Az EU üvegszilánkja
„VIII. Henrik tombolna. Gutaütést kapna. Arca lángolna a dühtől. Bizonyosan fejek hullanának” – így kezdi beszámolóját a Daily Mail London legújabb építészeti látványosságáról, Nyugat-Európa legmagasabb, 310 méteres felhőkarcolójáról, a Shardról, vagyis becenevén, az Üvegszilánkról.
„Drága”, „túlmegy minden határon”, „külföldi befektetők tulajdonában van”, ilyen és ehhez hasonló kritikák érték London új, posztmodern épületét, az olasz építész, Renzo Piano által megálmodott üvegtornyot.
Amikor Irvine Sellar, a tapasztalt ingatlanfejlesztő kormánymegbízást kapott a terület fejlesztésére, első dolga volt egy világklasszis építész megtalálása. Sokak meglepetésére, választása az olasz Renzo Pianora esett, aki korábban „agresszív fallikus erődítményeknek” nevezte a magas épületeket. Az angol főváros bámulatos acél-beton-üveg szerkezetének terve egy berlini étteremben született 2000-ben. Ott találkozott a két férfi, az építész és az ingatlanfejlesztő. Ebéd után Piano megfordította az étlapot és a hátoldalára elkezdte felskiccelni a felhőket szurkáló üvegcsodát. Sellar figyelte.
– Tetszik a folyó, tetszik a vasúti sínekből áradó energia. Látom magam előtt, ahogy egy óriási vitorla emelkedik ki a folyóból – mondta Sellarnak az olasz építész, s ezzel megszületett az üvegtorony terve, amely azonnal elnyerte az ingatlanfejlesztő tetszését. Nem így volt ezzel az angol kulturális örökségért felelős hivatal, amely "London történelmi szívét átszúró üvegszilánknak” nevezte az épületet, így maradt rajta az Üvegszilánk név.
2008-ban még el sem kezdődött az építkezés, amikor beütött a krach, az emberemlékezet óta nem látott gazdasági válság, ami nem könnyítette meg Sellar pénzszerzési dolgát. Úgy tűnt, az egészből nem lesz semmi, ám az utolsó pillanatban egy katari befektető a segítségére sietett és megvásárolta a részvények nyolcvan százalékát. Így 2009 márciusában megkezdődhetett az építkezés. – Katar nélkül nem lenne ilyen épületünk Londonban – nyilatkozta később. Miután a finanszírozást megoldotta, jött a következő kihívás: 95 emeletet építeni a londoni agyagos talajra, egy árapályos folyó mellett, sűrűn lakott területen.
A logisztika valóságos katonai hadművelet volt. Az építkezés helyén található az ország legforgalmasabb pályaudvara, számos busz útvonalának kereszteződése, két metróvonal és a Guy’s kórház egészen a közvetlen közelében. De elkészült a Sellar által „függőleges városnak” nevezett, 310 méter magas acélszerkezetű, több ezer köbméter betont tartalmazó torony, amelyet 11 ezer csillogó üvegtábla borít. Benne éttermek, lakások, irodák, egy ötcsillagos szálloda, negyvennégy lift, több tucat lépcsőház és több kilátószint, ahonnan bámulatos, 360 fokos látvány nyílik az angol fővárosra, és akár 50 km-re is ellátni, ha az időjárás kegyes a látogatókhoz.
– Számomra az a legfontosabb, hogy a londoniak megszeressék – nyilatkozta az építész –, a felhőkarcolóknak többet kell visszaadniuk a városnak, mint amennyit elvesznek tőle.
Február 1-én a nagyközönség birtokába veheti London új büszkeségét. Ugyan egy átlag londoni nem valószínű, hogy kivesz egy szobát az Üvegszilánk luxus szállodájában, és az apartmanokat is borsos áron adják, a kilátást azért megnézheti bárki, földi halandó, ha visz magával egy kitömött bukszát és a metróból a London Bridge megállónál kiszáll. A belépőjegyért mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk: felnőtteknek £24.95, gyerekeknek £18.95.
De a pénztárcánkat ért sokkot azonnal kiheverjük, amint belépünk az épületbe. Humoros tablók fogadnak, például Kate Moss házasságot köt VIII. Henrikkel, Alfred Hitchcock galambok elől menekül a Trafalgar téren, Margaret Thatcher tandemkerékpáron ül Karl Marx-szal! Az angolok tudnak magukon és a saját történelmükön ironizálni.
A 68-72. szinteken található kilátókból pedig elénk tárul egy mesevilág: mintha London makettjét néznénk a pici Tower-híddal, az apró karikával, London szemével, a Szent Pál katedrálissal, a Buckingham palotával, látjuk a pályaudvar játékvonatait és a lentről nem érzékelhető, ám a magasból jól kivehető, szeszélyesen kanyargó Temzét. A látvány élvezetét tovább növelik a videolencsével és hatalmas LCD-képernyővel ellátott teleszkópok.
A Daily Mirror által „hipermodern, brit behemótnak” nevezett Üvegszilánk tetején a várost szemlélve, beigazolódni látszik Samuel Johnson, 18. századi költő, irodalmár mondása: „Aki belefáradt Londonba, belefáradt az életbe”.
További Nagy-Britanniával kapcsolatos írásokat olvashat az
angolosan.huweboldalon.
