esetben túlzások is lehetnek.
Az ENSZ Közgyűlésének emberi jogokkal foglalkozó bizottsága november 27-én Észak-Koreát is elítélte Irán és Szíria mellett a kiterjedt emberi jogi visszaélések miatt, írja az AFP. Észak-Korea esetében ezek közé sorolták a kínzást, a börtöntáborok létezését, valamint az észak-koreai állampolgárok mozgásszabadságának korlátozását. Phenjan a belső ügyeikbe avatkozásnak minősítette a döntést, egyben tagadta, hogy bármilyen emberi jogi visszaélés lenne Észak-Koreában. A határozatról szavazást is fognak majd tartani az ENSZ Közgyűlésében, ez ugyanakkor egyáltalán nem számít különlegesnek, szinte minden évben elfogad hasonlót a tagországok többsége.
