Drámai prognózis: több millióval csökken a népesség

A hatvanas években még érvényesült Konrad Adenauer tézise, miszerint „gyerekek mindig születnek“. Akkoriban a nők statisztikailag 2.5 gyermeket hoztak világra. Az elmúlt években ez a szám 1.38-ra csökkent. A születések arányát 1000 lakosra kivetítve Németország 30 éve világszerte az utolsó helyen kullog. Öt évvel ezelőtt még 686.000 bébi látott napvilágot, 2030-ra már csak 566.000 gyereket várnak. Kihalóban a német lakosság?

Kihalásról azért túlzás lenne beszélni – Németország még 50 év múlva is egy sűrűn lakott terület lesz. Igaz viszont, hog a népesség jelentősen csökkenni fog. A kimutatások arra utalnak, hogy itt lesz a legnagyobb csökkenés az Európai Unión belül. A probléma azonban nem is annyira a lakosság fogyatkozása, mint inkább maga a tendencia. A német gazdasági- és szociális rendszer hozzá van szokva a növekedéshez: 60 éven keresztül folyamatosan gyarapodott a népesség. A jövőben azonban csökkenni fog a keresőképesek száma, ezzel együtt az adófizetőké, a vevőké valamint az infrastruktúrát használóké. Eme változások a társadalom sok területén új koncepciókat, tervezési irányokat kívánnak.

A kilencvenes évek végén az akkori munkaügyi miniszter, Norbert Blüm nem győzte hangoztatni: „A nyugdíj biztos“. Ez a kijelentés manapság inkább így hangozhat: „Hamarosan nem kapunk nyugdíjat.“ 100 keresőképes ember 20 és 65 év között jelenleg 32 nyugdíjast tart el – húsz év múlva ez a szám már 53-ra fog emelkedni. Ráadásul mindig öregebbek leszünk: a férfiak átlag életkora 76.2, év, a nőké 81.8 év Németországban. 2012-től felemelik a nyugdíjkorhatárt a jelenlegi 65-ről 67 évre. Mentőöv ez a szociális rendszere nézve?

Nem, ha a mentés alatt azt értjük: minden marad a régiben, a nyugdíjak a szokott ütemben nőnek. Ha nyugdíjpénztárba fizetett összeg nem fedezi a kiadásokat, mint már most, akkor a hiányt adópénzekkel pótolják. A nyugdíjkorhatár felemelése azt jelentené, hogy 2030-ban 100 keresőképes ember 53 nyugdíjas helyet csupán 43 időskorút finanszírozna. Ez ugyan jelentős enyhítés, de a jelenlegi helyzethez viszonyítva még mindig egyharmados növekedés. Tehát vagy több adónak kell a nyugdíjpénztárba folynia, vagy a nyugdíjaknak kell csökkennie. Az első eset a keresőképes lakosságot terheli, a másik nyugdíjasokat. Valószínű, hogy a német jólét a jövőben nem lesz tartható, mert az idősödő társadalom finanszírozása felemészti a gazdasági növekedést.

Gyakran hallani: Németország nem éppen családtámogató. Sok óvodába várólista alapján veszik fel a csemetéket. Ajánlatos már a fogantatás után bejelenteni őket, hogy háromévesen bekerüljenek. Iskolás korban meg ott a következő gond: ki vigyáz a gyerekre suli után? Családot és munkát összeegyeztetni – sokak számára csak vágyálom. Hogyan kíván ezen javítani a jelenlegi kormány?

Az elmúlt évek családpolitikája egy ideológia mentes, modern irányt vett. Reméljük, hogy az új kormány a megkezdett utat folytatja.

Valóban igaz, család- és munkaegyeztetés területén különösen Németország nyugati részén van mit behozni: csak 1996-ban vezették be a törvényi jogot az óvodai helyre a 3 és 6 évesek korosztályában. Ez jelentősen javított a helyzeten. Hogy a három év alatti gyermekek gondozása is biztosított legyen, tavaly a kormány megszavazta a jogosultságot a bölcsődei felvételre 2013-tól. Ez ellen a döntés ellen azonban a helyhatóságok erélyesen tiltakoznak: számukra túl drága. Továbbá a konzervatív CSU – Christlich Soziale Union, bajor párt – kicsikarta, hogy azok, akik nem veszik igénybe a bölcsődei helyet, anyagi kártérítésben (Betreuungsgeld) részesüljenek. Ez eléggé kontraproduktív.

Bízzunk benne, hogy a konzervatív körök és a pénzhiány azért nem vizezik fel a modern családpolitika kezdeményezéseit. Amire egy további példát is szeretnék említeni: 2007-ben életbe hívták az úgynevezett szülői fizetést (Elterngeld): az a gondviselő, aki otthon marad az utóddal, nettó fizetése maximum 67 százalékát kapja legfeljebb 14 hónapig. Eme intézkedés különösen a középosztályt karolta fel; itt sokan anyagi hátrányoktól tartottak, ha valamelyik szülő egy időre szögre akasztja kenyérkereső hivatását.

Németország a bevándorlók országa: a népesség 7 százaléka külföldi. A bevándorlás következtében 2002-ig folyamatosan nőtt a lakosság száma. 1992-ben még 1.5 millióan jöttek a Szövetségi Köztársaságba, a 2006-os migrációs jelentés már csupán 661.855 bevándorlót jegyez. Ezek szerint a bevándorlók már nem tudják ellensúlyozni a népesség természetes fogyását?

Nem a bevándorlók száma a döntő, hanem a vándorlási szaldó – bevándorlók mínusz távozók. Ez pedig 2008- ban az újraegyesítés óta először negatív volt. Tehát: Németország lakossága csökken, mert sokan hátat fordítanak az országnak. Ausztria és Svájc a németek kedvelt célja: a jól képzettek ott jobb munkalehetőséget találnak.

Hogy jelenleg kevesebb külföldi igyekszik hozzánk, ennek több oka van: a nehéz munkaerőpiaci helyzet, a gazdasági válság és a szigorú törvények. Németországnak le kell egyszerűsíteni a munkaerőpiaci hozzáférhetést bevándorlók számára, ha enyhíteni kívánja a demográfia változások következményeit. Máig érvényben van az a korlátozó rendelet, miszerint egy munkaadó csak akkor alkalmazhat külföldit, ha bebizonyítja: nem talált német munkaerőt. Hangsúlyozandó viszont, hogy a bevándorlásnál a mennyiség mellett a minőség is döntő. Németországnak nincs szüksége képzetlen bevándorlókra, azokból máris van elég; nekik alig van esélyük állást találni.

30 év óta növekszik az egyszemélyes háztartások aránya. A három, négy vagy több tagúaké pedig csökken. Egyrészt nőtt a fiatal, gyermek nélküli szinglik száma: a jólét lehetővé tette, hogy sokan külön költözzenek. Másrészt egyre több idős ember él egyedül, mivel sokszor az élettárs – általában a férfi – korábban elhalálozik.

Minden európai társadalomban megfigyelhető, hogy csökken a gyermekvállalási kedv. A nők ma magasabb képzettségűek, karriert akarnak csinálni és nem csak a gyereknevelésnek szentelni magukat. Gyereket nevelni drága dolog, mert nőnek az igények mindkét oldalon: négy pubertás korúnak a laptopot, márkás cuccot valamint egy külföldi tanévet finanszírozni – ezt kevesen tudják illetve akarják megengedni maguknak. Elgondolkodtató azonban, hogy Németországban a nők egynegyede nem lesz anyuka; Európa szerte ez nagyon magas arány és arra utal, hogy a német társadalom nem éppen gyermekszerető.

Egyre jobban kitolódik a házasságkötés: a férfiak átlag 32.6 évesen, a nők 29.1 évesen fogadnak örök hűséget egymásnak.

A fiataloknak előtt sok lehetőség nyílik: szakmát tanulhatnak, később főiskolai, egyetemi végzettséget szerezhetnek. Kipróbálnak többféle munkát, külföldre távoznak, egy önkéntes szociális évet végeznek...

...ami elég népszerű Németország-szerte. Ezt az opciót sokan választják az érettségit követően, a felsőoktatási tanulmányok megkezdése előtt.

Nem akarják korán karóhoz kötni magukat. Ez nem illik bele ebbe a sok lehetőségű társadalomba. Ezen kívül apadóban a házasság gazdasági jelentősége, ami különösen az ország nyugati részén volt elterjedt. Manapság egyre több nő képes egyedül is magas egzisztenciát teremteni magának, megáll a saját lábán is. Az emberek inkább érzelmi okokból mondanak inget egymásnak, ha gyermeket terveznek. Ez átlagban 30 éves kor körül történik.

Vessünk egy pillantást a jövőbe. Ön szerint milyen lesz Németország 2030-ban?

Ha akarom, ha nem: az idősek országa leszünk. A lakosság több mint egyharmada 60 év feletti lesz. A mai nyugdíjasok 80 százaléka csupán egy népiskolai (Volksschulabschluss) végzettséggel rendelkezik majd. Színesebb lesz viszont a képzettségi paletta. A tíz év alattiak korosztály egyharmada bevándorlók családjából származik majd – ők lesznek a holnap szülői generációja. Terjedőben lesz a városiasodás és a ritkábban lakott területeken a falvak eltűnnek. Valószínű kevésbé leszünk jómódúak, mert a gazdasági növekedés arra megy majd rá, hogy az öregedő társadalom eltartását finanszírozzuk.