Egy tévképzet születése

Ha Hankiss Elemér beszél, látom a tévében, akkor hangot adok rá. Így volt ez tegnap, és így ma is.

’56-ról volt szó mindkét alkalommal. Hankiss a minap hivatkozott az előző műsorra, beszélgetésre, ahol fiatalok szóltak demokráciáról, szabadságról. Hankiss úgy idézte a fiatalok hozzászólását, mint a szörnyű állapotok alátámasztását: ezeknek az amúgy értelmes, helyes gyerekeknek fogalmuk sincs a szabadság lényegéről, amikor az jelenti számukra a szabadságot, hogy tetszés szerint választhatnak az üzletben a cipők közül, bármilyen autót megvehetnek. Hankiss ezért vélelmezte szomorúnak és lesújtónak az amúgy helyes és értelmes fiatalok gondolkodásmódját.

Szerettem volna a stúdióban megvigasztalni Hankisst. De nem ott, hanem itt ültem, a számítógépem előtt, s ezért innen küldöm biztató soraimat: a fiatalok semmi ilyet nem mondtak.

A Hankisst elkeserítő szörnyű mondatok valóban akkor és ott hangzottak el, de nem a gyerekektől, hanem attól, aki felidézte: hogyan próbálta pár éve megértetni lányával a szabadság, a demokrácia lényegét. Ez a megszólaló már kinőtt az ifjúkorból. Jó pár éve a Terror Háza történész igazgatónője. Schmidt Máriának hívják.

Komolai Károly
E-mail