Aljonával Ibizán – Heinz-Christian Strache ostobasága és szégyenletes bukása
A kép igencsak meglepő. Az Orbán Viktor ajánlotta kívánatos „európai” modell, ahol a jobbközép a tőle jobbra álló párttal kormányoz, 15 hónap után drámaian omlott össze. Heinz-Christian Strache alkancellár, az FPÖ elnöke és jobbkeze, Johann Gudenus későbbi parlamenti frakcióvezető leült tárgyalni egy orosz oligarcha állítólagos unokahúgával arról, miként fizetne be a nő titokban több száz millió, feltehetően eleve szennyes eurót a pártjuknak. Ez lehetővé tette volna, hogy megvegyék Ausztria legnagyobb példányszámú újságját, majd egy tévécsatornát is. Strache így reményei szerint jelentős hatalomhoz juthatott volna, Aljona Makarova, az orosz nő pedig zsíros állami megrendelésekkel gazdagodhatott volna.
A történet olyan blőd, mint egy B kategóriájú hollywoodi termék, de megtörtént, még 2017 nyarán. Eddig ismeretlen megbízó bérelte fel „Aljonát” és egy ma még szintén ismeretlen német férfiút, hogy szervezzék meg a találkozót Strachével és Gudenusszal egy luxusvillában, Ibiza szigetén. A helyszínen elrejtett videofelvevők, mikrofonok serege várta őket, és kifogástalan minőségben rögzítették a majdnem hétórás tárgyalás minden pillanatát. Az anyagból eddig hat-hét percet tett közzé a Der Spiegel és a Süddeutsche Zeitung, a két lap, amelyeknek megküldték a videót. Ez is bőven elég volt ahhoz, hogy lemondásra kényszerüljön nemcsak a két főszereplő, hanem a kereszténydemokrata pártelnök-kancellár, Sebastian Kurz és teljes kormánya is. Szeptemberben előrehozott választások lesznek.
Igor Makarov nevű orosz milliárdos létezik, de úgy tűnik, az ügyhöz nincs semmi köze. Moszkva annyit reagált, hogy azért sincs közük a dologhoz, mivel szerintük „Aljona” nem is orosz, hanem lett. Ami persze lehetséges, de nem változtat a lényegen, hogy a két politikus készen állt orosz feketepénzeket felhasználni a teljes hatalom megszerzéséhez. Konkrétan a Kronen Zeitung, az osztrák közvélemény befolyásolásához nélkülözhetetlen, milliók olvasta kulcsfontosságú napilap megvásárlásáról és „átállításáról” volt szó. Strache egyébként honfitársának, Heinrich Pecinának a példáját ajánlotta követésre. Arról, az azóta már büntetett előéletűvé is vált üzletemberről van szó, akinek annak idején átjátszották a Népszabadságot és egy sor megyei lapot, majd ő elpasszolta őket a magyar kormánynak. Strache a vonzó hölgynek felajánlotta azt is, hogy a korábban főleg a liberálisokat támogató Strabag építőipari konszerntől az oroszokhoz irányítják át a levajazott közbeszerzéseket, továbbá a szerencsejátékot is. Arról is beszéltek, hogy az utalásokat alapítványi számlára kérik, így nem látja majd a pénzt a számvevőszék. Strache szerint ez kipróbált módszer, így finanszírozta már őket Gaston Glock, a fegyvergyáros is, vagy a Horten-áruházak örököse és René Benko nagyberuházó. Strache hencegett még azzal, hogy remek kapcsolatai vannak Benjámín Netanjáhú izraeli kormányfőhöz, s közölte, hogy meghívták Kínába, és ő el is megy, hiszen „azoknak a kurafiaknak sok pénzük van”. Így. Ilyen szókimondóan emlékezett meg az újságírás világáról is. „Olyanok ezek, mint a kurvák. (...) Olyan médiavilágot akarunk építeni, mint amilyet az Orbán csinált” – mondta.
Strache lemondásakor megvallotta, hogy dolgozott benne az alkohol, imponálni akart Aljonának, azért volt ily ostoba. Különben pedig gaz támadást szerveztek ellene – mondta –, beugratták, majd perel. Aztán az is kiderült, hogy elmondása szerint Kurz szexpartikra jár, és arról is beszélt, kik a homoszexuális politikusok.
Gudenus, a volt bécsi alpolgármester még a főváros vízművét is feltette az ajánlati listára. Egyébként Aljonának megengedték volna, hogy vegyen a Gudenus grófi család földjeiből is. Gudenus papa, a nyugállományú ezredes maga is sokáig volt az FPÖ képviselője, a „német-nemzetiek” egyik hangadója. Legalábbis addig, amíg ismételt holokauszttagadásért jogerősen el nem ítélték. Fia Moszkvában tanulta a nyelvet, gyakori vendég arrafelé, és kedveli őt Ramzán Kadirov, a Moszkva-barát Csecsen Köztársaság hírhedt elnöke is. Ott volt igazolni az oroszok rendezte krími „népszavazást”, Magyarországon pedig 2010-ben a Jobbik kampánynyitóján láthattuk. Szállóigévé vált az a kifejezése, miszerint „helytálló híresztelések” szerint Soros György tudatosan támogatja a tömeges európai bevándorlást. Egyébként egyike volt az FPÖ azon politikusainak, akiknek miniszteri kinevezéséhez 2017-ben Alexander Van der Bellen államfő nem járult hozzá.
A botrány kirobbanásának estéjén Kurz egyik embere azt mondta a sajtónak, hogy a kancellár tudja, mit kell tennie. Minden józan megfontolás szerint kitenni Strachét, pártjával együtt, és választásokat kiírni. Ezzel szemben csak majdnem 24 órával később jelentette be ezt a döntést. Addig alkudozott az FPÖ-vel, hogy adják át hat tárcájukból a belügyit, amelynek betöltője, Herbert Kickl is botrányhős volt már korábban, és általában váltsanak irányt. Ebben az esetben elfogadta volna Norbert Hofer közlekedési minisztert, a párt legutóbb csaknem sikeres államelnökjelöltjét Strache helyébe. A szélsőjobb azonban nem követett el harakirit. Hofer egyébként, akit május 20-ra vártak Budapestre, de persze lemondta, a 2016-os elnökválasztáson csak néhány tizedszázalékkal maradt el Van der Bellen, a Zöldek jelöltje mögött. Ő írta az FPÖ programját, hazájának EU-tagsága ellen szavazott, pártja népszavazást szeretett volna a tagság fenntartásáról, Strache hű embere. Nem tudni, mit várhatott tőle a kancellár.
A bukott kormány viheti még az ügyeket szeptemberig, esetleg kijelölhet az államfő szakértőket az eddig az FPÖ vezette tárcák élére. Kurz azt reméli, hogy a választáson a saját pártja visszaszerezheti az FPÖ-höz vándorló szavazóinak százezreit. Ha így lesz, akkor sem lesz könnyű a helyzete. Térjen vissza a szociáldemokratákkal való „hagyományos” nagykoalícióhoz, amely már bénította a fejlődést? Vagy ismét kezdjen valamit a szélsőjobbal, amely várhatóan így is erős marad? Az ellenzékből még a Neos, a liberálisok lehetnének koalíciós partnerei, de csak öt százalék körül vannak.
Amikor Wolfgang Schüssel, Orbán Viktor másik osztrák barátja 2000-ben a néppárti államfő tiltakozása ellenére az FPÖ-vel alakított kormányt, az osztrákok tízezrei tüntettek minden csütörtökön a szélsőjobbal kötött alku ellen. A heti tömegdemonstrációk a Kurz–Strache-kabinet alatt folytatódtak, nyugati szomszédaink nagy többsége demokrata, és ki is áll a meggyőződéséért. Az egyik bécsi lap szerint Strache mostani bukása azt jelzi, hogy meg lehet állítani az európai szélsőjobb előretörését. Derűlátását nehéz osztani. Marine Le Pen, Matteo Salvini és a többiek egyszerűen elhatárolódnak, és tovább fújják a régi nótát. Ahogy ilyenkor nálunk sem foglalkoznak a kormánykörök „osztrák belpolitikával”, sem üzleti ügyekkel, sem a médiatulajdonosok döntéseivel. Azért persze marad a kérdés, hogy mi lesz Ausztriával. Meglátjuk, hogy az Európai Néppárt pénteki müncheni kampányzáróján Manfred Weber mellett ott lesz-e a kiszemelt másik szónok, Sebastian Kurz, és ha igen, mit mond majd.