Emlékezni és emlékeztetni
Az amerikai hadsereg 1945. április 28. és május 2. között szabadította fel Németországban a mühldorfi lágert, amely a dachaui koncentrációs tábor egyik külső, úgynevezett „fióklágere” volt. Nyolc-kilencezer, többségében magyar zsidó foglyot kényszerítettek itt embertelen munkára. Több mint négyezren pusztultak el közülük: lényegében halálra éheztették és dolgoztatták őket. Idén, a láger felszabadulásának hatvannyolcadik évfordulója alkalmából Budapestről zarándokutat szerveztek Mühldorfba. A ma már nyolcvan fölötti túlélőket egyetemisták és általános iskolások is kísérték. Együtt rótták le kegyeletüket az egykori áldozatok előtt. Az emlékünnepségen német politikusok mellett Bajnai Gordon is részt vett.
A mühldorfi lágert a nácik 1944 nyarán hozták létre. A Wehrmacht tervei szerint az itt épülő hatalmas betonbunkerben titkos repülőgépgyártás folyt volna. A bunkerépítésen főleg magyarok vettek részt: napi tizenkét órán át ötven kilós cementes zsákokat cipeltettek a már teljesen legyengült foglyokkal, köztük tizenéves gyerekekkel is. A lágerben nők is raboskodtak. A bunker végül nem készült el, mert az amerikai hadsereg 1945. április végén, május elején felszabadította a lágert. Ám addigra már körülbelül négyezer magyar elpusztult.
Idén, a koncentrációs tábor felszabadulásának hatvannyolcadik évfordulóján zarándokutat szerveztek Budapestről Mühldorfba. A csoporttal utazott Bernáth László, Rábai Imre és Varsányi Imre is: ők mindannyian az egykori láger foglyai voltak. A ma már nyolcvan fölötti túlélők azért vállalkoztak az útra, hogy megemlékezzenek halott sorstársaikról, barátaikról, és a múltat elbeszélhessék a fiatalabb nemzedékeknek.
Az időseket az ELTE germanisztika-történelem szakos egyetemistái kísérték, valamint a Gyermekmédia Egyesület tagjai, általános iskolás riportere, operatőre is.
A háromgenerációs zarándokút hazai főszervezője a Szembenézés Alapítvány volt. A szervezet 2007-ben azzal a céllal jött létre, hogy tudományos kutatásokkal, újszerű pedagógiai programokkal hozzájáruljon a történelmi tragédiáink feldolgozásához. Elsősorban a huszadik századi diktatúrákkal, genocídiumokkal való társadalmi szembenézést szeretnék segíteni.
Az emlékút németországi támogatója a „A mühldorfi koncentrációs tábor emlékezetéért” Egyesület volt. Tagjaik főleg helyi német polgárok, akik felmenőik helyett is bocsánatot akarnak kérni az elkövetett háborús bűnökért. A láger emlékét azért is őrzik, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg hasonló szörnyűség.
A kinti egyesület vendégül látta a magyar delegációt, s emlékünnepséget rendeztek az egykori láger helyszínén. Nem csak Mühldorf polgármestere és sok helyi lakos jött el, hanem bajorországi politikusok is. Magyarországról Bajnai Gordont hívták meg, aki kint találkozott a zarándokcsoporttal. A volt miniszterelnökünk a rendezvényen hangsúlyozta: ami Mühldorban történt, az az egész magyar nemzet tragédiája. A háború után született generációk nem felelősek a múlt bűneiért, ám annál nagyobb a felelősségük a jelenért és a jövőért. Mindent meg kell tenniük az újra erősödő antiszemitizmus és rasszizmus ellen.
Az útról rádiós, filmes és sajtófeldolgozás is készült. A hazai írott sajtót a 168 Óra képviselte. Bajnai Gordon lapunknak elmondta: az auschwitzi emlékhelyen már tizenhárom éves korában járt, ám a mühldorfi lágerről korábban nem hallott. A történetével csak akkor ismerkedett meg, mikor a németek nemrég felkérték: jöjjön el és mondjon beszédet az emlékünnepségen. Számára ez megtiszteltetés, hiszen ő az első hazai politikus, akit meghívtak a mühldorfiak. Bajnai hozzátette: „Az ismert áldozatok 85 százaléka magyar volt, a borzalmak tehát sok ezer családot érintenek nálunk. Miattuk is fontos, hogy együtt emlékezünk. Az pedig, ahogyan a németek megpróbálnak szembenézni a múltjukkal, számunkra is példamutató. A társadalmunk azért is annyira megosztott jelenleg, mert a huszadik századi történelmünket is politikai alapon sajátítják ki a pártok. Holott a holocaust – származástól és világnézettől függetlenül – mindannyiunk tragédiája. Szembenézés nélkül nincs megbékélés. Közös múlt nélkül pedig nincs közös nemzeti jövőnk.”
(A zarándokútról hamarosan hosszabb riportot közlünk a 168 Óra hetilapban.)
