Az osztrákok nem voltak vevők a szélsőjobboldali uszításra

Nem jött be a szélsőjobboldal számítása, de így is két szabadságpárti képviselő jutott be. A részvétel valamivel a négy évvel ezelőtti alatt maradt, a nem végleges adatok szerint 42 százalék körül volt.

Alaposan, 9,5 százalékkal visszaesett a nagyobbik kormánypárt, s a korább hét helyett csak öt mandátumhoz jutott, szemben a Néppárttal, amely százalékosan ugyan gyengébb, de megőrizte korábbi hat mandátumát.

Hans- Peter Martin, ez a belpolitikai színtéren egyáltalán nem szereplő Európa-politikus, aki látványos leleplezéseiről, igazságot kereső hadjáratairól, az EU intézményeivel szembeni bírálatairól ismert, újra a harmadik. A megszerzett három mandátum minden bizonnyal őt magát is meglepte.

Ezzel szöges ellentétben az igencsak magabiztos Szabadságpártot (FPÖ) hideg zuhanyként érhette, hogy EU-ellenességgel párosult zajos, gátlástalanul szélsőjobboldali belpolitikai kampánya nem volt kellőképpen eredményes, és a felmérések alapján remélt földcsuszamlásszerű előretörés elmaradt: a jelek szerint az osztrákok az európai választásokon Európáról kívántak szavazni. Másrészt ez az ízléstelenség határát gyakran súroló, főleg a kisebbségeket és az idegeneket célba vevő támadássorozat talán még híveit is sokkolta. Ez a párt, amely Haider egykori pártjának nevét megtartva, vezetője révén túltesz az elődön, így is eggyel több mandátumot szerzett a négy évvel ezelőttinél, így veresége csak viszonylagos. A listavezető Andreas Mölzer személyében szélsőséges ideológus vonulhat be az Európai Parlamentbe.

Ha kíváncsi, mi "tett be" a szociáldemokratáknak, olvassa el a teljes cikket a