Cápashow

Az az igazi kérdés, hogy mit kezdjünk ma Brechttel. Ne gondolják, hogy egyszerű a válasz: ami kilencven éve megdöbbentő volt, újszerű, mellbevágó, az mára konvencionális lett – formailag is, tartalmilag is. „Mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest?” – ez a bonmot ezerkilencszázhuszonnyolcban mozgósító erejű társadalmi üzenet volt, ma divatos kormányszlogen. És a háború borzalmairól, a szegénységről, az erkölcsök álságosságáról is mindent tudunk már, amit Brecht tudott. A cselekvő színház pedig sokadik válságát éli a sokadik virágkor után.

Mégis kell lennie valaminek a brechti világban, ami annyira vonzza a mai magyar rendezőket. Hiszen kevés olyan huszadik századi szerző akad, akit annyiszor játszanának, mint éppen Bertolt Brechtet. A Kurázsi mama a Katonában megy, a Koldusopera a Vígben.

Persze Bicska Maxi álszirupos-gúnyos betörőrománcát sokféleképpen lehet játszani, az idősebbek nyilván emlékeznek a Gábor Miklós-féle „klasszikusra” vagy a Ljubimov varázsolta „buszos” megoldásra, hogy csak két szélsőséges megoldást említsünk. A Bodó Viktor rendezte előadás (melyet a Vígszínház társulata a Szputnyik Hajózási Társasággal közösen jegyez – utóbbiaknak, ha jól értem, hattyúdala is ez) inkább a játékos megoldás felé megy el, színpadszerű ötlethalmokat látunk, jókat és rosszabbakat vegyesen, melyeket (jó esetben) a dalok tartanak össze. (Mintha egy hajdani esztrádműsor peregne előttünk, most jöjjön a betörők kara, aztán az örömlányok etűdje stb.) A darab persze megengedi ezt a közeledést, de akkor el kellene találni a megfelelő ritmust hozzá.

Úgyhogy ezúttal Kurt Weil lett a főszereplő, de hát, ahogy mondani szoktuk, ennél nagyobb bajunk ne legyen. A színészek odaadóan szolgálják a rendezői koncepciót, igazi mozgástere itt csak Hegedűs D. Gézának és Mészáros Máténak van, mindketten élnek is a lehetőséggel. A szöveget, szokás szerint, eléggé fölszántották, vetettek is belé aktuális poénokat, de Brecht kibírja ezt is. A versek se úszták meg, ott is vannak finom poénok (az ágyúk az ágyak pld.), de a bifsztektatáron még kellene dolgozni kicsit.

Balogh Károly