Betilthatják-e a neonácik pártját?
Kétség nem fér hozzá, hogy az NPD („Németország Nemzeti-demokratikus Pártja”) a radikális, fajüldöző neonácik tömörülése. Mind korábban a szociáldemokraták, mind most, a kereszténydemokraták vezette kormány szeretné betiltani, ám ezt nem csak az alkotmánynak a szabad vélemény-nyilvánítást védő rendelkezései akadályozzák. A 2003-as betiltási kísérlet azon hiúsult meg, hogy a bizonyítékok egy része az Alkotmányvédelmi Hivatalnak az NPD-be beépített embereitől származott. Miután legutóbb kiderült, hogy egy legalább 9 gyilkosságot elkövetett terrorista csoportnak kapcsolata volt vezető NPD-emberekkel, a szélsőjobboldali párt betiltása ismét napirendre került. Első lépésként kivonják a hatóság informátorait – azután pedig hozzálátnak immár nem megkérdőjelezhető bizonyítékok gyűjtéséhez. Betiltási javaslatra így is legkorábban 2013-ban, betiltásra – ha egyáltalán – csak 4-5 év múlva kerülhet sor, mert az NPD még a strasbourgi Emberjogi Bíróságban is reménykedhet.
Politikusok és a szélsőjobbal foglalkozó társadalomtudósok véleménye az NPD ügyében megoszlik. A pártnak mintegy hatezer tagja van s a legutóbbi országos választáson a szavazatok másfél százalékát kapta. A 16 tartományi parlament 1.860 tagjából az NPD-nek 11 jut, valamennyien az egykori NDK területén, ott is csak két tartományban: Szászországban nyolcan, Mecklenburg-Előpomerániában öten jutottak be a helyi törvényhozásba. Kelet-Németországban, alkalmasint a történelmi előzmények miatt, különösen erősek a neonácik: a hatóságok becslése szerint az országban mintegy 25.000 főre tehető a szélsőjobb aktivistáinak teljes tábora s ezek harmada keleten található.
Gerhard Schröder, az akkori szociáldemokrata kancellár kezdeményezésére, a többi parlamenti párt egyetértésével 2001-ben indult az első kísérlet az NPD betiltására, amely azonban kínos kudarccal végződött. A kérelemre, hogy nyilvánítsák a pártot alkotmányellenesnek, ami egyúttal betiltását jelentené, az Alkotmánybíróság 2003-ban nemet mondott. Nem elvi, hanem formai okokból. Kiderült ugyanis, hogy az NPD helyi és országos vezetésében tucatszám találhatók az Alkotmányvédelmi Hivatal beépített emberei s a pártra vonatkozó terhelő bizonyítékok javarészt azoktól származtak – így nem voltak elfogadhatóak.
A német törvények egyébként szigorúan védik a politikai pártokat és a vélemény-szabadságot, így betiltásra nem elegendő jogalap az, ha egy párt fellép az ország alkotmánya ellen. Bizonyítani kell, hogy az adott párt agresszívan, erőszakosan valóban törekszik az alkotmányos rend megváltoztatására. Mégpedig hitelesen bizonyítani, nem pusztán fedett rendőrök, beépített informátorok jelentéseivel.
A zwickaui terroristák
Az u.n. zwickaui (megint csak kelet-németországi) terrorista csoport tavalyi leleplezése mindenesetre szolgált ilyen bizonyítékkal. A három neonáci (egyikük öngyilkos lett) az évek során nyolc török és egy görög származású, ártatlan német polgárt, valamint egy rendőrnőt gyilkolt meg. Bombamerényletet is elkövettek s nem lehetetlen, hogy további faji alapú gyilkosságok mögött is ők állnak. Miután kiderült, hogy kapcsolatban álltak az NPD embereivel (egyikük vizsgálati fogságban van és bűnrészességgel vádolják), ez indította arra a politikát, hogy ismét foglalkozzék a közveszélyes párt betiltásával. Angela Merkel kancellár véleményét a kormány szóvivője így fogalmazta meg: „Az NPD idegengyűlölő, antiszemita, alkotmányellenes és velejéig antidemokratikus párt.”
Miközben a kormány és a törvényhozás mindkét háza támogatja, hogy javasolják az NPD betiltását, nem kevesen óvatosságra intenek. Emlékeztetnek, hogy a meghiúsult betiltási kísérlet jelentősen megnövelte a párt ismertségét és szavazatait: az korábban 0.4, az ügy után 1.5 százalékot kapott az országos választáson. Szakértők azzal tanácsolnak el e lépéstől, hogy nem kell eltúlozni a veszélyt. Felmérések szerint a párt taglétszáma az elmúlt négy évben csökkent, a két tartományi törvényhozásban is visszaestek, ugyanakkor belharcok és vitás pénzügyek bénítják az NPD-t.
Feltehetően többet nyom a latban befolyásos politikusok, köztük Wolfgang Schaeuble, a CDU-hoz tartozó pénzügyminiszter véleménye, amellyel nem áll egyedül. Szerinte „butaság” újra próbálkozni, mivel az Alkotmánybíróság újra el fogja utasítani a javaslatot s így azzal csak az NPD-nek tesznek majd szolgálatot. Thomas de Maiziére, az ugyancsak kereszténydemokrata belügyminiszter szerint az újabb kísérlet csak ahhoz vezethet, hogy politikai mártírt csináljon a pártból. A törvényhozók nagy többsége mindenesetre a zwickaui terroristák ügyének tükrében másként látja. Általános felháborodást keltett, hogy a banda - ideológiai okokból - éveken át gyilkolt ártatlan embereket anélkül, hogy a hatóságok felderítették volna az ügy hátterét – holott régen tudták, hogy a későbbi tettesek szélsőjobboldali szervezetekhez tartoznak.
Az NPD középre próbál húzódni
Az NPD egyébként – újabban – arra törekszik, hogy mérsékelt, nemzeti érzelmű középpártként jelenítse meg magát a nyilvánosságban. 1996-tól tavalyig Udo Voigt állt a párt élén. Apja a náci SA tagja és katona volt, fia szintén: több éves szolgálat után főhadnagyként éppen szélsőjobboldali nézetei miatt bocsátották el a hadseregből. Szociológusok szerint Voigt formált az addig német-nacionalista pártból túlnyomórészt újnáci, a rendszerrel szemben mind ideológiailag, mind a gyakorlatban agresszíven fellépő alakulatot. Ő volt az, aki integrált különböző radikális, szélsőjobboldali szervezeteket, ismert újnácikat hozott a párt vezetésébe és kiépítette az NPD nemzetközi kapcsolatait hasonszőrű európai szervezetekhez, mint az olasz újfasiszták. Sikerei ellenére a párt tavaly novemberi kongresszusán a fiatalabb Holger Apfelt, a párt kiadójának vezetőjét és lapjának főszerkesztőjét választották elnökké. Az új pártvezető, aki szélsőséges nézeteiben nem különbözik elődjétől, más taktikát honosít meg: szerinte „szeriőz radikalizmussal” kell megnyerni az embereket. Az NPD újabban gyermek-rendezvényeket is szervez, tagjai tevékenyek különböző társadalmi mozgalmakban, sőt, keresik a kapcsolatot a hívőkkel is: Apfel például hangsúlyozza, hogy rendszeresen eljár katolikus egyházközsége templomába.
Ügynökök alkonya
A belügyminiszterek szövetségi konferenciája legutóbb úgy döntött: ki kell vonni az Alkotmányvédelmi Hivatal beépített embereit, informátorait az NDP-ből, ha azt akarják, hogy a siker reményében próbálkozhassanak a párt betiltásával. A feladat korántsem könnyű: a német sajtó szerint az NDP országos vezetésében és tartományi vezető testületeiben vagy két tucat fedett ügynök működik és összesen vagy 120 beépített informátor figyelte a veszélyes szervezetet. Az érintettek, s persze hivataluk kevéssé lelkesek, hiszen „leleplezésük” az ügynökök további pályafutását befolyásolhatja. Nem beszélve arról, hogy sokakat visszatarthat a nemzetbiztonsági munkától, ha látják, milyen helyzetnek lehetnek kitéve.
A politikusok most azt mondják: legalább fél évet kell várni, amíg ez a folyamat lezárul, majd csak akkor kell tovább lépni az úton, amely igen hosszúnak ígérkezik. Borúlátóak már arról beszélnek, hogy Strasbourgban végződhet az ügy, s kimenetele ott is kétséges. Az Emberjogi Bíróság eddig kilenc szélsőséges párt betiltásának ügyében hozott ítéletet. Ezek közül csak egy esetben látta úgy, hogy a török, radikálisan iszlámista „Jóléti Párt” betiltása elfogadható, mert a párt tevékenysége az ország demokratikus rendje ellen irányul. A bíróság a másik nyolc hasonló keresetet elutasította
