Alakul a közös Duna-stratégia
A magyar EU-elnökség sikertörténete lehetne a közös Duna-stratégia, vagyis a Duna menti országok együttműködéséről szóló megállapodás véglegesítése – véli Erhard Busek volt alkancellár, a bécsi székhelyű Duna-medencei és Közép-európai Intézet (IDM www.idm.at/ ) vezetője. Az osztrák néppárti politikus, aki korábban számos párt – és kormányfunkciót töltött be, jelenleg az Európai Unió regionális együttműködési tanácsának vezetője, egyben pedig az unió délkelet-európai stabilitási egyezményének koordinátora .
Utóbbi funkciójában már kinevezése után röviddel, 2002-ben szorgalmazta a Duna menti országok szorosabb kapcsolódását. Ahogyan a projekt történetére honlapunknak adott nyilatkozatában emlékezik, az első nekibuzdulás után a visszaesés évei következtek. Most azonban- teszi hozzá – van remény az előrelépésre.
Az Európai Unió ugyanis végre felkarolja a közös Duna-stratégia ügyét. Brüsszel most bekérte az érintett országoktól a vonatkozó elképzeléseket és projekteket, s azok gondos tanulmányozása után konkrét támogatásról is dönthet.
Busek úgy véli, Európa második leghosszabb folyója sokkal többet nyújt, mint amennyi lehetőséget eddig az érintettek kihasználtak. Elég csak arra gondolni, mennyi közlekedési és ökológiai problémát oldana meg a hajózás nagyobb igénybevétele a szállításban. Különösen most, az energiaforrások beszűkülése, a gazdasági helyzet közepette kellene többet gondolni arra, hogy mennyi kihasználatlan lehetőséget kínál még a Duna. A folyó menti országok többsége legfeljebb a turisztikai előnyöket ismerte fel, pedig az 1989-es határnyitás a vízi úton is számtalan akadályt bontott le, egyszerűsödött a szállítás, kevesebb a bürokrácia. Az előnyök feltárásához és kiaknázásához kellene a közös stratégia.
Az osztrák politikai és gazdasági vezetés felismerte, milyen fontos a Duna és a Fekete-tenger térsége, és a külpolitika egyik pillérévé tette ennek az együttműködésnek a kidolgozását.
Busek bizakodó, reményt lát arra, hogy a szóban forgó 10 Duna menti ország félreteszi a közöttük kisebb-nagyobb kérdésekben meglévő ellentéteket és vitákat. Nem gondolja, hogy ezek esetleg akadályozzák a közös Duna-stratégia kidolgozását? Ellenkezőleg. A nyilvánvalóan komoly gazdasági előnyöket is jelentő cél érdekében inkább elképzelhetőnek tartja, hogy a nyomás hatására megoldódnak más problémák. A legfontosabbnak azt tartja, hogy a konkrétan a Dunával összefüggő Gabcikovo-Nagymaros konfliktus rendeződjön a magyar EU-elnökségig – azt azonban hozzáteszi, hogy elképzelése sincs a hogyanról.
Ugyanakkor az eredetileg osztrák-román közös javaslatként megfogalmazott projekt megvalósulását minden ország kifejezetten szorgalmazza. A legutóbbi megbeszéléseken úgy tűnt, hogy Németország, pontosabban Baden-Württemberg lehet a stratégia létrehozatalának a motorja, ami nem éppen rossz jel.
Busek fontosnak tartja, hogy ne csak valamiféle képletes, vagy éppen hangzatos, ám a gyakorlatban nem működő megállapodás jöjjön létre. Az Európai Unió figyelmének felkeltése jelentős állomásnak tekinthető. Végtére is hasonló regionális projektek léteznek, a mintaadó még a leginkább a keleti-tengeri kooperáció lehet. Mindenképpen figyelemreméltó, hogy a reménybeli paktum uniós tagországokat majdani tagjelöltekkel köt össze – teszi hozzá Erhard Busek.
További cikkeket olvashat Ausztriáról a
Szervusz Ausztriahonlapon
