Az első magyar, akit a palesztinok túszul ejtettek

Diplomataként 22 évet töltött arab országokban. Nagykövetként szolgált Irakban, Egyiptomban, Szudánban, Szíriában, Jordániában. Ő az első magyar, akit politikai terroristák túszul ejtettek. Az Antall- és a Horn-kormány idején a Külügyminisztérium helyettes államtitkára volt. 2002-ben ment nyugdíjba. Azóta egyetemen tanít, előadásokat tart itthon és külföldön az arab világ szakértőjeként. SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja.

Közéleti, politikai érdeklődése családi öröség?

Nagyapám 1831-ben született. Református lelkész volt Győrött. A szabadságharc alatt és után Kossuth Lajos környezetében dolgozott. Miután nagyapám hazatért az emigrációból, újraindította a Hazánk című lapot, a ’48-as Függetlenségi Párt szócsövét. Deák Ferenc gyászünnepén ő mondott emlékbeszédet. Apám 1875-ben született. Hármunk élete – nagyapáméval együtt – 180 évet ölel át a reformkortól mostanáig.

Édesapja mivel foglalkozott?

Ügyvéd volt. Később főszolgabírája Liptó vármegyének, majd helyettes vezetője a Kivándorlási Hivatalnak, 1922-ben pedig Győr jelöltje az Országgyűlésbe. Ő alapította a Győri Torna Egyletet, az ETO-t is. Én apám halála előtt két évvel, ’41-ben születtem. Anyám a háborút követően újra férjhez ment. Szegényen éltünk, miután kisajátították papkertbéli házunkat és apám örökségét. De nevelőapám és édesanyám nemcsak a gyerekekről – heten voltunk testvérek – gondoskodott, hanem a szomszédasszony három fiáról is: édesapjukat nyilasok lőtték le. Az anyagiak miatt itthon csak munka mellett tanulhattam volna egyetemen. Gimnáziumi latintanárom javaslatára külföldi ösztöndíjra jelentkeztem az NDK-ba, nemzetközi pénzügy szakra. Aztán a moszkvai egyetemen kötöttem ki.

Miért váltott útirányt?

Felvételim után a Külügyminisztérium személyzetise behívatott. Ő ajánlotta a „váltást” a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetébe, amely a szocialista táboron belül a diplomataképzés fő helye volt. Hat társammal utaztunk ki Moszkvába. „Fej vagy írás” alapon döntöttük el, ki melyik nyelvet fogja tanulni a választható japán, arab és szuahéli közül. Nekem az arab „jutott”. Örültem. A „Kelet varázsa” gyerekkorom óta izgatott.

Moszkvában ’66-ban diplomázott. Aztán a magyar Külügyminisztérium közel-keleti és észak-afrikai országok főosztályára került, ’69-ben pedig Egyiptomba, kulturális attasénak. Korábban említette: Kairó az arab térség és a „harmadik világ” egyik fővárosa volt, s akkoriban a Közel-Kelet a magyar diplomácia kiemelt területének számított.

Főként az arab országokhoz fűződő politikai és gazdasági érdekeink, illetve a hagyományos kulturális kapcsolataink miatt. De a magyar diplomáciát befolyásolta a Szovjetunió nagyhatalmi politikája is. Több arab országban – például a Nasszer vezette Egyiptomban – úgynevezett „arab szocializmus” formálódott. Ide mi szállítottunk motorvonatokat. Az alexandriai vonalon lebonyolódó forgalom az „al magari”, vagyis a „magyar” elnevezést kapta, amely az egyiptomi köznyelvben a gyorsaság szinonimájává vált. Építettünk vasúti hidat a Níluson, és akkora erőművet, amely Kairó áramellátásának harmadát biztosította. Az arab országok többsége hazánkat fontos partnernek tekintette. Rólunk nem voltak rossz emlékeik: sosem akartuk őket gyarmatosítani. Kereskedni, beruházni mentünk oda, nem rabolni. Onnan pedig fiatalok jöttek hozzánk tanulni. Sok tudósuk itt szerezte meg a tudományos fokozatot. Volt idő, amikor három ottani egyetemet is Magyarországon végzett rektor vezetett.

Az iraki–iráni háború idején Irakban volt nagykövet. Mi volt a feladata?

Szaddám Huszein 1980-tól a nyolcéves iraki–iráni háború első éveiben arra törekedett: a szörnyűségekből minél kevesebbet érezzen a civil lakosság. Nem engedték vissza a városokba a rokkantakat, hogy a látványuk ne hasson kedvezőtlenül a lakosságra. Sok sebesültet injekcióval inkább „átsegítettek a hősöknek járó mennyországba”, ahogy ez később, a bűnbaknak kikiáltott egészségügyi miniszter kivégzése után kiderült. Bagdadban az irán rakéták becsapódásáig tehát kevésbé érződött a háború. Kezdetben az iraki vezetés milliárdokat költött gazdaságfejlesztési programokra. Nekünk az volt a feladatunk, hogy a megrendelésekből minél többet megszerezzünk a magyar vállalatok számára. Egyebek mellett élelmiszert, gépet, kórházi berendezéseket szállítottunk, építettünk lámpagyárat, cukorgyárat, olajvezetéket, lakótelepeket, öntözőcsatornákat is. Exportunk az 1982-es évben meghaladta a 300 millió dollárt. Akkoriban több mint háromezer magyar dolgozott Irakban, sok helyen mobil házakból álló táborokban. A nagykövetségnek – a vállalatokkal együtt – gondoskodnia kellett a kiküldöttek ellátásáról, biztonságáról. A veszélyeztetetté váló körzetekben sokszor kellett versenyt futni az idővel, mielőtt az iráni tankok elözönlötték volna a környéket. Egy megkésett utasítás életekbe kerülhetett volna.

Közelről ismerte Szaddámot?

Többször találkoztam vele. Még alelnökként járt Magyarországon ’75-ben. Kádár Jánossal is parolázott, akit nagyon tisztelt. Akárcsak Kadhafi. Eszembe jut erről egy anekdota. Ferihegyen várta a líbiai vezető gépét a magyar kormány és a diplomáciai testületek több tagja. Késett a gép, és amikor végre leszállt, kiderült: csak a kíséret jött meg, az elnök a következővel érkezik. Közben egyre hidegebb lett, s a miniszterelnöktől megkérdezte legfiatalabb helyettese: „Talán nincs önérzetünk, hogy ennyit várakozunk egy sivatagi vezérre?” Mire a válasz: „Önérzetünk van, de olajunk semmi!”

Egyszer említette, vélhetően ön volt az első magyar, akit terroristák politikai túszként foglyul ejtettek. Hogyan történt?

Éppen harminc évvel ezelőtt Cipruson, a nicosiai Hilton Hotelban ülésezett az Afroázsiai Szolidaritási Szervezet elnöksége. Én is ott voltam – Böcz Sándor újságíró barátommal együtt. A szervezet főtitkára Juszef El Szebai, akkori egyiptomi kulturális miniszter volt. Mivel korábban elkísérte Szadat elnököt a jeruzsálemi történelmi látogatásra, halállal fenyegették meg szélsőséges palesztin szervezetek. Aztán Nicosiában lelőtték, minket pedig foglyul ejtettek.

De hogyan jutottak be a szállodába a terroristák?

A konferencia előtt egy héttel elegáns „turistaként” beköltöztek. Az adott napon lefegyverezték a biztonsági szolgálatot, majd revolverekkel, kézigránáttal berontottak az ülésterembe. Azt követelték: Izrael bocsássa szabadon börtönben lévő társaikat, továbbá kapjanak több millió dollárt, útleveleket és egy repülőgépet a távozáshoz. Hosszas tárgyalások után kaptak is repülőgépet, amelyen magukkal vitték a túszok többségét. Néhányunkat elengedtek (Böcz Sándort is), amit talán annak is köszönhettünk, hogy arabul tudtam tárgyalni velük.

Állítható-e valamiféle mérlege a pályának?

Munkatársaim közül mintegy harmincan lettek nagykövetek, külügyi vezetők. Magam hosszú szolgálatom során szinte minden arab ország államfőjét, vezető diplomatáját megismerhettem: Nasszer elnököt, Asszadot. Dolgoztam Jasszer Arafattal, Butrosz-Butrosz Gáli egyiptomi külügyi államminiszterrel, Simon Peresszel is: 1986 és ’89 között külügyi főosztályvezetőként részt vehettem a magyar–izraeli diplomáciai kapcsolatok helyreállításában. Később, ’93-ban kimondhattam egy interjúban: Magyarországnak csak egy külpolitikája van, a béke ügyében azonos elvi álláspontot képvisel, akár arab államokkal, akár Izraellel tárgyal. Nem sokkal ezután egy terrorszervezet levélben megfenyegetett: levágják annak a kezét, aki „kezet fog Izraellel”. Akkor aztán egy ideig vigyáztak rám az illetékesek.

Huszonkét évet töltött arab országokban. A rendszerváltás után kinevezték helyettes államtitkárnak. Antall Józsefet nem zavarta, hogy ön korábban az MSZMP külügyi osztályának munkatársa is volt?

Antall Józseffel régről ismertük egymást: közös tanárunk volt Germanus Gyula. A miniszterelnök többször is felemlegette: kormányában senki sincs a korábbi állampártból. Ám alacsonyabb kormányzati szinteken elsősorban a szakmai hozzáértést vette figyelembe. Így én maradtam kedvenc területemnél, és tovább foglalkozhattam a Közel-Kelet problémáival.

A régió tele van veszéllyel, nyomorral. Mi az, ami ennyire vonzza benne?

Itt született a három nagy vallás. Nekem az iszlámról elsőre nem a terrorizmus jut eszembe. Hanem az a szellemiség, amellyel hozzájárult az emberiség, a civilizáció fejlődéséhez. Arab közvetítők nélkül nem ismernénk ókori filozófusok, Platón, Arisztotelész tanításait, nem fejlődött volna úgy a matematika, a csillagászat, az algebra, a kémia vagy az orvostudomány. Magyarország első topográfiai leírása is arab utazóktól származik. A közel-keleti térség „szabadtéri múzeum”: műemlékeivel, az itt élők kultúrájával a világturizmus egyik legfőbb központja. Minden felelős kormánynak tennie kell azért, hogy ebbe a térségbe visszatérjen a béke.