Erdélyi fordulat

„A nemzet újraegyesítésének újabb fontos állomása.” Az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei elnöke, Soós Sándor nevezte így a regisztrációs folyamatot. Soós nyilatkozata egyébként a kolozsvári főkonzulátus udvarán hangzott el, s ugyanott biztattak arra az EMNP munkatársai, hogy éljenek szavazati jogukkal az erdélyi magyarok. Hogy mire képes a Tőkés László mögött felépített politikai infrastruktúra, azt nehéz megállapítani. Az Erdélyi Magyar Néppárt mellett az az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is része a csapatjátéknak, amely civilszervezetként határozza meg magát, s ily módon számos olyan kapcsolatot, területet lefed, amely a politikai pártok számára elérhetetlen. Ugyancsak a kampánygépezet részei lehetnek az Erdély huszonhat településén működő Demokrácia Központok. Ezeket a hivatalokat az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács koordinálja. Mindezzel együtt sem utóbbi, sem a Demokrácia Központok, sem az Erdélyi Magyar Néppárt nem rendelkezik teljes erdélyi lefedettséggel. A jelentős számú, városoktól messze élő vidéki lakosság mozgósítása az évek óta épített hálózat révén is nehézkes lehet. Nem ad okot optimizmusra az EMNP tavalyi választási szereplése sem: a legsúlyosabb vereségeket azokon a területeken szenvedte el a szervezet, ahol a Demokrácia Központok s az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nagyon is aktív volt.

Valódi, a teljes Székelyföldet, valamint a szórványvidékeket lefedő infrastruktúrával az RMDSZ rendelkezik. Ez a hálózat a 2012-es kampányban úgy is működött, hogy romániai forrásai jelentősen szűkültek, a magyarországiaktól pedig gyakorlatilag teljesen elvágták. Huszonhárom év tapasztalata, kapcsolatrendszere tartotta fenn. Ezzel magyarázható, hogy míg az EMNP egyetlen parlamenti mandátumot sem tudott megszerezni, az RMDSZ képviselőinek száma csökkent ugyan, de a parlamenti frakció még mindig jól fungál. Az önkormányzati testületekben az EMNP az RMDSZ-hez képest messze alulmarad: minden tizenegyedik szövetségi politikus után járt csak sikerrel egy Tőkés-párti jelölt.

Mindezek alapján a Fidesz erdélyi szereplése azon áll vagy bukik, hogy milyen mértékben sikerül az EMNP mellett az RMDSZ-t is együttműködésre bírni. Azt a szervezetet, amelyet az elmúlt években az Orbán-kormány látványosan büntetett, és amelynek pozícióit a forrásmegvonások mellett intenzív ellenkampánnyal is gyengítették a Fidesz stratégiai partnerei (ideértve az Erdélyi Magyar Néppártot és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot is).

Évek óta egyértelmű: Markó Béla távozása után a Kelemen Hunor által vezetett szervezet minden korábbi sérelem ellenére a megbékélésre törekszik. A leglátványosabb eddigi siker az, hogy az RMDSZ különbékét kötött a (Kövér László által támogatott) Szász Jenő-féle Magyar Polgári Párttal. Ez a párt az EMNP-vel ellentétben nem rendelkezik teljes erdélyi infrastruktúrával, de Székelyföld több településén erős bázisa van, s jóval több az önkormányzati képviselője is.

A tusnádfürdői nyári találkozó a békekötést illetően azonban arról tanúskodott: a hosszú ideje szervezett közeledés – elsősorban az erdélyi magyar politikusok miatt – megfeneklett. Túl sok a személyes ellentét, túlburjánzott a pluralizmus nevében felépített pártvilág, önmagát fojtja meg ez az orbáni ráhatással működő rendszer.

Már akkor bejelentették azonban, hogy a júliusi tárgyalásokat nyár végén folytatják. Ennek megfelelően Kelemen Hunor augusztus 23-án találkozott Orbán Viktorral. A tusnádfürdői és a budapesti találkozó között tovább erősödött a két ország között hónapok óta érezhető diplomáciai feszültség. Traian Băsescu, akit az idén a korábbi évek gyakorlatával ellentétben nem hívtak meg a nyári szabadegyetemre, úgy nyilatkozott, vége a magyarországi politikusok erdélyi „lófrálásának”, a román külügyminiszter pedig a versailles-i békeszerződés megsértésével vádolta a magyar kormányt. Mire Budapest válaszként bekérette a bukaresti román nagykövetet.

A kialakult helyzet egyértelmű vesztese – az erdélyi magyar közösségen túl – politikai értelemben az RMDSZ. A szövetség tárgyalási pozíciói rohamosan gyengültek az elmúlt hetekben, a román közéletben erősödött a nacionalizmus. Utolsó eszközeit is elveszítheti az erdélyi magyar érdekképviselet, ha nem sikerül oldani a feszültségeket, és a magyar kormány tovább folytatja az utóbbi években megkezdett aknamunkáját.

Orbán és Kelemen ilyen előzmények után találkozott a hét végén Budapesten. Az eszmecserét szimbolikus akciók sora előzte meg. Kolozsváron a találkozó ideje alatt zajlottak a magyar napok, amelyeket Tőkés és Kelemen együtt nyitott meg. A két politikus közösen kongatta Bálint Tibor kolozsvári író emlékharangját. Az RMDSZ elnöke arról beszélt, hogy meg kell előlegezni a bizalmat egymás iránt, mert ez szolgálja az erdélyi magyar közösség érdekeit. A kolozsvári magyar napokon politikai kerekasztalt is szerveztek, amelyet az utóbbi időben a Tőkés-vonalhoz közeledő Eckstein Kovács Péter RMDSZ-es politikus moderált, és amelyen Borbély László szövetségi politikai alelnök és Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke vett részt. Az egyébként Markó-vonalhoz kötődő Borbély üzenete egyértelmű volt az RMDSZ-ből kivált, új pártot alapítók számára. „Gyertek vissza” – tanácsolta az alelnök az alelnöknek.

Budapesten, az Orbán Viktorral folytatott négyszemközti találkozó után pedig Kelemen Hunor nyilatkozta azt, hogy a magyarellenes hangulat oka a román belpolitika. (A közlemény egyetlen szóval sem említi a magyar politika felelősségét, noha Băsescu állásfoglalásával egy időben Orbán Viktor az erős nemzetállami érdekképviseletről, Tőkés László a védhatalmi státus igényléséről beszélt, Vona Gábor pedig „a konfliktusok vállalására biztatott”. ) A szövetségi elnök hangsúlyozta, hogy „az alaptörvénynek megfelelően” Orbán Viktor „teljes mértékben” az erdélyi magyar közösség mellett áll. A két politikus a Fidesz és az RMDSZ kapcsolatainak megerősítésében állapodott meg, és jelezték: a választási együttműködésről további egyeztetést folytatnak.

Ha ez az együttműködés valóban létrejön, akkor a Fidesz biztos pozíciókat tudhat magáénak Erdélyben, feltéve, hogy az elmúlt évtizedekben kialakult konfliktusok, a sokáig feloldhatatlannak tűnő bizalomvesztés nem akadályozza meg a határon átnyúló csapatmunkát.

A tárgyalások hátteréhez hozzátartozik, hogy a magyar ellenzéki pártok több képviselője nem egy alkalommal járt Erdélyben az elmúlt hónapokban. Mesterházy Attila a kettős állampolgárságról szóló népszavazás miatti bocsánatkéréssel, Bajnai Gordon pedig azzal az ígérettel érkezett, hogy a már kiterjesztett jogokhoz (az állampolgársághoz, a szavazati joghoz) „nem nyúlnak”. Schiffer Andrást és az LMP-t pedig a Fidesz rendezte tusnádfürdői táborban is vendégül látták. Olyan alternatíva azonban, amely a túlélésért küzdő RMDSZ számára kiutat jelenthetne, nem mutatkozott. Sok-sok évnyi feszültség, ellenérdek, ellenkampány után a szövetségi központból úgy tűnhet, nincs más út, mint az Orbánnal való kiegyezés. Még akkor is, ha ezt semmilyen tapasztalat nem támasztja alá. A korábbiak alapján arra lehet következtetni, hogy az RMDSZ politikusai saját elveiket, a jól működő szervezet eddigi szemléletét bocsátják áruba – a túlélésért.