Erdoğan ante portas – Ankara menekültáradatot zúdított Európára, mit sem ért Budapest törökbarátsága
A napról napra, sőt óráról órára változó helyzetkép szerint a hét végére mintegy 13 ezer ember torlódott össze a görög–török határon abban a reményben, hogy uniós területre léphetnek. Családok és kisgyerekek is voltak a várakozó tömegben. Csak szombat éjjel a görög hatóságok 9600 olyan bevándorlót tartóztattak fel, akik törvénytelenül próbáltak meg belépni görög területre a mintegy kétszáz kilométer hosszú görög–török határ mentén. Vasárnap reggel gumicsónakokon több mint félezer illegális bevándorló érte el a görögországi Leszbosz, Híosz, illetve Számosz szigetét.
„Szilárdan védelmezzük Görögország és Európa határait” – mondták Athénban, és csak remélni tudjuk, hogy ez az állítás még lapzártánk után is megállja a helyét.
Ankarában azt állították, hogy Törökország már nincs abban a helyzetben, hogy fel tudja tartóztatni a menekülteket, ezért megnyitotta a határokat az Európa felé igyekvő bevándorlók előtt.
Az EU határ- és partvédelmi ügynöksége, a Frontex bejelentette, hogy magas szintűre emelték a riadókészültséget a török határszakaszon. A görög kormány kérésének eleget téve további műszaki felszerelést és tisztségviselőket küldenek Görögországba. Margaritisz Szkínász, az Európai Bizottság migrációért felelős – történetesen görög – alelnöke kezdeményezte, hogy az unió tagállamainak belügyminiszterei sürgősen tanácskozzanak a kialakult helyzetről.
Illegális bevándorlók próbálják átvágni a határkerítést a pazarkulei szárazföldi határátkelőnél a törökországi Eridne közelében 2020. március 2-án.Fahrettin Altun, a török elnöki hivatal kommunikációs igazgatója meglehetősen cinikus Twitter-bejegyzésekben hangoztatta: Törökország nem kérte arra a szíriai menekülteket, hogy hagyják el az országot. „Csak annyiban változtattunk menekültpolitikánkon, hogy nem akadályozzuk távozásukat” – írta. Ezt az „apró” változtatást azzal indokolta, hogy elfogyott a türelmük „a be nem tartott ígéretek és az elmaradó támogatás miatt”. Altun sürgette a nemzetközi közösséget, kiemelten az Európai Uniót, hogy osztozva a terhekben, ne hagyja egyedül Törökországot, hanem segítsen a többmilliónyi menekült ellátásában, egy esetleges újabb migránshullám elleni felkészülésben és egy humanitárius katasztrófa megelőzésére tett erőfeszítéseiben a szíriai Idlíb tartományban.
A történtek előzménye, hogy az Idlíbben összetorlódott szíriai iszlamista lázadók ellen Damaszkusz oldalán beavatkozó oroszok egyik légitámadásában több tucat török katona is meghalt. Moszkva szerint Ankara nem jelezte, hogy egyenruhásai „rosszkor vannak rossz helyen”. Az orosz elnöki hivatal közölte: a hét második felében Moszkvába várják Erdoğant, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnökkel megpróbálják elsimítani a kiéleződött török–orosz ellentéteket.
De Ankara – amely igyekszik elkerülni azt, hogy katonai értelemben ujjat húzzon Moszkvával – addig is, amíg Idlíb ügye függőben van, megpróbálja Európának benyújtani a számlát. A törökök szerint Idlíb ostroma nyomán újabb menekülttömegek áramlanak majd Törökországba, ennek a helyzetnek a kezelése pedig egyre több áldozatot igényel, az EU viszont még azt sem fizette ki, amit eddig ígért. Erdoğan alighanem úgy gondolja, hogy most egy kicsit ráijeszt Európára, és a fenyegetéssel emeli a menekültek visszatartásának az árát, amit az uniótól cserébe kér. Ebben az alkudozásban nem sokat számít, hogy a budapesti vezetés előszeretettel penget törökbarát húrokat. Magyarország a migránsútvonalon fekszik – ebből a szempontból rosszkor, rossz helyen.
