Ausztriában (is) napi politika a sötét múlt
Heinz Fischer újraválasztásában valószínűleg még egyedüli kihívója sem kételkedik. Ma már azonban egyértelmű, hogy a rövidre szabott elnökválasztási kampány így is bővelkedik majd a szalonképtelen megnyilvánulásokban. Gondoskodik erről a Szabadságpárt (FPÖ), amely a minap a szélsőjobboldali nézeteiről ismert őskonzervatív Barbara Rosenkranz személyében ellenjelöltet állított. A jelölés március 26-án válik hivatalossá, amint az érintett – csakúgy, mint Heinz Fischer – benyújtja minimum 6000 támogatójának aláírását. A Néppárt és a Zöldek egyaránt lemondott a saját jelölt állításáról.
Az 51 éves, tíz gyermeket nevelő hölgy alsó-ausztriai tartományi képviselő, s ellentétben férjével, a betiltott újnáci párt, az NDP egykori aktivistájával, szélsőjobboldali nézeteinek megfogalmazásakor általában viszonylag árnyaltan fogalmaz. Amióta Heinz-Christian Strache pártelnök bejelentette, hogy pártja eldöntötte Rosenkranz jelölését a Hofburgba, érthetően erősödött az érdeklődés. Az újságírók addig kérdeznek, amíg nem kapnak határozott, mellébeszélés nélküli választ. Igaz, túl sok meglepetés nincs.
A politikusasszony 1993-ban került be az alsó-ausztriai parlamentbe, 2002-ben váltott és Bécsben lett képviselő, majd 2008-ban ismét Alsó-Ausztriában indult, és vitte nagy sikerre pártját – ennyi idő alatt nemigen maradt rejtve gondolatvilága. Máris biztosította híveit, hogy pártjának fő célkitűzését követné, s minden eszközzel megpróbálná megakadályozni az idegenek ausztriai bebocsátását. Ugyanígy kevéssé tekinthető újdonságnak, hogy Rosenkranz eltörölné a náci bűntettek újra elkövetésének tilalmáról érvényben lévő törvényt. E szándékának megfogalmazása vihart kavart: egy ismert bécsi ügyvéd feljelentette a politikust, arra hivatkozva, hogy a törvény elutasításával éppen annak egyik paragrafusát sértette meg.
Az FPÖ sem rest: rágalmazási pert indít. A vád hamis, egy demokráciában egy törvény módosításának vagy megszüntetésének kezdeményezése nem minősülhet náci bűntett újra elkövetésének – állítják. Az ügyvédnek ezt tudnia kell, vagyis egyedüli szándéka a rágalmazás. A párt egyidejűleg fegyelmi eljárást kezdeményez az ügyvédi kamaránál. Összeegyeztethetetlennek tartja az ügyvédi hivatással azt, hogy a kamara egy tagja pusztán a saját személye előtérbe helyezés érdekében jogilag tarthatatlan vádakkal illet egy ártatlan polgárt. A kezdeményezések kimenetele ugyan megjósolható, de addig is tág teret kap a szabadságpárti álláspont, s egy kampányban ez nem mellékes.
A másik kényes kérdésben eddig nem igazán sikerült a sajtónak a nyulat kiugratnia a bokorból. Arra a kérdésre, vajon tagadja-e a holokausztot, a gázkamrák létezését, Rosenkranz talányos választ adott. Nem változtatna a hatvanas-hetvenes években a hivatalos oktatási intézményekben szerzett ismeretein – mondta. Értse mindenki, ahogyan akarja, az azonban tudható, hogy e téma akkortájt tabu volt.
A máris kirobbant vita természetesen a másik félnek is alkalom meggyőződése ismételt hangsúlyozására. Heinz Fischer megerősítette azt a nézetét, hogy aki elismeri és magáénak vallja a Második Köztársaságot, az nem legalizálhatja, vagy istenítheti a náci időkben történteket.
Rosenkranz elnökjelöltségének szalonképessége érdekében mindenesetre különös lépésre szánta el magát: egy hirtelen összehívott sajtóértekezleten, tévékamerák és fényképezőgépek pergőtüze közepette, közjegyző jelenlétében felolvasott, majd aláírt egy nyilatkozatot, amelyben elhatárolódik a harmadik birodalom bűneitől. Szűkszavúan és lélektelenül – ítélkeztek ellenfelei a szenvtelen hangon felmondott szöveg hallatán. Nem beszélve arról, hogy egy szóval sem cáfolta korábban elhangzott, leírt ellenkező tartalmú, ugyancsak dokumentált kijelentéseit.
Kérdés, mit változtat a hölgy megítélésén ez a szokatlan gesztus. A kampány még csak a kezdet előtti bemelegítésnél tart. Rosenkranz és a mögötte álló párt nézeteit ismerve hamarosan előkerül az idegengyűlölet-kártya. A mozgósítás a menekültek ellen, az osztrákok érdekeire hivatkozva, nem egyszer bevált már. Barbara Rosenkranz mindenesetre tekintélyes pártfogót tudhat maga mögött: a Neue Kronen Zeitung, a legolvasottabb bulvárlap, és szélsőséges nézeteiről ismert főszerkesztője máris szalagcímekben hirdeti, milyen jót tenne Ausztriának, ha e derék tízgyermekes édesanya töltené be az államfői posztot. Rosenkranz kedvenc elmélete, miszerint a politika formálásában nagyobb szerepet kell biztosítani a népnek, vagyis minden fontos kérdésben referendumot kell tartani, szintén a Krone kedvére való. Kérdés, hogy az osztrák alkotmány szerint nem túl nagy hatalmat biztosító elnöki poszt egyáltalán mire is ad lehetőséget. Ez azonban a kampányban nem téma.
További cikkeket olvashat Ausztriáról a
Szervusz Ausztriahonlapon
