Catherine Ashton bárónő

A ’80-as években számos oktatással, kultúrával és egészségüggyel foglalkozó civil szervezetben dolgozott. 1999-ben a Labour Party (Munkáspárt) színeiben nem örökölhető nemesi rangot kapott, így lett Upholland bárónője, valamint a brit parlament felsőházának tagja.

A karrier létráján hármasával vette a fokokat. Volt oktatásügyi államtitkár-helyettes, ifjúsági ügyekkel foglalkozó miniszter Tony Blair kormányában, majd igazságügyi államtitkár-helyettes. 2007-ben a Lordok Háza elnöke lett és oroszlánrésze volt a Lisszaboni szerződés elfogadtatásában. Egy évvel később már az Európai Bizottság kereskedelmi biztosa, ekkor lemond a felsőházi tagságáról, de a főnemesi címét megtartja. A Lisszaboni szerződés nyomán – egy kompromisszum után – Ashton kapja a kül- és biztonságpolitikai képviselői posztot, egyszerűbben mondva, ő lesz az EU „külügyminisztere”.

Ashton bárónő ma a világ legjobban fizetett női politikusa, éves fizetése 230 000 font (cca. 70 millió forint). Irodája – a European External Action Service (EEAS) – Brüsszel új diplomáciai testülete. A stáb egyharmada az EU 27 tagországából áthelyezett diplomata, a többiek az EU Tanácsából ill. Bizottságából érkező külügyi, kereskedelmi és humanitárius tapasztalattal rendelkező munkatársak. A kollégák kiválasztásánál szigorú kvótarendszert alkalmaznak, amely híven tükrözi a nemek közötti egyensúlyt, az etnikai hátteret és a származási országot. Még olyan kis nemzeteknek is, mint Máltának és Észtországnak képviselővel kell rendelkeznie a stábban.

Kritikusai viszont azzal vádolják, hogy hatalmas birodalmat épített fel, ahol több mint száz jól fizetett, „zsíros eurokrata és aktatologató” dolgozik. Egyes bürokraták munkaköri leírása olyan bizarr kifejezéseket tartalmaz, mint a „horizontális ügyek” vagy a „stratégiai kommunikáció”. Az EEAS évente 400 millió fontos büdzsével rendelkezik, amely a szervezet bővülésével, várhatólag 2,5 milliárdra fog rúgni, (szinte már átszámolni is képtelenül nagy összeg).

Bár az iroda figyelme a világ minden csücskére kiterjed, az utóbbi idők eseményei mégis azt bizonyítják, hogy külügyi kérdésekben változatlanul a tagországok vezetői döntenek, és nem Ashton bárónő vagy a csapata.

Ennek ellenére a team rendületlenül dolgozik tovább, s olykor kiveszik jól megérdemelt, évi 15 hetes szabadságukat és a fizetésük akár 50%-át is meghaladó prémiumukat.

Catherine Ashton, brit munkáspárti politikus, az EU külügyminisztere a karrierje csúcsán, a sikeres nők egyik legjobb példája.

További cikkeket olvashat Nagy-Britanniáról az