Az élet ablaka
Lengyelországban általános felháborodást keltett Herczog Mária magyar szociológus, az ENSZ mellett működő Gyermekjogi Bizottság tagjának kijelentése, aki egy interjúban azt mondta, hogy „az élet ablakai nem a legjobban szolgálják a gyermek vagy az anya érdekeit”.
Herczog Mária azzal érvelt, hogy a gyereknek joga van megismerni saját biológiai szüleit, és az „élet ablaka” ezt a jogot sérti. A Gyermekjogi Bizottság tehát az Európai Parlamenthez fordult azzal a kéréssel, tiltsa be ezeket a helyeket – adta tudtul a lengyel média. A kérdéssel több napon át foglalkoztak a híradások és cikkek, kommentárok sora jelent meg az ügyben.
Lengyelországban mintegy 50 olyan „élet ablaka” van, ahol az anya minden következmény nélkül otthagyhatja kisgyerekét, akit nem kívánt megszülni valamilyen okból. Az első ilyet hat évvel ezelőtt nyitották meg szerte az országban. Most már többek között Gdanskban, Torunban, Krakkóban, Poznanban létezik ilyen „csengős”, egy, az utca felől kinyitható ablak, ezek többségét apácák gondozzák. Az elmúlt években 44 csecsemőt hagytak ezeken a helyeken, többségük már új családot talált.
Az első „élet ablakát” a nazareti nővéreknél nyitották meg Krakkóban. Egyikük elmondta, hogy a kialakított kis hely természetesen fűtött, az anya névtelenül hagyhatja ott a gyermeket. Amikor becsukja kívülről az ablakot, megszólal a riasztó, s az ügyeletes apáca vár egy percet, mielőtt gondozásába venné a csecsemőt, hogy az anya ismeretlen maradhasson.
Ezeknek a gyermekmentő helyeknek a megszüntetése ellen először az egyház emelte fel a szavát. – Az élet a legalapvetőbb jog, ennek védelme elsőbbséget élvez minden más joggal szemben – mondja a Caritas Polska igazgatója.
Józef Kowalczyk, Lengyelország érsek prímása is elhamarkodottnak ítéli az ENSZ e szervezetének követelését.
A lelkipásztorok tiltakozásához csatlakoztak mások is. A Gazeta.pl című internetes oldalon az egyik ismert bíró, Waldemar Zurek így nyilatkozott: – Híve vagyok ezeknek az „élet ablakainak”. Azt a jogi szakkifejezést alkalmaznám ebben az esetben, hogy itt magasabb szükségszerűség helyzetéről van szó: ugyanis a gyermek életének megmentése fontosabb, mint a biológiai szülőkről való ismeretek. Azt kell mondjam, az ellenzők nagyvárosi szemszögből nézik ezt a kérdést, pedig ezeket az „élet ablakait” kisebb városok, vagy éppen a falvak asszonyai tudják igazán kihasználni. Az ő környezetükben máig ördögi véteknek számíthat, ha a megszületett csecsemőt otthagyják a kórházban.
Zurek bíró azt is elmagyarázta, hogy az örökbefogadási eljárás az „élet ablakaiban” hagyott gyermekeknél sokkal gyorsabb, mint máskor, általában másfél hónapot vesz csak igénybe. – Miután a gyermeket megvizsgálták – és amennyiben rendben találták –, a kicsi örökbefogadó családhoz kerülhet. Nevét és keresztnevét, valamint más személyes adatait a bíróság állapítja meg, de vannak olyan esetek is, amikor az anya a csecsemő mellett hagy egy cédulát, milyen nevet akar adni a gyereknek. Ezt minden esetben tiszteletben tartják.
Megszólalt a kérdésben Marek Michalak, a gyermeki jogok szóvivője is. Szerinte nagyon rossz ötlet ezeknek az „élet ablakainak” a megszüntetése, mert „jobb egy erre a célra kijelölt helyen hagyni az újszülöttet, mint kidobni az utcára, a híd alá, az erdőbe. Ha nincs jobb alternatíva a megszületett, de nem kívánt gyermeknek, jobb nem megkérdőjelezni a jogosságát annak, ami ezeken a gyerekeken segíthet”.
Ilyen vagy ehhez hasonló „élet ablaka” nemcsak Lengyelországban működik, de szerte Európában: Németországban kb. 80, Csehországban mintegy 40, Olaszországban, Svájcban, Szlovákiában, Oroszországban 10 ilyen létezik. Emellett az sem elhanyagolható tényező a lengyelek esetében, hogy Európa egyik legszigorúbb abortusztörvénye van érvényben – és még ezt is tovább akarják szigorítani. Ha az uniós törvények betiltják az „élet ablakait”, akkor ahhoz Lengyelországnak alkalmazkodnia kellene.
