Épül, szépül Bécs
Csendes kis ünnepség volt: a Városháza építésügyi szenátora és Bécs gazdasági kamarájának elnöke a Stephansdom előtti sátorba invitálta mindazokat, akiknek közük van a most félidejéhez érkezett belvárosi felújításhoz. Vagyis már csak november közepéig kell kerülgetni az építkezést, utána teljes pompájában vehetik birtokba a járókelők a Graben, a Kärntnerstrasse és a Kohlmarkt új díszburkolatát. Az építők legjelentősebbike, a Strabag, eközben fennállásának legnagyobb volumenű megbízását kapta – Lengyelországtól.
Ötvenegyezer járólapot helyeznek el, valamivel kevesebb, mint a fele már a helyén van, de az igazi nehézségeken, a régi felszedésén és a terep rendezésén már egy ideje túl van a kivitelező. Nem is a tényleges munka veszi a legjobban igénybe az építésvezető idegeit: inkább a percenként megszólaló telefon, a környező üzlettulajdonosok türelmetlen sürgetése. Az ő szempontjaik is érthetők: por van, és zaj, a hölgyek magas sarkú cipőben nehezen veszik a terep akadályait, vagyis elmaradnak a vevők. Azt persze nem lehet kideríteni, hogy a forgalom visszaesése tényleg az építkezésnek, vagy inkább a vásárlóerő csökkenésének tudható be.
A kivitelező mindenesetre megnyugtat mindenkit: a kellemetlenség átmeneti, a karácsonyi vásárra már el is felejtik a mostani felfordulást. Sőt, sok vita után rendeződött a köztéri világítás kérdése is. Az első kerületi előjáró, Ursula Stenzel győzött a főváros illetékesével szemben, így klasszikus lámpatestek kerülnek az oszlopokra. Rudolf Schicker, Bécs építési és tervezési szenátora modern elképzeléseivel alulmaradt. Így van ez rendjén, ide csakis a klasszikus forma illik – mondja Stenzel. A turisták megértőbbek, mint a boltosok, ők hazai tapasztalatból is tudják, hogy a nyár az építkezések, a felújítások ideje
Korszerűsödnek a pályaudvarok
A városban valóban teljes gőzzel haladnak az építési munkák. Különösen a pályaudvarok környékén: aki a Westbahnhofra érkezik, ne is keresse például a régi megszokott csarnokot. Egy oldalkijárathoz biggyesztett ideiglenes épületben lép ki a mellékutcára: a tér, ahol oly sok magyar életében először szippantott nyugati levegőt, most éppen felvonulási terület. A 130 millió eurós korszerűsítést azonban a külföldi utasok 2011-től csak két éven át fogják élvezni: 2013-tól, amikor átadják rendeltetésének a jelenlegi Südbahnhof helyén épülő Főpályaudvart – Hauptbahnhof – a felújított Nyugati már csak a belföldi, regionális járatok állomása lesz.
A régi tágas, építészetileg a nagy budapesti pályaudvarokhoz alig hasonlíthatóan unalmas, ám célszerű, világos és mindig tiszta csarnokot azonban nem bontják le: műemlékvédelem alatt áll, így az új épület tervezői kénytelenek voltak beilleszteni elképzeléseikbe. Pedig ezt a tágas építményt – a háborús pusztítás után – csak 1952-ben emelték, vagyis majd száz évvel később, mint ahogy magát a pályaudvart létesítették. Az eredeti, 1858. decemberi megnyitó egyben az Erzsébet Királyné k.k. magánvasút avatása volt: a szerelvény a Westbahnhofról a linzi főpályaudvaron át a linzi Déli Pályaudvarig közlekedett. A folyamatos műszaki korszerűsítéseken túl a csarnok és annak oldalfolyosói is egyre bővültek, legutóbb egy újabb metróállomás csatlakoztatásával. Az U3 és az U6 az átépítés alatt is közvetlenül elérhető.
Az ideiglenes, élénkvörösre festett és mindössze 3 ezer négyzetméteres csarnok úgy tűnik, egészen jól megbirkózik a napi több mint 40 ezer utassal, sőt, az oldalsó kis utcában és a téren még a parkolást is megoldották.
Ennél jóval látványosabb a felfordulás a Wien Mitte környékén, a Stadtpark, a Hilton szálloda mellett. Ez a hányatott sorsú, többször elhalasztott építkezés több gyorsvasút (S-Bahn) és metróvonal, sőt két repülőtéri járat utasait érinti. A viták és módosítások oka, hogy a túl magasra tervezett épületek zavarták volna a bécsi belváros látképét. Bécs nem akarta elveszteni az UNESCO Világörökség része büszke címet, így kicsit faragtak a tervekből. A csúnya pályaudvar és környéke azonban a város szégyenének számított, az átalakítás elengedhetetlen volt: a két repülőtéri vonatjáraton érkező külföldi először itt lép bécsi földre. Nem mindegy, milyen kép fogadja.
Most kicsit körülményes a vonatok megközelítése: A közös nagy csarnokból hónapokkal ezelőtt konténerekbe települtek a pénztárak, a boltok, a vasúti utazási iroda, labirintuson át halad az út. Vigasztaló a tudat, hogy egyidejűleg épül a repülőtéri külön állomás, amely elkülöníti az olcsóbb és lassúbb S-Bahn beérkező szerelvényeit, s egyenesen az indulás-érkezés csarnokba vezeti az utazót.
A Pratersternnél a Nordbahnhof építése már jóval előbbre tart: az első üzletek is beköltöztek, s bár az utasok még kerülgetik a még le nem rakott burkolatok kupacait, már látszik, hogyan illeszkedik az új modern épület a környékhez.
Külföldi sikerek
Az építési területek kerítésén, a gépeken mindenütt ott a Strabag felirat. A cég ezekben a napokban, válság ide, válság oda, története legnagyobb megbízását kapta: egy konzorcium részeként a lengyel A2 fizetős autópálya második szakaszát építheti. Sőt, a 2012 májusára tervezett átadástól 2037-ig az osztrák vállalat lengyelországi csoportja megkapta a Nowy Tomsíltól a német határig terjedő szakasz üzemeltetési jogát is. A teljes volumen, tervezéssel, finanszírozással együtt 1,6 milliárd euró, amiből a lengyelországi Strabag csoportra 1 milliárd euró jut (az összes lengyelországi megbízás volumene ezzel 2,1 milliárd euróra emelkedett, s így a lengyel Strabag a második legnagyobb itteni építőcég Németország mögött, megelőzve Ausztriát). Tizenegy nemzetközi pénzintézet alkotja a finanszírozó konzorciumot.
Más látványos építési feladattal is dicsekedhet a vállalat. Svájcban 50 kilométeres vasúti alagutat is épít az Alpokban. A beruházást nagy figyelem övezi, hiszen a természeti környezetét oly akkurátusan védelmező svájciak az utakról akarják sínre terelni a forgalmat. De nem kisebb jelentőségű a Niagara alatt épülő alagút, amely szinten Strabag-projekt: Kanada és Amerika között a forgalom óriásira nőtt, a természet szépségét pedig a vízesést átívelő híddal nem akarják zavarni.
A cikk megjelenését a STRABAG ÉPÍTŐ Zrt támogatta.
