Egy lengyel a Darwin College-ban
A leghasznosabb dolognak, amit kora ifjúságomban, tehát még az 1956 előtti Magyarországon elkezdtem, a lengyel nyelv tanulása bizonyult. Nemcsak azért, mert ettől kerültem bele a forradalom előtti egyetemi szervezkedés sűrűjébe, meg később Anglia egyik legrangosabb egyetemén taníthattam évtizedekig lengyel nyelvet és irodalmat, de azért is, mert érdekes emberekkel ismerkedhettem és barátkozhattam meg. Közéjük tartozott az a markáns arcú fiatal lengyel vegyészmérnök, akivel a hetvenes évek elején Cambridge-ben találkoztam.
A fiatalembert Jerzy Buzeknek hívták, és történetesen éppen az én kutatókollégiumom, a Darwin College vendégdiákja volt. A Darwinnak én 1970-ben lettem Fellow-ja, s bár Buzek előtt is ismertem ott lengyeleket, talán hozzá kerültem a legközelebb, már-már baráti viszonyban voltunk. Gyakran beszélgettünk vacsorákon, illetve kávézás közben.
Hamarosan kiderült, hogy druszám (a Jerzy a György megfelelője a lengyelben) egyáltalán nem szakbarbár, érdekli a zene meg az irodalom. Amúgy a politika nem nagyon érdekelte. Egy szép napon aztán megkörnyékeztem: nem kíván véletlenül olvasni emigráns, tehát Varsóban vagy Katowicében nem hozzáférhető írókat? Dehogynem, mondta, adjál kölcsön egy kis olvasnivalót. Kapott is tőlem pár könyvet, Marek Hlaskót, Miloszt és Gombrowiczot.
Egy hétre rá jön Jerzy Buzek, széles mosollyal. „Jerzy (de az is lehet, hogy George-ot mondott), hát hogy ezek milyen remek írók! Nagyon jól szórakoztam! Érdemes olvasni őket. Követni fogom az emigráns irodalmat!” Ezután hamarosan visszatért Lengyelországba, és legközelebb már 1980–81-ben találkoztam a nevével, amikor ő lett a Szolidaritás sziléziai részlegének az elnöke.
Más szóval: elkezdte érdekelni a politika, s ebben az elköteleződésben (nyugtáztam elégtétellel) nekem is volt némi részem.
Nem tudtam viszont, hogy a sors még milyen meglepetéseket tartogat Buzekkel kapcsolatban. Annyit tudtam róla, hogy Sziléziában tanít vegyészetet, de nem ismertem a családi hátterét. Jerzy Buzek ugyanis „kisebbségi” lengyel, a Cieszyn, illetve Zaolzie néven ismert, ásványi kincsekben gazdag területen született, amelyet a cseh csapatok az első világháború utáni zűrzavarban rajtaütésszerűen elfoglaltak. Ezután ugyan a lengyelek 1938-ban rövid időre visszafoglalták, de a második világháború végén a terület megint csehszlovák fennhatóság alá került. Aki pedig „kisebbségi”, annak a helyzete nem tipikus. Mint ahogy vallására nézve sem volt Jerzy az, lévén evangélikus – ez egy törpe kisebbség a túlnyomórészt római katolikus lengyelek között.
És a harmadik, amitől Buzek egyáltalán nem tipikus a kelet-közép-európai politikusok között: túl jómodorú, túl nyugodt, demagógiára nem hajlamos ember. Ez akkor derült ki, amikor 1997-ben bejutott a szejmbe, és a Szolidaritás Választási Szövetség című, sebtében összetákolt jobbközép formáció őt jelölte miniszterelnöknek. Miniszterelnöknek – egy alig ismert egyetemi tanárt? Igen, mert a szövetség „erős embere”, Marian Krzaklewski akkoriban még magasabb pozícióra pályázott – maga elé tolta Buzeket, hogy ha valami rosszul megy, akkor ne őt terhelje a felelősség.
Buzek miniszterelnöksége alatt több jelentős reformot hajtottak végre, amelyek közül nem mindegyik sikerült közmegelégedésre. Viszont az erőszakos Krzaklewskivel szemben a „szelíd” (és nem hivatásos politikus!) Buzek népszerűsége valamiképp mégis megmaradt. Meglehet, kormányfőként nem volt elég erélyes, de a kormányzó párton belüli korrupciós botrányok és intrikák őt nem érintették. Bár maga az AWS néven ismert választási szövetség csúfosan szerepelt a 2001-es választásokon, Buzek volt az első lengyel miniszterelnök 1990 óta, aki ki tudta tölteni a négyéves kormányzási időszakot. És amikor leköszönt, csöndesen visszahúzódhatott az egyetemi életbe, igazgatóhelyettese lett a czestochowai akadémiának, és tanár az opolei Műszaki Főiskolán.
2004-ben aztán visszatért a politikába mint európai parlamenti képviselő. Méghozzá elég nagy többséggel választották meg, a Platform Obywatelski (Polgári Platform) színeiben.
Az Európai Parlamentben hasznos környezetvédő tevékenységet folytatott, kidolgozta a sziléziai „tiszta széntermelés” technológiáját. Nemrégiben, a legutóbbi európai választásokon Lengyelországban az összes képviselő közül ő kapta a legtöbb szavazatot – szinte közfelkiáltással választották újra.
Persze pártja, a jelenleg kormányzó Polgári Platform is igen jól szerepelt: 28 helyet szerzett az új Európai Parlamentben. És mivel ez a párt – bár inkább konzervatív-liberális Európa-barát, mint a Kaczyñski ikrek pártja, amelyik konzervatív-populista (és euroszkeptikus) – a néppárti frakcióhoz tartozik, most Jerzy Buzek barátomat képviselőtársai igen magas posztra jelölték (és a jelek szerint hamarosan meg is választják): ő lesz az Európai Parlament elnöke! Nem kis megtiszteltetés ez egy sziléziai kisváros vegyészprofesszorának.
Számomra ebből az a tanulság: politikusoknak vagy politikusjelölteknek sohasem árt olvasni (határon belül vagy kívül kiadott) jó irodalmat.
