Az évszázad alkuja? – Közel-keleti „ingatlanfejlesztés”
Szenzációként tálalták június végén, hogy Jared Kushner, Donald Trump amerikai elnök veje és közel-keleti főtanácsadója interjút adott az El-Kudsz (ez Jeruzsálem arab neve – A szerk.) című lapnak. A nyilatkozatot az után tette, hogy Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke nem volt hajlandó fogadni őt és társait, vagyis a Trump-féle „évszázad alkujával” házaló amerikai diplomatacsoportot. Kushner az interjúban azzal fenyegette Abbászt, hogy nyilvánosságra hozzák a Trump-tervet, és akkor a palesztin nép felismeri, hogy vezetői micsoda gazdasági és politikai lehetőségeket utasítanak el.
Valóban, „az évszázad alkuja” csak közvetve és részlegesen ismert, feltehetően nem rögzítették véglegesen, hogy nyitva tartsák egyes nagyhatalmak vagy regionális szereplők lehetőségét a csatlakozásra. Az viszont biztos, hogy a béketerv sikerének egyik feltétele az, hogy a partnerek és a közvetítők érdekeltek legyenek a megállapodásban. A másik a megfelelő nemzetközi háttér és légkör. Egyelőre mindkét feltétel hiányzik. Sem a ramallahi palesztin vezetést, sem a Gázát uraló Hamászt, sem az izraeli kormányt nem sürgeti semmi. Holott a helyzet sürgető lenne, elsősorban a humanitárius katasztrófa peremén álló Gáza-övezetben.
„Az évszázad alkuja” keveset változtatna a jelenlegi helyzeten. A Jordán-folyó völgyét a továbbiakban is Izrael ellenőrizné, az elmúlt évtizedekben felépült nagyobb telepek maradnának, a kisebbeket „áthelyeznék”. Nincs szó arról sem, hogy Kelet-Jeruzsálem lenne a (szigorúan demilitarizált) palesztin állam fővárosa. Helyette a jeruzsálemi Óvároshoz legközelebb eső palesztin település, Abu Dis és néhány hozzá csatolt arab falu lehetne a főváros. Abu Disben áll a palesztin törvényhozás félig elkészült épülete, amelyet a kilencvenes években húztak fel. Azt tervezik, hogy a faluból hidat építenének az al-Aksza komplexumáig. Az úgynevezett Nyugati-part hatvan százalékán maradna az izraeli uralom. A Gáza-övezet határforgalmáért pedig Egyiptom vállalna felelősséget. A tervet négy arab állam támogatja, és Izrael is erre utaló lépéseket tesz. Ezzel nem kockáztat: Netanjáhú kormányfő tudja, hogy a palesztin vezetés ezt az ajánlatot el fogja utasítani.
Donald Trump és Jared KushnerA hónapok óta tárgyalt tervezet különböző fejlesztési ígéreteket tartalmazott. Az Egyesült Államok negyvenmilliárd dollár hozzájárulást ígért, Szaúd-Arábia és más Öböl-államok pedig további súlyos milliárdokat adnának a palesztin területek helyreállítására. Gáza kiemelt figyelmet kapna – sok elemző szerint oda tevődne át a palesztin államiság súlypontja. Vannak, akik úgy vélik, az Egyesült Államok el akarja érni, hogy Egyiptom megengedje a gázai lakosoknak, hogy a Sínai-félsziget északi részén létesítendő fejlesztési területekre települjenek. Így enyhíthetnék az övezet rettenetes állapotát. Gáza tíz éve – amióta a Hamász átvette az uralmat – izraeli és egyiptomi blokád alatt áll. A lakosok Gázában hatalomba szavazták az iszlamista szervezetet a jobb élet és a felszabadulás reményében, de csalódniuk kellett. A helyzet humanitárius katasztrófával fenyeget. Ez is az oka lehet annak, hogy a Hamász – miközben nem hagy fel az Izrael elleni terrortámadásokkal – már komolyan latolgatja a Trump-üzlet elfogadását.
Donald Trump azonban az arab kormányok számára hiteltelenné vált, miután, szakítva elődeinek gyakorlatával, akik inkább közvetíteni igyekeztek a palesztinok és az izraeliek között, egyértelműen Izrael mellé állt, amikor elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, és oda helyezte az Egyesült Államok nagykövetségét. Trump másik fő támasza a térségben a szaúdi királyság lett. Ők üdvözölték is az irániakkal kötött atomalku felmondását, és e két szövetségesnek kedvez az is, hogy az USA leplezetlenül rezsimváltásra törekszik Iránban.
A szaúdiaknak Trump kiemelt szerepet szán a közel-keleti játszmában. Elsősorban a pénzükre számít a palesztin területek fejlesztésénél, de nagyobb ideológiai teret is adna: a terv egyik eleme, hogy a jeruzsálemi iszlám szent helyek feletti felügyeletet a szaúdi király átvenné Jordániától. Jelenleg ugyanis az al-Aksza mecset, a Sziklamecset és az egész terület egy vallási alapítvány felügyelete alatt áll, amely a jordániai vallásügyi alapítványok minisztériumához tartozik. Nyílt titok, hogy a sivatagi királyság szeretné megszerezni Mekka és Medina szent helyei mellé ezt a „trófeát” is. Szalman király máris 150 millió dollárt adományozott az al-Aksza alapítványának. El lehet képzelni, hogy ez a törekvés milyen indulatokat kelt II. Abdullah jordániai királyban. A Hasemita-dinasztiát a múlt század húszas éveinek elején szorították ki Mekkából és Medinából az el-Szaúd család csapatai. Most pedig még Jeruzsálemből is „kivezetnék”. Kérdés, mi számít jobban a gazdasági csőd szélén álló, társadalmi elégedetlenség által sújtott királyságnak: a büszkeség vagy a szaúdi milliárdok?
Trump terve az, hogy a gazdag olajállamok nagyszabású beruházásokat, ingatlanfejlesztéseket kezdenek főleg Gázában és a Sínai-félsziget északi részén, ami fellendülést és belső békét hozna a palesztinoknak. A palesztin menekültek visszatéréséről nem lehet szó, ők valamilyen kárpótlást kaphatnának. Egyelőre tehát azt tudni, hogy az amerikaiak sok-sok arab pénzt ígértek a palesztinoknak a megállapodásért cserébe. De elegendő-e ez?
Katasztrófaelhárítás
A Gázai-övezetben 1,9 millió palesztin él. A sűrűn lakott városias területsávon csak a lakosok tíz százaléka jut iható vízhez, a többségnek lajtoskocsikból osztogatnak. Áramszolgáltatás csak napi három-négy órán át van. Nincs elég élelmiszer. A mezőgazdasági terület szűkös, de az izraeli határ menti egy kilométeres sávot tilos megművelni. A halászati zónát is igen szűkre szabták. Súlyos a lakáshiány, az ENSZ adatai szerint 120 ezer lakásra volna sürgősen szükség. A munkanélküliség 44 százalékos, az ifjúsági munkanélküliség 60 százalékos. A terület most gyakorlatilag börtön. Az orvosi ellátás akadozik, gyógyszerhiány van. Az oktatási és az egészségügyi rendszer nagyobb részét az ENSZ egyik ügynöksége látja el. Az USA épp most vonta meg a szervezetnek adott évi 300 millió dollárnál is nagyobb támogatását. Mindez nem teszi elfogadhatóvá, de valamelyest magyarázza az elkeseredettséget, azt, hogy a terrorszervezetek könnyen toboroznak akár öngyilkosjelölteket is.
Hetven éve tart a béke és rendezettség nélküli állapot Palesztina egykoron brit fennhatóság alatt álló területén. Az elmúlt évtizedekben minden érdekelt fél sok esélyt és lehetőséget tékozolt el. Az izraeli és a palesztin társadalom sem igazán hisz a megállapodás lehetőségében. A felnövekvő nemzedékeket nem nevelik megértésre: a palesztin iskolákban azt tanítják, hogy a zsidó népnek semmi köze nincs a Szentföldhöz, őseik sohasem éltek ott, a cionizmus pedig gyarmatosító trükk. Az állami propaganda antiszemita gyűlöletkampányt folytat, hősnek állítja be a terroristákat – így nem is lehet csodálkozni azon, hogy a palesztin közvélemény elutasító, az izraeliek bizalmatlansága sem alaptalan.
Trump úgy hiszi, megfelelő összegekkel rendezni lehet egy ilyen mély válságot. Mintha csak ingatlanfejlesztésről volna szó, és az elhanyagolt belvárosi negyedek nélkülöző lakóit nagy pénzekkel kivásárolná a lakásaikból, hogy a lebontott házak helyén sokkal több pénzért eladható ingatlanokat húzzon fel.
A Trump-tervből csak azok a kérdések hiányoznak, amelyek megoldatlansága eddig is megakadályozott minden alkut. Egy, a The Jerusalem Postban közölt minapi felmérés szerint Trump eddig kiszivárgott tervéről az izraeli közvélemény is elutasítóan nyilatkozik: tisztában vannak ugyan azzal, hogy a tervezet kedvez Izraelnek, de látják azt is, hogy a másik oldal nem fogja elfogadni.
