Egyenes beszéd: maga dagadt

A politikus szerint ezentúl a körzeti orvosok nyugodtan közöljék csak páciensükkel, hogy az illető bizony kövér, ahelyett, hogy azt mondanák: Ön túlsúlyos, elhízott, netán súlyproblémái vannak.

Anne Milton egy interjúban azt fejtegette: szerinte ha valakinek a szemébe mondják, hogy kövér, akkor az sokkal inkább ösztönzi majd az illetőt arra, hogy lefogyjon. Fontos, hogy az emberek vállaljanak személyes felelősséget az életstílusukért és döntéseikért, és ne az államtól várják, hogy döntsön helyettük és gondoskodjon róluk – érvelt lelkesen a politikus. “Ha belenézek a tükörbe, kevésbé fogok aggódni, ha úgy gondolom, hogy túlsúlyos vagyok, mint akkor, ha világosan az értésemre adják, hogy én bizony kövér vagyok” – folytatta a sajátos eszmefuttatást, hozzátéve: meg kell adni a megfelelő információt az embereknek, de a szükséges lépéseket senki más nem teheti meg helyettük.

A politikus annak kapcsán beszélt erről, hogy a kormány várhatóan ősszel teszi közzé közegészségügyi programját, amely az egyén, a társadalom és az állam összefogását és közös felelősségét hangsúlyozza majd, valamennyiünk egészségének védelmében.

Steve Field professzor, a körzeti orvosi kamara képviselője szerint a ‘túlsúlyos’ szó medikalizálja a helyzetet, eltávolítja, harmadik személyűvé teszi a problémát. Szerinte néha igenis szükség van az eddiginél brutálisabb őszinteségre. “Az ember népszerű lehet, ha azt mondja, amit mások hallani akarnak, és a brit egészségügyben mi gyakran épp ezt tesszük, ahelyett, hogy világosan fogalmaznánk” – állítja.

Nem minden szakember osztja azonban ezt a lelkesedést. Sokak szerint a “kövér” minősítés megbélyegzi a súlyproblémákkal küszködőket. Lindsey Davies professzor, brit közegészségügyi szakértő szerint már így is túl sok stigma tapad a kövérséghez. Szerinte az orvosoknak pácienseiket ismerve kell eldönteni, kinél milyen stratégia válik be: meg kell-e rémíteni az illetőt állapota súlyosságának hangsúlyozásával, vagy a sokkterápia inkább elriasztja az illetőt attól, hogy változtasson helyzetén.

Bárcsak ilyen egyszerű lenne a helyzet, hogy a szóhasználat máris megoldja a gondokat. Azt sem lehetne csodálni, ha az átlagember tökéletesen össze lenne zavarodva, hiszen egy ideje már szinte párhuzamosan folyik a harc az egészségtelen elhízás, és a divatlapok retusált anorexiás modelljei által sugallt soványság terrorja ellen.

A vitába bekapcsolódott Rob Lyons, a Spike internetes magazin egyik szerkesztője is, aki szintén köntörfalazás nélkül fogalmazott: “Miközben a vita zajlik, senki sem teszi fel az igazi alapkérdést. Azt, hogy tényleg az orvosok és egészségügyi szakemberek feladata, hogy megmondják az embereknek, mit egyenek és mennyi legyen a súlyuk? Hogy jönnek ahhoz, hogy kövérnek vagy elhízottnak bélyegezzenek minket?”

Lyons szerint ma a soványság zsarnokságát éljük, és a kövéreknek épp elég zaklatást kell elviselniük. Szerinte ha a kormány komolyan venné az egyén felelősségéről mondottakat, akkor nem akarná senkinek előírni, mit tegyen és hogyan éljen. Az önpusztító, egészségtelen élethez is joga van az embereknek – állítja.

“Itt lenne az ideje, hogy a politikusok végre egyáltalán ne beszéljenek a testünkről, mert semmi közük hozzá. Tökéletesen képesek vagyunk arra, hogy egyedül, kormányzati beavatkozás nélkül kitaláljuk, mi a jó nekünk. És jó lenne, ha az egészségügy felhagyna azzal, hogy megtagadja a kövérek kezelését és a miniszterek nem ismételgetnék annyit, hogy a túlsúlyos emberektől csődbe megy az állami egészségügy. Teljesen mindegy, minek nevezi az orvosod – ha ráállít a mérlegre, megfogja a hájadat, és ránéz, úgyis megérted, mit akar mondani.

Itt az ideje hát, hogy megfogadjuk az államtitkár tanácsát az egyenes beszédről. Ha legközelebb a körzeti orvos, az ápolónő, a védőnő vagy bárki más a kormány jó tanácsait kezdi el ismertetni arról, mit egyen, hogyan éljen, mit tegyen, nézzen a szemébe és mondja azt: semmi köze hozzá”.