Békekötés helyett bizottságosdi
A Bécs ösztönzésére létrehozott szakértői bizottság vizsgálódik, Ausztria azonban továbbra sem ismeri el, hogy hiba volt a litvániai bűnei miatt tömeggyilkosként körözött Mihail Golovatov villámgyors továbbengedése Oroszországba. Vilnius első reakcióként minimum bocsánatkérést követelt, Bécs viszont kezdettől fogva hiányos információra hivatkozik, s az adatcsere javítására igyekszik terelni a figyelmet.
Litván turistára mostanában aligha számíthat Ausztria: még ha a politikai feszültséget sikerül is előbb utóbb enyhíteni, az alpesi ország tekintélyén jókora csorba esett a kis balti köztársaságban. A litvánoknak 1991. januári függetlenségi harcuk máig érzelmi kérdés, Mihail Golovatov akkori KGB-tiszt, aki a függetlenségüket védő vilniusiak ellen vezényelte az oroszokat, számukra mindenképpen tömeggyilkos, hiszen 14 litván ellenálló halt meg az o
roszok golyóitól, sok százan pedig megsebesültek.
Vilnius tavaly európai uniós körözést adatott ki a KGB –vezér elfogatására: Golovatov az orosz sí szövetség funkcionáriusaként Helsinkiben kapott schengeni vízumával egészen idén július közepéig vígan utazgatott Európában. (Tehette, kaphatott vízumot, mert a schengeni nyilvántartási rendszernek vannak gyengéi. Például, ha csak egyetlen betűkülönbség van az útlevélben szereplő és az adatbázisban rögzített név között, máris szabad az út. Márpedig a cirill betűs átírásnál ilyesmire akad példa: Golovatov nevét is számtalan módon lehet írni, vezetéknevét a dupla és szimpla vé variációival, keresztnevét kh-val, ch-val, há-val,…)
Rövid "kitérő" Bécsben
Mégis, a schwechati repülőtéren fennakadt a rostán. Alig 18 órán át tartották fogva az osztrák hatóságok, majd – arra hivatkozva, hogy Vilnius képtelen volt a megadott határidőig részletesen tájékoztatni az elkövetett bűnről, hirtelen elengedték, és feltették az első Moszkvába induló gépre. Hogy a 18 óra alatt mi történt, csak sejteni lehet, mindenesetre maga az érintett egy nyilatkozatban hálásan emlegette a bécsi orosz nagykövet közbenjárását. A rossznyelvek zsarolást emlegetnek, a litvánok nyíltan arról beszélnek, hogy Ausztria előbbre helyezte az Oroszországhoz fűződő kapcsolatot egy tömeggyilkos bíróság elé állításánál.
Az osztrák belügyminiszter máig azon örvendezik, hogy az ügy nem politikai síkon, hanem az államügyészség szintjén intéződött, a külügyminiszter szerint nem történt hiba, Faymann kancellár ennek megfelelően elzárkózik a bocsánatkéréstől. Vilniust nem győzi meg az információ hiány emlegetése: több kérdést kellett volna feltenni, és bevárni a választ –mondjuk 48 órát adni az ügynek. Vannak szakértők, akik szerint az osztrák hatóságnak semmi köze ahhoz, mivel vádolják a schengeni rendszerben nyilvántartott személyt, ha egyszer nemzetközi körözés van ellene érvényben.
Egyre több osztrák politikus, közéleti személy – köztük nem csak ellenzékiek, hanem például Erhard Busek egykori néppárti elnök – hiszi az orosz közbenjárást, és nehezményezi a behódolást. Másrészt Buseket például aggasztja, hogy Ausztria ezzel az incidenssel eljátszotta az emberi jogok védelmezőjeként kivívott nemzetközi tekintélyét. Őt igazolja Viviane Reding nyilatkozata: eszerint az EU emberi jogi biztosa csalódott Ausztriában.
A litván politikusok sértettek és értetlenek – bár az államfő hivatalosan lemondott a korábban követelt bocsánatkérésről. A sajtó viszont kegyetlen karikatúrákat közöl Ausztriáról. Természetesen a többi balti köztársaság Litvánia mellé áll, s Lengyelország is, igaz meglehetősen körmönfont módon, hiszen EU-elnökként érdeke a két tagország közötti nézeteltérés elsimítása. A kétoldalú tárgyalást elősegíti, ugyanakkor a varsói külügyminisztérium nem győzi hangsúlyozni, hogy az 199. január 13-i véres vilniusi véres éjszaka gyilkosainak bűnhődniük kell. Az osztrák sajtó bőségesen foglalkozik az üggyel. Moszkvai véleményeket nem lehet olvasni. S arról sincs hír, vajon az osztrák-orosz viszony mennyivel lett jobb a bécsi szívesség nyomán.
