Eljegyzés a főpályaudvaron

Tegnap, a koraesti csúcsforgalom kellős közepén, a hangszórókból előbúgó lágy altra figyeltünk fel a központi pályaudvar csarnokán áthaladtunkban. ki-ki a babakocsijával, ernyőjével, sétabotjával, bőröndjével vagy éppen a gyerekével, kedvesével kézenfogva. Meg is álltunk egy pillanatra.

Itt nem szokás hangosan bemondani a vonatok indulását-érkezését (nem lármáznak fölöslegesen se pályaudvarokon, se reptereken, hiszen mindenki nagykorú és elolvashat mindent a jelzőtáblákon).

Hogy hirtelen megszólalt egy női hang föntről, ez szokatlan, de amit mondott, az volt még csak érdekes!


"Egy személyes üzenet következik Marjának. Szeretlek és azt akarom, légy a feleségem. Ezért most megkérdezem: hozzám jössz-e?"

Aha, biztosan filmeznek... gondoltam, de közben mind a többszázan el kezdtünk forogni, kerestük szemünkkel, mi is folyik ma itt... Felvont szemöldökkel mosolyogtunk egymásra, aztán valaki végre rábökött a hatalmas elektromos táblára: ahol rendesen a járatinformációk szoktak világítani, most a hangosbemondón hallotak jelentek meg óriás narancsszínű betűkkel.

S a forgatag közepén egyszercsak összeborult két ember: a barna Marja és a szőke Jennifer. Az emberek derűsen nyugtázták: hmm, mégsem film, hanem ezek ketten itt végre megtalálták egymást... a virágárus kiszaladt üzletéből s egy szál japán krizantémot nyomott a kezükbe. Aztán lassan ment mindenki tovább...

Melyik magyarországi pályaudvaron lehet

Szép napot Neked is!



... és még sok más svédség a