Az EU összezárt a britekkel szemben, nem csatorna, hanem betonfal fog elválasztani
Valamikor a brit birodalom hadihajói uralták az óceánokat. A birodalom azzal üzletelt, akivel akart, és azon uralkodott, akin akart. Ma ezek a fregattok az angol kikötőkben ringanak a vízen, emléket állítva annak, hogy egykor a világ urai szálltak tengerre rajtuk. Az elmúlt száz évben már sokat beszéltek és írtak a britek bukásáról, ahogy darabonként elvesztették birodalmukat és a világban elfoglalt vezető szerepüket. A birodalom utáni országban még mindig élnek a régi berögződések, de ma már a britek kereskedelmi és hatalmi helyzete napról napra rosszabb. Mindeközben a konzervatívok gyenge hatalmát belső viszályok szaggatják szét, a Munkáspárt vezetése pedig kormányozni akarna, de nem hajlandó elkötelezni magát sem a Brexit mellett, sem pedig ellene. A pártok konferenciái után a brit vezetők mottója lehetne az amerikai komikus, Groucho Marx mondása, hogy „ezek az elveim, s ha nem tetszenek, nos, akkor van helyettük másik”.
A Munkáspárt most lezajlott éves konferenciájának jelszava: Újjáépíteni Nagy-Britanniát a tömegnek, és nem egy szűk rétegnek. Jeremy Corbyn pártvezető ezúttal megúszta puccskísérlet nélkül, bár a párton belül most is sokan a távozását kívánnák. Corbyn ellen a nyáron újabb kosárnyi antiszemita vád gyűlt össze. A legsúlyosabb közülük, hogy Corbyn megkoszorúzta az 1972-es müncheni olimpián az izraeli sportolókat meggyilkoló Fekete Szeptember tagjainak sírját. Később azt nyilatkozta, hogy nem tudta, mi történik pontosan, amikor megkoszorúzta a sírt. Aztán előkerült egy 2013-as beszéd, amelyet a Palestinian Return Centre-ben tartott, amely szervezet a több millió palesztin leszármazott Izraelbe való visszatéréséért kampányol. Corbyn a videóban elmondja, hogy szerinte két baj van a brit zsidósággal, az egyik, hogy a brit cionisták nem akarnak történelmet tanulni, a másik pedig, hogy nem értik az angol iróniát. A Channel 4 csatornának adott interjúban a vádakra reagálva elmondta, hogy ő ellenzi az antiszemitizmust, és szerinte nem antiszemitizmus, ha ő vitatkozni akar Izraelről. A botrányok közepette még a brit liberális napilap, a The Independent is szerkesztői vezércikkben kritizálta Corbynt, amiért annyira erőlködik, hogy antiszemitának tűnjön, és még az újság olvasóinak 60 százaléka is úgy érezte, hogy a politikus rosszul kezelte a vádakat. A Munkáspárt már 2016-ban átélt egy nagy antiszemita botrányt, mikor Naz Shah képviselőnő azt mondta, az izraeli–palesztin-konfliktust az oldaná meg, ha a zsidó állam Amerikába költözne. Az egy időre felfüggesztett, majd bocsánatot kérő Shah-t Corbyn a nyáron egyenlőségi árnyékminiszternek nevezte ki.
A konferencián ennek ellenére a Munkáspárt egységesnek tudott mutatkozni a külvilág felé. A Munkáspárt árnyék-Brexit-minisztere a válási terv megszavazásának hat feltételt szabott. Közülük a legfontosabbak a vámunióban és a közös piacban való maradás, valamint az ír határ ügyében a jelenleg fennálló helyzetnek a megmaradása. Corbyn parlamenti pályafutása során mindig is euroszkeptikus volt. A konferencia után adott Channel 4-interjúban elmondta, hogy ő a szabad piac bizonyos aspektusainak volt mindig a kritikusa. Arra a kérdésre, hogy ha hatalomra kerülne, támogatná-e az unióban való maradást, nem volt hajlandó válaszolni. A párt egyértelműen a konzervatívok bukására számít, bár minden nagyobb felmérés szerint a toryknak még mindig van pár százaléknyi előnyük. A Munkáspárt olyan nagyságrendű reformokra készül, amilyeneket utoljára 1945-től Clement Attlee kormánya hajtott végre. Corbyn a nagy cégekre, különösen a technológiai óriásokra magas adókat vetne ki, és nagy államosításokba kezdene. A háború utáni kormány a jóléti állam megalapításába, majd annak fenntartásával járó hatalmas költségekbe végül 1951-ben belebukott, és az idős Churchill visszaköltözhetett a Downing Streetre. Ha a Brexit közepette hatalomra kerülő Munkáspárt szociális reformokba kezd, annak komoly gazdasági következményei lehetnek.
A munkáspárt tehát már kormányozna, mindeközben a konzervatívok között továbbra is a Brexit részleteiről folyik a vita. A May-terv elleni lázadást a nyáron külügyminiszteri pozíciójáról távozó Boris Johnson vezeti. Lemondása az után, hogy a Brexit-miniszter, David Davis kiszállt a kormányból, kísérlet volt, hogy Theresa Mayt kimozdítsák a hatalomból. Aztán a nőügyei miatt a vezetői versenyből kiszoruló Johnson felesége benyújtotta a válókeresetet, és újabb afférja került nyilvánosságra. De May párton belüli szövetségesei nem ezért, hanem a politikus komikus kommentjei miatt próbálták kitolni őt a pártból. Johnson egy interjúban a teljes testet eltakaró burkát viselő nőket postaládához és bankrablókhoz hasonlította. A kommenteket egyesek gyűlöletbeszédnek titulálták, és még a rendőrség is nyilatkozatot tett róluk. Johnson úgynevezett Kanada-modellt vázolt fel, amely abból állna, hogy a britek az EU-val hasonló kereskedelmi szerződést kötnek, mint amilyet Kanada. Ezt a párt nagy része azonnal elvetette. A párt egyik vezető euroszkeptikusa, Jacob Rees-Mogg a konferencia előtt nem Brexitről szóló saját tervével, hanem egy új családreform tervezetével állt elő. Ez azért érdekes, mert Margaret Thatcher óta a toryk kizárólag a gazdaságra és a biztonságpolitikára koncentráltak, és közben elfeledkeztek az emberről. Rees-Mogg azok közé tartozik, akik szerint remek lehetőség, ha nincs megegyezés az Európai Unióval.
Mára a Brexitről szóló viták szinte a gazdasági kérdésekre koncentrálódnak. Pedig eredetileg a legtöbb euroszkeptikus a bevándorlás csökkentésére és az egyre terebélyesedő európai jogra szeretett hivatkozni mint érvekre a kilépés mellett. A kormánypárt úgy beszélt a kilépésről az elmúlt két évben, mintha hatalmas kereskedelmi lehetőségek nyílnának a válás után. Ezt táplálták az új amerikai kormány folyamatos ígéretei egy különleges kereskedelmi szerződésről a Brexit után. Ugyanakkor a nemzetközi kereskedelem egyik fontos tapasztalata a gravitációs modell, vagyis hogy egy országnak elsősorban azokkal érdemes kereskednie, akik közel vannak hozzá. Most pedig ott tartunk, hogy ha a britek kilépnek a közös piacból, az olyan lesz, mintha az országot hirtelen nem csatorna, hanem hatalmas betonfal választaná el Európától. Dugók, szállítási problémák és káosz várható jövő márciusban. Ennek ellenére a konzervatívok között egyre erősebb azoknak a hangja, akik a megegyezés nélküli, kemény elszakadás mellett érvelnek. Ők a negatív gazdasági előrejelzések ellenére is kitartanak amellett, hogy Anglia csak nyerhet a kilépéssel.
Az angol földhözragadt optimizmus az összeomlás árnyékában is megmaradt. T. S Eliot A puszta ország című versében a London Bridge összeomlik, a világvárosok tornyai ledőlnek és London utcáit halottak kísértik, mégis, a szürreális összeomlás közepette megszólal az angol, hogy talán a földjeim ügyét mégiscsak el kellene rendeznünk. A Brexit körüli brit politizálás mára kezd az ehhez hasonló száraz mondatok ismételgetéséből állni. / Hajdú Tímea
